Milyen felnőtt lesz a gyereked?

Sikeres lesz vagy sikertelen? Önző vagy nagylelkű? Biztos, hogy minden szülő szeretné tudni, hogy vajon milyen felnőtt lesz a kislányából vagy a kisfiából, és persze léteznek árulkodó jelek, de állítólag az anyukák nem ismerik annyira a gyereküket, mint a játszópajtásaik.

A gyerekünk barátai a legjobb bírók, vagy ha úgy tetszik, előrejelzők a jövőbeli tulajdonságait illetően – ezt állítják az amerikai Concordia Egyetem kutatói. A szakértők 1976-ban láttak neki a kutatásnak: általános iskolásokat arra kértek, hogy egy skálán értékeljék az osztálytársaikat aszerint, hogy mennyire kedvelik őket, mennyire agresszívek, illetve mennyire tagjai a közösségnek, és még sok apró kérdésre kellett válaszolniuk. Ugyanakkor a gyerekeknek saját magukról is ki kellett tölteniük egy tesztet. Aztán nem volt más hátra, csak annyi, hogy 20 év múlva megkeresték ezeket a gyerekeket, akik addigra már felnőttek, és pszichológusok ismét felmérték a személyiségjegyeiket. Azt vizsgálták, mennyire nyitottak vagy neurotikusak, mennyire kompromisszumkészek, és szintén kértek tőlük egy önértékelést is. 

Azt találták, hogy a gyerekkori társak leírása sokkal jobban stimmelt, reálisabban látták az adott személy tulajdonságait, mint önmaga. Amilyennek a társai gondolták kisgyerekként, felnőttkorában olyan tulajdonságokat mutatott. Például akit kedveltek a társai, az felnőttkorában is kompromisszumkészebb és lelkiismeretesebb volt, mint aki csak azt hitte gyerekként, hogy szeretik a társai.
A kutatók szerint nem meglepő, hogy a pajtások jobban be tudják lőni valaki rossz vagy jó tulajdonságait, hiszen egész nap egymás között vannak, s ilyenkor jobban kijönnek a viselkedési különbségek, a valódi személyiségjegyek, mint akár otthon, a szülők mellett.

Azért kedves anyukák, ha a többi gyerek esetleg lehülyézi a gyerekünket az óvodaudvaron, attól még ne keseredjünk el, nem biztos, hogy a kisfiúnk vagy a kislányunk tényleg az is.