nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

Már az általánosban az egyetemre trenírozzák a gyereküket

Egyet anya kedvéért, egyet apa kedvéért... sokaknál elképzelhetetlen, hogy ne járassa a gyereket legalább 4-5 féle különórára. Nyelv, zene, sport: mindenki a másiknál kicsit többet, de legalább annyit akar felmutatni a gyerekénél, rosszabb esetben pedig saját vágyait próbálja beteljesíteni így.
Kun J. Viktória
f Ajánlom

– Mi a különórákat nagyon korán, már a bölcsődében elkezdtük bébiangollal, aztán jött a zongora, ahhoz kötelező ugye a szolfézs, mellette a furulya, de Dani jár külön angolra is az iskolán kívül, és mellette hetente kétszer négy órában néptáncolni, ami mellé balett is van. Szeretett volna focizni meg kosárlabdázni, de azt már nem tudtuk beiktatni. A kislányom hetente négyszer jár táncra, nagyon jól megy neki, hatévesen a show-tánc fitnesz kategóriájában országos bajnok. Emellett ő is zongorázik, járunk szolfézsra és tanul külön angolt is – meséli büszkén a kétgyerekes Anna. Szerinte a gyerekeknek fontos a különóra, hogy megtudják időben, miben jók. – Tudom, hogy ez nagyon sok, heti 10-15 pluszóra, de semmi olyat nem csinálnak, amit ne akarnának. Tőlünk meg nagyon komoly logisztikát igényel ez; hat, fél hét előtt sosem jutunk haza. És persze nem is olcsó, gyerekenként egy-egy foglalkozás egy hónapra körülbelül 10 ezer forint – mondja az édesanya.

Már az általánosban az egyetemre trenírozza a gyereket a különóra-mániás szülő

Tibor egészen másként látja. Ők is megpróbálkoztak a különúszással, de egy hónap után feladták.
– Az én fiam csoportjában is van olyan gyerek, akivel az anyukája állandó rohanásban van, zaklatottan fut, hogy odaérjenek a másik lánnyal a jazzbalettre, őt addig beadják úszni, de van még vívás, és persze az esti lovaglás, őrület. Egy gyereket engedni kell játszani, levegőhöz jutni… még én fizessek azért, hogy csak velem ne legyen a gyerekem? Sokkal fontosabb, hogy este társasozzunk, beszélgessünk – mondja az óvodás kisfiú édesapja.

„Félek, hogy lemarad”

– Mi tudtunk lezseren játszani, de ezt már nem látom a gyerekemen – mondja a háromgyermekes Ági. – Nincs ideje játszani, amit néha tanulás közben pótol. Olyan sok a feladott lecke, hogy hétvégén sem tudja kipihenni magát. De nem tudom, melyik különóráját hagynám el. A sportot lehet a legkevésbé, mert valahol le kell vezetni az energiáját. Utána a nyelvhez ragaszkodunk, mert egy idegen nyelv ismerete egyszerűen kell. A zene lelkileg jó, egy nehéz élethelyzetben jól jöhet – a legjobb lenne, ha az iskolai program tartalmazná mindezt. Sokat gyötrődünk a párommal, hogy jó-e, ha engedünk a külvilág elvárásainak, vagy jobb lenne szabadon hagyni őket. De félek, hogy lemaradnak – osztja meg velünk dilemmáját Ági, akinek mindhárom gyereke különórák tömkelegére jár.

Már az általánosban az egyetemre trenírozza a gyereket a különóra-mániás szülő

 

„A suli bőven elég”

A szülőkön nagy a nyomás, hogy ne maradjanak le a versenyben, hogy ők is megadják a gyerekeiknek mindazt, amit a többi szülő. Ma egyáltalán nem ritka, hogy már az óvodások is különfoglalkozásokra járnak, akár heti nyolc-tíz órában. Egy átlagos városi iskolában az alsó tagozatosok háromnegyede, a felsősöknek pedig 90 százaléka jár valamilyen különórára. Van, ahol már az általános iskolában elkezdik felkészíteni a gyerekeket az egyetemi felvételire azzal, hogy már ekkor jobban koncentrálnak az ott megkövetelt tárgyakra.
Frank Zsuzsa gyermekklinikai szakpszichológus szerint sok szülő feleslegesen és túl korán frusztrálja ezzel a gyermekét, hiszen az óvodás életkor funkciója, hogy a gyermek stabilan, kiszámítható körülmények között, játékkal töltse az időt.
– Azokban az óvodákban, ahol napközben magas színvonalon törődnek a gyerekekkel, a helyi nevelési programba beépítik a különböző foglalkozásokat, az úszás és a nyelvoktatás kivételével mindent megkapnak a gyerekek, amire szükségük van – érvel. – Iskoláskorban pedig kizárólag akkor kell fejleszteni egy gyermeket, ha bizonyos tárgyakban tanulási gondjai vannak. Az óvodások, iskolások nem kis felnőttek, hanem még nagyon sokáig gyerekek. Iskolakezdéskor nagyon sok impulzus éri őket, óriási teljesítmény tőlük, hogy alkalmazkodnak a megváltozott követelményekhez, és olyan képességeket fejlesztenek ki magukban, mint az önkontroll, a fegyelem, a megfelelés. Ez pedig éppen elég megterhelő az iskolai idő alatt, így otthon ideális esetben már csak a játékra kellene figyelni. Sok szülő azt gondolja, a rengeteg különórával jót tesz, pedig ha hagyják szabadon játszani és kibontakozni őket, esetenként jobban fejlődnek.

A pihenés luxus

Már az általánosban az egyetemre trenírozza a gyereket a különóra-mániás szülőMi számít vajon túlkapásnak? Melyik korban, milyen foglalkozás az, amit már akár igényel is a gyerek?
Egy óvodás vagy alsó tagozatos általános iskolás gyereknél már heti három különóra is súlyos túlterheltséghez vezethet a szakember szerint.
– A sport nagyon fontos, de a nyelvtanulást például  harmadikos kor előtt nem javaslom – mondja Frank Zsuzsa. – Még nagyobb baj, ha a gyerekeket olyan útra terelik, ami nem nekik való, ez folyamatos feszültséget, szorongást okozhat. Kimerültek lesznek, alvászavarokkal küzdenek, rosszkedvűek, rágják a körmüket, gyakran mondanak ellent a szüleiknek – mondja a szakember, aki szerint az alsós gyerekek szüleinek nem árt odafigyelniük arra, hogy a különóra közvetlenül a napközi után, négy-öt óra körül legyen, és ne este, amikor a gyerek már fáradtabb.
– Egy átlagos gyerek az alváson kívül naponta három órát tölt pihentető dolgokkal. Ebből a három órából veszünk el, amikor szakkörökre íratjuk be, vagy épp olyan felesleges dolgokra, mint a modelltanfolyam. Ha ő maga szívesen megy, akkor heti egy-két, legfeljebb három alkalmat tartok ideálisnak – természetesen ez egyénfüggő is: ki mennyit bír. De ne akarjunk ennél többet tölteni a gyerek fejébe, hiszen így mindenből csak felületes tudása lesz, elfárad, és még az alaptananyagot sem tudja kellőképpen elsajátítani. Ugyanígy járhatnak azok, akiket túl korán iskoláznak be.

Egy immár felnőtt „túlélő”
„Anyukámnak az volt a mottója, hogy »egy gyerek korlátlanul terhelhető« – elég durva erre a hozzáállásra így felnőtt fejjel visszagondolni. Jártam suli mellett nyelvórákra, zongorára, szolfézsra, úszni meg művészi tornára. Egyrészt persze tök jó, hogy tanultam nyelveket, a zongora mondjuk így utólag visszagondolva teljesen felesleges volt, a szolfézst egyenesen gyűlöltem, na a sportot viszont lehetett volna még inkább nyomatni, azt így utólag eléggé bánom, hogy nem vettem komolyabban. Akkor persze nem volt bennem tudatos, de ennyi elfoglaltság borzasztó sok energiát kivett belőlem, iskolaidőben rengeteget voltam beteg, én voltam a klasszikus sápatag, sovány, rossz étvágyú gyerek – aztán amikor jött a nyár, érdekes módon elmúlt egy csapásra az egész. Pedig amúgy szerettem tanulni… Igazából nem is önmagával a különórával volt baj, hanem az iskolával együtt volt sok. A legnagyobb baj szerintem, hogy egy csomó felesleges dologra ment el az idő meg az energia, a fontos dolgokra meg kénytelen volt az ember plusz időt szánni. Én a gyerekemet biztos csak olyasmire járatnám, ami tényleg érdekli és amit szeret.”
Eszter (35)


Saját taxis szállítja suliba a gyerekeket!

Olvass tovább

{PostTitle}

Megosztás Facebookon