Mert a magánytól való félelem mindent felülír - legalábbis ez derült ki az egyik amerikai internetes társkereső megbízásából készült felmérésből. A résztvevőket arról faggatták, hogy szerelemből, vagy inkább más tényezők, így kevésbé romantikus meggondolások alapján választanak-e maguknak házastársat.

A férfiak harmada, míg a nők közel negyede vallotta be, hogy kifejezetten olyan partnerrel kötne házasságot, akibe nem szerelmes, viszont megfelel mindenféle „praktikus” szempontnak, ami egy házastárstól elvárható. Ennyit a romantikáról.

A férfiak 21 százaléka ennél is tovább ment, és kijelentette, hogy szívesen leélné egy olyan nővel is az életét, akit szexuálisan nem talál vonzónak – ezzel megcáfolva azt a feltételezést, miszerint a férfiak számára ha a szerelem nem is, de a szexuális vonzalom annál inkább lényeges befolyásoló tényező párválasztáskor. 

A kutatók szerint az emberek többségét megrémíti a gondolat, hogy egyedül marad, ezért ahelyett, hogy a nagy Őt várná, inkább biztonsági játszmába kezd, és beéri egy olyan párral, aki ugyan messze nem tökéletes, de legalább hajlandó vele összekötni az életét. A felmérés eredményei bebizonyították továbbá, hogy bár a férfiak hajlamosak tagadni, hogy félnek a magánytól és azt mutatni, hogy egyedül is erősek, a közhiedelemmel ellentétben mégis bennük erősebb a késztetés arra, hogy társra találjanak - akár komoly kompromisszumokkal is.