Egy ötéves fiú, Sasha Laxton szülei semleges neműként nevelik a fiukat, és szinte már kampányolnak a nem éppen tradicionális elveik mellett: nemrég egy videót is posztoltak a Youtube-ra, amelyben a kisfiú és édesanyja arról beszélgetnek, hogy butaság megkülönböztetni a lányokat és a fiúkat, és ellenzik például azt is, hogy a színeket, ruhákat vagy más tárgyakat lányos vagy fiús kategóriába sorolják.

Meglepő, de Sasha nemi identitását csak nemrég, a gyerek iskolakezdése alkalmából fedték fel a szülei, eddig egyszerűen semleges neműként viszonyultak hozzá, és a közeli hozzátartozókon és barátokon kívül mindenki előtt titkolták, hogy fiú. A 46 éves édesanya, Beck Laxton elmondása szerint a baba-mama klubban kismama társai csak bolond nőként emlegették őt, aki nem tudja, hogy a gyereke fiú-e vagy lány. Ez azonban egy cseppet sem tántorította el eredeti szándékától.

De vajon mi vezethet egy anyát erre az elhatározásra? Beck nemrég elmondta, hogy az ötlet nem sokkal kisfia után fogant: az ultrahangvizsgálat során elborzasztotta, amikor az orvos megpróbálta kideríteni a baba nemét. „Ez olyan, mintha karácsony előtt bontanánk ki az ajándékot. Ostobaságnak tartom idejekorán véleményt formálni arról, milyen lesz a gyerekünk” – nyilatkozta az édesanya.

A videót nézve persze sokan kritizálják a fiú szüleit, akik ennek ellenére is kiállnak az elveik mellett, és nyíltan beszélnek messze nem hagyományos nevelési módszereikről. „El akartunk kerülni mindenféle beskatulyázást – mondta az édesanya –, a sztereotípiák alapvetően butaságok. Miért kellene az embereket egyszerű vonások alapján csoportosítani?”

Az apuka szerint Sasha tisztában van vele, hogy fiú, de lehetővé teszik számára, hogy mindent kipróbáljon, ami érdekli. „Ha tündér- vagy hercegnőruhába akar öltözni, ám legyen. De nem erőltetjük a dolgot. A lányruhákban jól elbolondozik otthon, máshová pedig nem azokban visszük.”

Érdekes az érvelés, ám a társadalom tipikus gondolkodásmódja mindenképpen adott, sokáig úgysem lehet ezt a tényezőt kiküszöbölni. A környezetnek tudnia kell, hogyan viszonyuljon valakihez – különben lehet, hogy épp a gyermek sínyli meg, ha furcsán néznek rá. De vajon van-e bármi, amit nyer ezen a dolgon?

„Nem érdemes erőltetni semmit”

Mester Dóra, szexedukátor szerint szülőként nem lehet egyszerű nemi sztereotípiáktól mentes nevelési elveket képviselni, már csak azért sem, mert a mai társadalom alapvetően ezekre épül. Szerinte ugyanakkor szerencsés lenne, ha a szülők kellő nyitottsággal és rugalmassággal kezelnék a hagyományos sztereotípiákat és a gyerekeknek megtanítanák, hogy nemcsak rózsaszín és kék, hanem nagyon sokféle árnyalat létezik.
A gyakorlatban mindkét nem egyformán magáénak tudhat fiús és lányos dolgokat, a valóságban minden ember és minden emberi kapcsolat változatos és sokszínű, ezért az csak frusztrációt szül, ha görcsösen ragaszkodni próbálunk az „elképzelt” ideális női vagy férfi típushoz. A radikális sztereotípiák erőltetése helyett úgy lenne érdemes nevelni a gyerekeinket, hogy el tudják fogadni magukat olyannak, amilyenek.

„Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nemi szerepek kialakulása már kisgyermekkorban elkezdődik, amikor még a verbális üzenetekkel szemben sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az ösztönös, szülői viselkedésminták. Vagyis nem érdemes erőltetni semmit, még a semlegességet sem, hiszen a gyerekben a szülei viselkedése nyomán mindenképpen kialakul egy kép a női és férfi szerepekről” – tette hozzá a szakember.

Megoldás a nemi érés elhalasztása?

Sajnos egyre több gyerek küzd nem identitászavarral, és míg egyes pszichológusok szerint sok esetben megelőzhető lenne a baj, ha nem erőltetnék rá a kicsikre a hagyományos nemi sztereotípiákat, a brit egészségügy most radikális lépésre szánta el magát: hat, nemi identitászavaros gyerek gyógyszeres pubertáskésleltető kezelésének támogatásáról döntöttek nemrég.
A szer későbbre halasztja a kamaszodás fizikai jeleit, így a gyerekeknek több idejük lesz arra, hogy eldöntsék, melyik nemhez tartoznak. Sőt a kezelés után egyszerűbb lesz az esetleges operáció is, ha a betegek úgy döntenének, hogy nemet változtatnak. Habár vannak, akik „kinövik” a dolgot, sokan transzszexuálisokká válnak és később megoperáltatják magukat, vagy hormonokat szednek, hogy megváltoztassák a nemüket.

Furcsa, hogy az ilyesmit már kicsiknél is alkalmazzák, hiszen eddig 16 év alatt nem engedélyezték a kezelést. A módszer támogatói szerint szükség van rá, mert a 11 és 15 év közötti nemi identitászavaros tinik negyede kárt tesz saját magában, vagy öngyilkosságot kísérel meg a lelki teher miatt. Kérdés, hogy mi okoz nagyobb kárt: az idegen anyag a szervezetben, vagy a kialakulatlan identitás. A hormonkezelésnek ugyanis káros hatása is lehet a tinik kognitív képességeire és a csontjaik sűrűségére – ez sem elhanyagolható szempont.