Nem vettek észre az óvodában törött kezet, vakbélgyanút

A héten történt Angliában, hogy Natalie Daniel törött csuklójú kislányához nem hívtak orvost az iskolában, sőt nem is szóltak az anyának a balesetről. Egy fiúnak, akinek iskolatársa véletlenül a kezére borította a meleg sodót a menzán, 6250 fontot (1,9 millió forint) ítélt a bíróság. Egy másik, ujját elvesztő fiú ugyan csak 250 fontot (75 ezer forintot) kapott, miután a gondnok hibájából beszorult egy kerítés rácsai közé, de így is kiviláglik: a nyugat-európai szülők nem félnek perbe szállni az iskola, óvoda ellen.
Bár pontos statisztikák nem készülnek, itthon évente körülbelül négyezer baleset történik az iskolákban (40 százaléka a testnevelésórákon). Többségük ugyan nem komoly sérülés, a szülők mégis nagyon megijednek ilyenkor. Nem csoda, hiszen mindannyian bízunk a pedagógusokban, abban, hogy náluk jó kezekben van a gyermek. A kérdés nem csupán az, hogy a balesetek elkerülhetők-e, hanem hogy mi történik, miután megtörtént a baj.

Az elsőségnyújtás kötelező

Nincs könnyű feladata annak a pedagógusnak, akinek egyszerre húsz-huszonöt gyereken kell rajta tartania a szemét, hiszen nem lehet mindegyikük mellé testőrt állítani. A balesetet nem tudják minden esetben elkerülni, de ha megtörténik, értesíteniük kell a szülőt, és ha fennáll a veszélye, hogy súlyos a baj, természetesen orvost vagy mentőt kell hívni.
Nóra elsős kisfiának felszakadt a fején a bőr, miután az udvaron megdobták egy kővel. A tanítónő felhívta, hogy ne ijedjen meg, de a gyerek feje betört és nagyon vérzik, el kéne vinni az orvoshoz. „Kikeltünk magunkból, hogy alig kezdett el odajárni, és mindjárt ez történik… igazából nem volt olyan nagy a baj, de a sebet nem látták el, megvárták, míg odaérek. Addig a fejére szorított a gyerek egy zsebkendőt és a gyerekkórházban varrták össze.”

Gyakran a szülők csak akkor tudják meg, mi történt, ha a gyerekért mennek. Barbara ovis kisfiának például ráléptek a kezére. Amikor délután érte ment, látta, hogy a padon ül sápadtan, és sír. „Egyből tudtam, hogy baj van – meséli –, de az óvónő legyintett, hogy »kicsit túljátssza a dolgot«. Amikor az óvónők másnap látták a begipszelt kezű kisfiút, még csak meg sem lepődtek, elintézték annyival, hogy »nahát, pedig nem tűnt annyira komolynak«, és mentek is tovább. Megértem, hogy egy óvodában rengeteg kisebb baleset, esés, miegymás történik, de én a helyükben biztos nyugodtabb lennék, ha rögtön szólnék a szülőknek. Csak annyit várnék el, hogy adják meg az esélyt, hogy döntsek, érte rohanok-e, vagy várok délutánig.”
Az óvónő vagy tanár nem dönthet arról, hogy az eset súlyos-e vagy sem: igaz ugyan, hogy – jobb esetben – ismeri annyira a gyerekeket, hogy tudja, hogyan viselkednek, hogyan reagálnak a kritikus helyzetekre. Ha azonban elszalasztja a segítségnyújtást, az akár munkaügyi vagy kártérítési perrel is járhat. Jogaikról azonban a szülők szinte nem is tudnak. Másrészt tartanak attól, hogy ha panaszt tesznek, a pedagógusok rossz néven veszik és a gyerek látja kárát.

Erika óvodás kislánya hasfájásra panaszkodott ebéd körül. Az óvónő megmasszírozta a hasát és lefektették aludni. Négy óra körül, amikor érte mentek, még mindig nagyon fájt a hasa, falfehér volt és sírt. Még aznap megoperálták. Másnap az óvónő őszintén megdöbbent, hogy vakbélműtéte volt. Viki a  következő évet másik csoportban kezdte új óvónénikkel, húgát pedig már máshová íratták szülei.

Minden gyereknek van biztosítása

A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete szerint sok szülő nincs tudatában annak, hogy az állam ingyenes, alanyi jogon járó baleset-biztosítást köt minden 3 és 18 év közötti gyermekre és tanulóra. A biztosítás nemcsak az iskolában, hanem a nap 24 órájában, otthon, külföldön, a nyári szünetben is érvényes. Az iskolai vagy óvodai balesetekről az oktatási intézménynek jegyzőkönyvet kell felvennie, de hogy melyik intézmény mit dokumentál, eltérő – valamelyik egy horzsolást is, a másik egy kartörést sem.
Erika ovis kisfia egy kiránduláson szerzett fejsérülést, amikor a buszsofőr hirtelen nagyot fékezett, és ő kiesett az ülésből. A balesetet nem lehetett kivédeni, mivel nem volt a buszban biztonsági öv. Az óvónő ellátta, kikérdezte, „megvizsgálta” a gyereket, majd mikor 15 perc múlva megérkeztek az oviba, felhívta Erikát. „Azonnal bevitték a kórházba – meséli az anya –, és mivel sokat fájt a feje, benntartották öt napig megfigyelésre. Az óvónő is nagyon megrémült, naponta érdeklődött telefonon a kisfiú állapota felől.” A család végül nem tett panaszt, de a Hajdú-Bihar megyei egészségbiztosítási pénztár hivatalból eljárást indított az ügyben, hogy megállapítsa, ki a felelős a történtekért.