D. Tóth Kriszta újra tévézni fog

Hol működik Kriszta, csak könyvet ír? (belata)

Azóta, hogy elköszöntem a Híradótól, elkészült a Nagylánykönyv, amelyet a jövő hét szombaton mutatunk be az Ünnepi Könyvhéten. Ez volt a fő feladatom. És természetesen Lola, akivel teljesen új alapokra került a kapcsolatom, amióta nem a televízióban vagyok délután és esténként, hanem vele. Közben új tévés feladatra is készülök.

Mivel tölti napjait? Milyen étrenddel és életmóddal őrzi karcsú alakját?  (klára13)

Nem foglalkozom többet a külsőmmel, mint egy átlagos anyuka, aki a gyereknevelés és a család ügyei mellett dolgozik is. Szeretnék többször eljutni kozmetikushoz, vagy éppen tornázni.

A saját és a családom táplálkozására odafigyelek, és igyekszem aktív életmódot folytatni – sétálok a kutyával az erőben, játszom a lányommal a kertben, és ahová csak lehet, gyalog megyek. A kiegyensúlyozottság és az egészség látszik az emberen.

Szeretném megkérdezni, hogy műsorvezetőként mikor-hova várhatjuk vissza? (fe-zsu5)

Már készülök a következő televíziós feladatomra, de erről egyelőre többet nem árulhatok el. Mindenesetre nagyon izgalmas időszak ez!

Mi a véleménye egy nemrég megjelent cikkről, miszerint „teljesen eltűnt, bujkál stb.” (symphonia)

Kedves symphonia! A cikk megjelenése után kiposztoltam egy fotót magamról a Nagylánykönyv blogra – bizonyítván, hogy nem tűntem el, nem vagyok beteg, nem vándoroltam ki. Az újságíró nyilván kapott egy feladatot, és mivel nem tudott elérni, hát kitalált egy történetet. Azt egy kicsit sajnálom, hogy sem az MTV-n keresztül, sem a Sanomán keresztül nem próbáltak megtalálni, miközben rendszeresen frissítem a Nők Lapja Cafén a blogomat is… Én a magam részéről lezártnak tekintem a dolgot, amelynek az a tanulsága, hogy nem szabad mindent elhinni, amit az újságok írnak.

Kedves Kriszta! Miért a Charlie and LOLA mintájára rém hasonlóan írja könyveit? Miért nem talált ki más szereplőneveket? (aszklepiosz)

Kedves aszklepiosz! Örülök, hogy előjött ez a téma. A lányomat Lolának hívják, születése írok róla, rólunk a Nők Lapjában. Miért változtattam volna meg a gyerekem nevét? Mivel a mesekönyvek főszereplője ő, illetve a saját családom, a történetek pedig a mi valódi  történeteink, természetes volt, hogy mindenki a saját nevén szerepel, a címe pedig Lolamesék lesz a sorozatnak. Ha elolvassa és alaposan megnézi a két könyvsorozatot, akkor látja, hogy millió különbség van a kettő között narratívában, a szereplőkben, a mesékben, a megközelítésben. Mindkettő az ún. kivágásos illusztrációs technikát alkalmazza, amely a nemzetközi mesekönyvpiacon most rendkívül népszerű. Noha a C&L magyarországi kiadója minden lehetséges fórumon megpróbált kikezdeni minket a Lolamesék miatt, a brit kiadó, illetve jogtulajdonos nem lát problémát.

A Nagylánykönyvet egyelőre Magyarországon adja ki a kiadó. Ez nem mesekönyv, hanem a Lolával az élet című első kötetemhez hasonlóan, felnőtteknek szól. 

Az édesanyádról is írsz egy könyvet, igaz? Az mikor jelenik meg? Esetleg az eddig megírt részeket „gyúrtad” bele a Nagylánykönyvbe? (goofy75)

Igen, készülődik egy könyv, amelyet az édesanyám izgalmas, keserédes története inspirál. Anyuról sok szó esik a Nagylánykönyvben is, de a készülő könyv egészen más lesz.

Ha szerinted is tulajdonképpen bármelyik kislányos családban ilyen történések zajlanak, akkor miért gondoltátok, hogy pont erről kell írnod? A kiadó nem vonogatta a vállát, hogy nem túl izgalmas a téma, meg különben is pont fut egy ilyen könyv, nagyon hasonló bel- és külcsínnel..? (pihe**)

Szerintem a gyermekirodalomban az a csodálatos, hogy elfér egymás mellett minden Bartos Erikától Berg Juditig. Anna, Peti és Gergő kedves, mindennapi történeteitől Panka és Csiribi csodás varázsvilágáig. A gyerekek szeretik felismerni magukat a mesehősökben, Lolában is. Ez segíti nekik megérteni a világot és feldolgozni az élményeiket. A Lolamesék tematikája valóban egyetemes – úgy, hogy közben nagyon is „lolás”, lásd kétnyelvűség, utazás repülőn, sorolhatnám.

Miért nem költöznek Angliába? Biztosan kapna ön is munkát a média területén! (nora11)

Mert nagyon szeretjük Magyarországot. Négy éve élünk itthon, a családunk minden egyes tagja jól érzi itt magát. Persze van, hogy bosszant valami – politikai, társadalmi jelenség – engem, aki innen is származom. Olyankor előfordul, hogy épp Alex vigasztal vagy nyugtat meg.

Nekem angol nyelv és irodalom volt a főszakom az egyetemen, ennek és az édesanyámnak köszönhetően menthetetlenül anglofil vagyok. Vagyis el tudnám képzelni, hogy ott élünk, ahol a férjem gyökerei vannak.

Nem is mondjuk azt, hogy soha, de most jó itthon, és a költözéshez valami nagyon nagy dolognak kellene történnie. Lola maga pedig így, hogy Magyarországon élünk, is úgy határozza meg magát, hogy „angolmagyar kislány”. Vagyis most már nagylány.