Egy 13-14 éves emberke, még gyerek, tehát a jellem még erősen csak alakulóban van. Így felesleges ítélkezni egy kiforratlan lélek fölött. Itt még nagyon sok múlik a gyerek környezetének hatásaitól. Vajon a szülők mennyire tehetőkfelelőssé egy ilyen esetben?

Szóval, aki egy év alatt legalább 10 intim kapcsolatban vett részt, már "jó madzag" kategória, de a 9 már nem? OK! Az, hogy ki milyen életmódot folytat az nem tartozik másra csak az illetőre. Így az ítélkezés feléjük nem a másik személyéről szól, hanem az ítélkező egójáról, ami azt mondatja vele: Lám XY mekkora "jó madzag", és én mennyivel jobb vagyok nála, mert nem vagyok "jó madzag" kategória. Az egó ilyenkor örül, mert kell az önizalmának erősítéséhez a másokra szórt negatív kritika.  Tehát az előítélet alapja bennünk van.

Igen. Nekem mindig is számított, hogy mit gondol rólam a családom, a szeretteim, a barátom, a gyermekeim,  az, akit én is nagyra tartok. A szomszéd néni, vagy valami idegen véleménye természetesen nem érdekel, de azoké igen, akik közel állnak hozzám. 

Te lesz.rod, hogy mi a véleménye rólad pl. az anyukádnak? 

Persze senki sem mondja azt, hogy nem szereti, hiszen ha úgy lenne nem lenne kötelező elvenni még terhesen sem. Sokan nem is teszik meg.

De én már csak olyan maradi vagyok, hogy a most 19 éves fiamtól is azt várom majd egyszer, hogy előbb a házasság, utána a gyerek. Persze az sem baj, ha fordítva lesz, de én mégis azt szeretném, ha nem a gyerek miatt gondolná úgy, hogy KÖTELESSÉGE elvenni. 

De nem akarok senkit megbántani, ezért nem feszegetném tovább a témát. 

Erkölcstelenség? Deviancia? 

Ki dönti el, mi tartozik ebbe a tartományba?

Ki dönti el, mi az értékes? Ami nekem érték, amire felteszem az életem, neked nem jelent semmit. És fordítva.