D. Tóth Kriszta és Lola is esküvői mámorban

A Nagylánykönyv korábbi bejegyzéseit itt olvashatod!

Noha a család angol fele egyáltalán nem tartozik az elvakult „royalisták” közé, Lola dédije, nagymamája, nagynénje és unokahúga mind-mind ott ültek ma délben a tévé előtt angliai otthonukban. Nézték, ahogy Vilmos elveszi nagyanyja egyik alattvalóját, és figyelték, ahogy közben újrafogalmazza magát a brit monarchia. Sophie a nagy napra teljes hercegnői díszbe öltözött, tiarával, rózsaszínű tüllszoknyával és csillogós cipővel.

Lola és én ennél kevésbé ünnepélyes módon közelítettük meg a királyi esküvő napját. Délelőtt kivittük a kutyát az erdőbe, aztán kicsit kertészkedtünk, rendet raktunk, és végül egy nagy tál friss eper kíséretében bevackoltuk magunkat a kanapéra. A brit közszolgálati csatornán együtt néztük, ahogy érkeznek a hírességek, politikusok és királyi fenségek a Westminster-apátságba, nevettünk a viccesebbnél viccesebb kalapkölteményeken, és Lola ötpercenként megkérdezte, hogy „mikor jön már a királylány?”. Amikor Kate Middleton végre kiszállt a nagy fekete autóból, a lányom csalódottan konstatálta, hogy „nem látom az arcát a sok rongytól”. Végül azon tanakodott, hogy vajon miért vonulnak az apjával olyan nagyon lassan az oltár felé, amikor „az a hercegfiú, akinek kicsit kopasz a feje hátul, már biztosan nagyon várja őt”. A ceremónia nem kötötte le, inkább játszott mellettem közben. A legeslegutolsó „dalt” viszont felismerte. „Mama, God save the Queen! Isten áldja a királynőt!” A lovak, a díszruhás katonák és gazdagon cicomázott a hintók persze nagyon tetszettek neki. És amíg arra vártunk, hogy a királyi család és az újdonsült házaspár végre kijöjjön a Buckingham-palota erkélyére, arról értekeztünk, hogy mi a különbség a parlamentáris monarchia és a köztársaság között… amíg végül Lola föltette a kedvenc kérdését, minden kérdések legfundamentálisabbikát: „és hol boldogabbak az emberek?”

Sokáig gondolkodtam, hogy melyik csatorna közvetítését nézzük, de rájöttem, végül is teljesen mindegy volt, hogy döntök. A képek mindenütt ugyanazok, a legeslegjobb kommentátorom viszont egészen biztosan nekem volt!