Nem akarom elveszíteni a fiamat, de nem bírok vele. Hogyan tovább? – Dr. Ranschburg utolsó válaszai

11 jó tanács, amit szülőktől kaptunk – hiába

Kedves Szakértő!

Rendkívül tanácstalan vagyok. Úgy érzem, nem bírom folytatni.
Eddigi életem kereteit elveszítettem. Meghalt az anyám, fél év múlva elhagyott a férjem, még ugyanazon a héten kirúgtak a munkahelyemről. Azóta – 9 hónapja – nem találtam új munkahelyet. Két fiunk van. A kisebbik 16 éves, velem élt eddig. Számítógépfüggő lett, nem hallgat rám. Tanulási problémái mindig is voltak, diszlexia, diszgráfia-határeset, figyelemproblémás. Évekig jártunk tanácsadásra, nagyon sokat tanultam vele. Az iskolában rosszul állt, próbáltam korlátozni a gépidőt, de nem fogadja el. Az apja szerint nem kell korlátozni a gyereket. Félévkor megbukott 3 tárgyból.

A nagyobbik gyerek hazajött a vizsgaidőszakra. Kiderült, hogy a papája a barátnőjével van elfoglalva, én pedig dühös lettem, és elküldtem a kisebbik gyereket az apjához, mivel nem támogatta a gépidő csökkentését. Szerinte nem szabad a gyereket korlátozni, csak a minta fontos. Lássa közelről ő is, mi történik, és viselkedjen apaként, próbálja ő meggyőzni a tanulás fontosságáról. Most odaköltöztette a férjem a barátnőjét, ő van a fiammal.

Borzasztóan érzem magam. Úgy érzem az én feladatom lenne a gyerekem felnevelése, de nem hallgat rám. Az apjával azonosul, rá akar hasonlítani, aki most ellenséges velem, így a gyerek is. „Én állandóan veszekszem és a családi életének a megrontója vagyok.”

Nem akarom elveszíteni a fiamat, de nem bírok vele. Hogyan tovább? Kihez fordulhatnék segítségért?

Fotó: Sanoma Archív/ Dömötör Csaba

Kedves Levélíró!

Azt javaslom, ne forduljon segítségért senkihez. A gyerek most dühös Önre – mert elküldte, és mert egyébként is kudarcoktól volt terhes a kapcsolatuk.
Ha erőszakkal próbálja „visszaszerezni” őt, ez csak ront a kapcsolatukon. Éreztesse a gyerekkel, hogy Önnél mindig nyitott ajtó várja őt, de ne gyakoroljon nyomást rá. Engedje, hogy fia maga jöjjön rá arra, hogy Önnél jobb helyen van, mint apjánál. Ha apjánál minden úgy van, ahogy Ön megírta, és a gyereknek nem kell szégyenkeznie, amiért hazavágyik, néhány hónap kölcsönösen tanulságos különélés után minden valószínűség szerint vissza fogja kapni kisfiát.
Akkor viszont érdemes lesz közösen elgondolkozniuk azon: hogyan tovább.

Ha bekövetkezik az, amit „jósolok”, és fia visszatér Önhöz, kérem, írjon nekem. Szívesen próbálok meg segíteni további életük megszervezésében.