– Amióta az eszemet tudom, túlsúlyos voltam. De gyerekkoromban ez egyáltalán nem zavart. A mi családunkban az evésnek, az ételeknek fontos szerepe volt, a szüleim és a nagyszüleim mindig elismeréssel nyugtázták, ha sokat ettünk. Sőt sokszor a rokonoknak is dicsekedtek vele, hogy gyerek létünkre mennyi mindent meg tudunk enni. Aztán a serdülőkorom kezdetén az osztálytársaim felhívták a figyelmemet arra, hogy kövérnek lenni nem túl trendi dolog – meséli a most 32 éves Kati. – Elkezdtem fogyókúrázni, és egyre inkább azt vettem észre magamon, hogy rettegek attól, hogy úgy fogok kinézni, mint az anyám. Nem tudom, sikerül-e valaha megszabadulnom a berögződött helytelen gyerekkori étkezési szokásaimtól. Ma már tudom, hogy a szüleim legtöbbször evésbe fojtották a bánatukat. Gyakran veszem észre, hogy ugyanezt teszem én is.

Kutatási adatok szerint ha mindkét szülő elhízott, akkor 80% az esélye annak, hogy a gyermek is elhízott lesz. Az okoknak csak egy része biológiai, emellett pszichológiai és szociális tényezőknek is szerepük van. Utóbbinál ne az anyagiakra vagy a társadalmi réteghelyzetre gondoljunk elsősorban, hanem a személyes kapcsolatokra és az azok kialakításához és fenntartásához szükséges készségekre.
A kaotikus evési szokások ugyanúgy továbbadhatók a gyereknek, mint a gének. A szülő modellként szolgál a gyerek számára az evésben, a mozgásban, a stresszkezelésben, az önérvényesítésben, az önértékelésben, az önkifejezésben csakúgy, mint az élet összes területén.

Nyilván meghatározó az is, hogy mi kerül az asztalra. A gyerekeknél különösen fontosak a szokások az ételválasztásban. Hiába készítenek el vagy tálalnak tetszetősen egy fogást, ha otthon nem ezt látta, akkor idegenkedve fogadja majd. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy a családi asztalra milyen gyakran kerülnek újdonságok, vagy rendre ugyanazt a néhányféle ételt eszik. Ha valamelyik szülő vagy a gyermek számára más fontos személy grimaszol egy-egy új fogás láttán, akkor nem valószínű, hogy a gyerek meg fogja azt enni.

Kiközösítés és önbizalom rombolás 

„Előfordul ugyanis, hogy túlsúlyos gyerekek felveszik a bohóc szerepét, mert rájönnek arra, hogy ha szórakoztatnak másokat, akkor könnyebben elfogadják őket.”

Ha a gyermek is túlsúlyos, akkor nagyon korán megtapasztalhatja a kortárscsoportokban a kiközösítés élményét, amely tovább rombolja az önbizalmát. Az is előfordul, hogy ellenkezőleg, a társai között nagy népszerűségre tesz szert. Meg kell nézni, hogy mivel szerezte ezt meg. Előfordul ugyanis, hogy túlsúlyos gyerekek felveszik a bohóc szerepét, mert rájönnek arra, hogy ha szórakoztatnak másokat, akkor könnyebben elfogadják őket. Ez viszont ráerősít arra, amit az elhízott felnőtteknél tapasztalunk, hogy a negatív érzéseket (a dühöt, a fájdalmat, a félelmet) nem merik mások felé kommunikálni, mert tartanak attól, hogy akkor nem fogadják el őket. Ezért akkor is mosolyognak, ha egy velük megesett tragédiáról vagy szomorú eseményről mesélnek.

Nagyon lényeges kérdés az, hogy ha egy anya túlsúlyos vagy evési zavarral küzd (például túlevései vannak és hánytatja magát), de azt mindig titokban teszi, akkor is hatással lehet-e ez a gyereke táplálkozására? A legtöbben szeretnék azt hinni, hogy nem. A valóság sajnos nem ez.
Nagyon sokszor hallottam már a hozzám fordulóktól, hogy nekik hiába vannak túlevéseik, ebből a gyermekük semmit nem tapasztal, mert nagyon vigyáznak arra, hogy azok titokban történjenek. Kínosan ügyelnek arra is, hogy a gyerekek helyesen és rendszeresen táplálkozzanak. Volt közöttük olyan család is, ahol a gyerekek egyáltalán nem kaphattak csokoládét, még ajándékba sem.

„Ugyanakkor nem is attól lesz valaki túlsúlyos, mert tudja, mi az édesség, hanem mert túl sokat eszik belőle.”

Édességet kizárólag az anya evett, csak magának vásárolt és azt fogyasztotta el a falásrohamok alatt. Teljesen elkerülni, hogy csokival találkozzon a gyermek, így sem tudták, mert az iskolában és a nagyszülőknél megkínálták vele. Ugyanakkor nem is attól lesz valaki túlsúlyos, mert tudja, mi az édesség, hanem mert túl sokat eszik belőle. Kérdéses, hogy ha nem találkozik édességgel, akkor hogyan tanulja meg a mértéket? A másik, hogy a tiltott dolgok vonzereje általában nő, de ami még nagyobb gond, hogy bűntudat keletkezik, ha megeszi, hiszen ő most éppen tilosban jár. Tulajdonképpen ezek már megfelelő alapok ahhoz, hogy ez a gyermek később titokban falja az édességet, pont ugyanúgy, mint az anyukája.

Feszültségoldás evéssel

A kérdés a túlsúlyproblémákban inkább az, hogy miért eszik abból vagy másból többet, mint amennyire biológiailag szüksége lenne? Valószínűleg azért, mert az étel számára nemcsak a táplálkozást jelenti, hanem egyben feszültségcsökkentő funkciót is betölt. Feszültség pedig keletkezhet konfliktusokból (a nem felvállaltakból is), az érzelemkifejezés problémáiból, az önérvényesítés hiányosságaiból, a saját igények nem ismeretéből vagy nem felvállalásából,  önbizalom-problémákból, szorongásból is. Láthatjuk, hogy a háttér eléggé összetett, sokféle megküzdési készségből áll össze. És hiába eszik titokban az anya, az igazi veszteség ott keletkezik, hogy a különböző élethelyzetekből keletkező feszültségek levezetésére a gyermek nem lát megfelelő mintát.

Az evési és túlsúlyproblémák családi és egyéni pszichológiai hátteréről is olvashatsz bővebben dr. Lukács Liza: Ágytól-asztaltól… Evészavarok és párkapcsolati problémák című könyvében. Bővebb információ a könyvről és a megrendelésről itt.