Egyedülálló anya megosztaná…

Felmérések szerint az örök romantikusok tábora egyre csökken, a párkapcsolati válságokkal nehezen boldoguló generáció már alig hisz a holtodiglan-holtomiglan eszményében. A családok széthullásával nő a gyermeküket egyedül nevelő nők aránya, akiknek komoly erőpróbát jelent az új életforma megteremtése.

Itthon a házasságok 62,5 százaléka válással végződik, egyre több gyerek nő fel egy szülő mellett (az egyszülős családok csaknem 90 százalékában az anya neveli a gyermeket) vagy mozaikcsaládokban. Mára bebizonyosodott, hogy a család szentsége és a közösen vállalt gyermek(ek) egyre kevésbé jelentenek összetartó erőt, talán nem ördögtől való azt sem kijelenteni, hogy egy nőnek be kell kalkulálnia azt is, hogy esetleg apa nélkül kell felnevelnie a gyermekét.

Egyedülálló anya megosztaná…


„Mardosott az önsajnálat”

A 27 éves, csinos Barbara fiatalon lett gyermekét egyedül nevelő anyuka. Azt mondja, ma már túl van a nehezén, és nyitott szívvel várja, mit hoz a jövő számára:
– 22 évesen és fülig szerelmesen mentem férjhez. Fel sem merült bennem, hogy a házasságunk nem lesz időtálló – idézi fel a reményteli kezdeteket. – Egy év múlva megszületett a kislányunk. Én otthon voltam vele, közben megkezdtem főiskolai tanulmányaimat, a férjem pedig sokat dolgozott. Szinte észre sem vettük, hogy eltávolodtunk egymástól. A mindennapok már nyomokban sem hasonlítottak a korábbi pörgős életünkre, alig beszélgettünk, egyetlen közös témánk maradt: a gyerek. Végül a férjem mondta ki, hogy legyen vége. Mivel az ő lakásában éltünk, én visszaköltöztem az édesanyámhoz. Pokoli időszak volt. A korosztályom tagjai még javában karriert építgettek, keresték a szerelmet, miközben én már elvált anyuka voltam. Ha nincs az édesanyám és a húgom, fogalmam sincs, hogyan éltem volna túl ezt az időszakot, de arra a maró önsajnálatra és a kilátástalanság fullasztó érzésére ma is emlékszem. Hónapokba telt, mire tudatosult bennem, az élet nem áll meg attól, hogy a boldog családról alkotott eszményképeim apró szilánkokra törtek.
Barbara számára szép lassan újra kitárult a világ. Miután kislányát felvették a bölcsibe, újra munkába állt, új emberekkel ismerkedett meg, és sportolni kezdett. Másfél év telt el a válás óta, és ő állítja: ma már készen áll egy új kapcsolatra, sőt egy újabb házasságkötéstől sem futamodna meg.

Őrizni a vágyat

Geist Klára párterapeuta
Geist Klára párterapeuta
terapia-parkapcsolat.hu

A terhesség és a gyermekágyi időszak minden párkapcsolatban komoly próbatételt jelent. A szerepek megváltoznak, a nőből anya lesz, a férfi pedig keresi a helyét az új felállásban. Az egykori szerelmespár egymást hibáztatja megváltozott életükért, végül pedig ki-ki a saját csigaházába menekül, mígnem az egyetlen „jó” megoldásnak az újrakezdés tűnhet. Csakhogy – legtöbbször – nem egymással, és míg általában a férfiból valóban újra szabad ember lesz, a nő vállalja fel a gyermek nevelésével járó feladatok oroszlánrészét.
– Fontos hangsúlyozni, hogy a gyermekágyi időszak nehézségei még nem vésik kőbe a kapcsolat széthullását – hangsúlyozza Geist Klára párterapeuta. – Lényeges, hogy a pár tagjai elfogadják, hogy ez életük legszebb, de egyben legnehezebb időszaka. Egy igazi krízis, hiszen megváltozik az életük, amitől korábbi konfliktusaik is felerősödhetnek. Ám csak akkor tudnak sikerrel kijönni ebből az élethelyzetből, ha mindketten akarják! Ha mégis egyedül marad a kisgyermekes anya, a legjobb, ha úgy fogadja el ezt az élethelyzetet, „ahogy van”, nem pedig végtelenített alagútként tekint rá. Fontos, hogy a gyermek apjával jó szülői együttműködést alakítson ki, hiszen az apai viselkedés csak akkor tud kialakulni, ha a kisgyermeknek van kapcsolata az apjával. A legtöbb fiatal, egyedülálló anyában erős a korrekciós vágy életük rendbehozatalára, arra, hogy újra társra találjanak, hogy családban nőhessen fel a gyermekük. Fontos, hogy az esetleges kudarcok után is őrizzék magukban ezt a vágyat, és ne nyomják el!

Otthon, édes otthon

A házasság egyben gazdasági érdekközösség is, amely a gyermek(ek) neveléséhez biztos hátteret teremt. Itthon a gyermeküket egyedül nevelők – életkörülményeik tekintetében – a szinglik és a családosok mögé szorulnak. Az anyagi bizonytalanság lelkileg is nagyon megterhelő. Jogi szakértőnket arról kérdeztük, mire számíthat a gyermekével egyedül maradó anya.
– A közjegyző által bejegyzett élettársi viszony a családjog legtöbb területén egyenrangú a házassággal – hangsúlyozza dr. Fiáth Judit ügyvéd. – Ha a lakás valamelyik fél különvagyona vagy önálló bérlete, a lakáshasználati jog őt illeti meg. A bíróság a másik házastársat kivételesen és csak abban az esetben jogosíthatja fel a lakás megosztott vagy kizárólagos használatára, ha a lakáshasználatra jogosult gyermek nála van elhelyezve, és ha a közös kiskorú gyermeknek megfelelő lakhatása csak az egykori közös otthonban biztosítható. A lakás kizárólagos használatára tehát az a fél jogosult, aki a közös gyermeket neveli, a lakásból távozó házastárs pedig a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére válik jogosulttá. Ellenértékként egyes vagyontárgyak (pl. személygépkocsi) is beszámíthatók. Viszont a lakáshasználati jog ellenértéke abban az esetben nem illeti meg a házastársat, ha a közös tulajdonú lakásból a visszatérés szándéka nélkül, önként távozott, ide nem értve azt az esetet, ha például a házastársa brutalitása miatt menekült el.

Megoldandó élethelyzet

A szilárd bástyaként szolgáló házasságból egyedülálló szülővé avanzsálni komoly feladat. Vajon miből meríthetnek erőt a magukra maradó anyák?
– Családi, rokoni, baráti kapcsolataikból – tanácsolja Geist Klára. – Ne szégyenkezzenek a helyzetük miatt, hiszen nincs miért! Ismerkedjenek más anyukákkal a játszótéren, a bölcsődében vagy akár internetes közösségekben. Tájékozódjanak az ilyenkor igénybe vehető pénzbeni juttatásokról! A megváltozott élethelyzethez alkalmazkodáshoz időre van szükség, ami nagyjából egy évet jelent. Addig is fontos, hogy ne zárkózzanak be, kérjenek és fogadjanak el segítséget, és próbálják meg az „itt és most”-ban elfogadni a helyzetet. Az „én már sosem találok társat” típusú gondolatokkal csak még inkább aláássák az önbizalmukat, ráadásul hiba lenne elveszíteni a férfiakba, a kapcsolatok életképességébe vetett hitüket. Sokkal könnyebb úgy új életet kezdeni, ha nem „katasztrofizálják” a helyzetet, hanem megoldandó élethelyzetként tekintenek rá!

Mire kötelezhető az apa?
Asszonytartásra:
  • Egyedülálló anya megosztaná…Erre abban az esetben kötelezhető, ha önhibán kívüli rászorultság áll fenn, ilyen lehet a munkaképességre kiható betegség, esetenként az életkor vagy a gyermekek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadság (gyed, gyes). A tartás mértékével kapcsolatosan a családjogi törvény kimondja, hogy a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak megélhetéséhez szükséges. A jogosult körülményeinek változásával a tartásdíj mértéke is változhat!
Gyermektartásdíjra:
  • A kiskorú gyermeket megillető tartásdíjat a szülői felügyeletet gyakorló szülő részére kell kifizetni, aki azt köteles a gyermek szükségleteire fordítani.
  • A tartásdíj megfizetésének két módja lehetséges: a kötelezett fizethet közvetlenül a jogosultnak, vagy kérheti a kötelezett munkáltatóját, hogy a tartásdíj összegét annak munkabéréből levonja.
  • A tartásra kötelezett és a gyermeket ténylegesen eltartó fél megállapodhat abban is, hogy a kötelezett nem havonkénti rendszeres összeget fizet, hanem – ennek, úgymond, teljes vagy időszakos megváltásaként – megfelelő értékű vagyontárgyat vagy ingatlant (pl. lakást) ad a jogosultnak.
  • A gyermektartásdíjat az állam egyes esetekben megelőlegezheti, a bíróság a tartásdíj-fizetési kötelezettséget már megállapította, a tartásdíj behajtása bármely okból átmenetileg lehetetlen, és a gyermeket gondozó személy sem képes a gyermek részére tartást nyújtani. A kérelmet a lakóhely szerint illetékes gyámhivatalhoz kell benyújtani.
  • Ha a gyermek születésekor a szülők már nem élnek együtt, az apa – amennyiben azt a társadalombiztosítás nem fedezi – köteles megtéríteni az anyának a szüléssel járó költségeket, valamint a külön jogszabályban meghatározott időre (szülési szabadság) szükséges tartást. 

Mire jogosult a gyermekét egyedül nevelő szülő? Itt tájékozódhatsz!

Megosztás
 

Hozzászólások

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás