„Szívszaggatóan zokog, és engem hív. Én pedig, mint a bolti szarka, sunnyogok kifelé a szobából, próbálok nem visszanézni, úgy tenni, mintha semmit sem hallanék. Odakint a folyosón a kezemet tördelem, legszívesebben visszaszaladnék, hogy magamhoz öleljem, letöröljem a könnyeit, és elsétáljak vele. A gondozónő figyelmeztetett, hogy beszoktatás nincs sírás nélkül, de arról nem volt szó, hogy én is bőgni fogok. Gondolatban századszor is mérlegelem a lehetőségeket. Kijönnénk egy fizetésből még egy évig? Nem. Meg tudnám oldani a gyerekfelügyeletet rokonnal? Nem. Jót tesz a gyereknek, ha egész nap gubbaszt otthon a bébiszitterrel, ahelyett hogy gyerekek között mozogna? Nem. Megbízhatók, kedvesek a gondozó nénik, és biztonságban van mellettük a gyerekem? Igen. Akkor meg?! Hol a hiba? Ott, hogy még mindig szívszaggatóan zokog, és engem hív. A fal felé fordulva én is elpityeredek.”
Pár napja került a naplóm újra a kezembe, a fenti sorokat kisfiam bölcsődés beszoktatásának első napjaiban írtam. Bár vakon bíztam a gondozók szaktudásában, az elején nemcsak a gyerek, én is pocsékul éreztem magam. Milán ma már oviba készül. A bölcsi nemhogy ártott volna neki, egyenesen a javára vált. A kezdeti nehézségeken hamar átlendült, vidám, kiegyensúlyozott kis csibész volt odabent is.

Anyuka „beszoktatása”

– Kevesen gondolnák, de a beszoktatás sikeressége leginkább azon múlik, hogy az anya képes-e megbarátkozni azzal az új helyzettel, hogy a gyereke bölcsődébe fog járni – kezdi Scheer Ferencné Éva, a Józsefvárosi Egyesített Bölcsődék vezetője. – Ha a mama elfogadja, elhiszi, hogy a gyereke jó helyen van, és a kicsire is ezt sugározza, a pici hamar és jól beszokik. De ha az anyuka szorong, lelkiismeret-furdalása van, bizonytalan, az kihat a gyerekre. A kicsi sír, ha anya elmegy. Ez teljesen normális, hisz fél attól, hogy a mama örökre otthagyja őt. Egy idő után aztán felhagy a pityergéssel, mert rájön, hogy nincs hatása. És rájön arra is, hogy anya mindig visszajön érte. Ha a mama úgy fogja föl, hogy a gyereke szenved, sőt néha „megszánja” őt, és a beszoktatási hetek alatt otthon tölt vele egy-egy napot, viselkedésével a gyerek félelmeit igazolja. A mi kultúránkban amúgy is divat a könnyebb utat választani, elszökni, de ebben az esetben nem szabad visszatáncolni. Pár hét után biztosan könnyebb lesz.


Lassan, szépen…

Ha a gyereket felveszik a bölcsibe, oviba, az első lépés az, hogy a jövendőbeli gondozó nénik egy előre megbeszélt időpontban meglátogatják otthon a lurkót. Ilyenkor általában átadják a gyerek jelét, kicsit ismerkednek vele és a szülővel. Fontos a jó viszony kialakítása. Könnyebben fogadja el ugyanis a gyerek azt a személyt, akivel a szülő is jóban van.
A beszoktatás általában két hét, és a mama vagy bármelyik családtag közreműködésével történik, az azonban nem szerencsés, ha a szülők váltogatják egymást.
Az első napokban a kicsi és a mamája „vendégségbe” mennek, és fokozatosan egyre több időt töltenek bent. A szülő játszik a kicsivel, a gondozónő pedig figyel. Milyenek a pici szokásai, hogy reagál bizonyos helyzetekre, milyen a vérmérséklete. Aztán ha elérkezettnek látja az időt, pár percre kiküldi az anyukát. Aztán egyre többre. Ha a pici rosszul reagál, lassítanak a tempón. A folyosón várakozva és a gyerek néha órákig tartó sírását hallgatva rengeteg szülő érzi úgy, hogy az ő gyereke lesz az a kivétel, aki nem fog beszokni. Nos, az ilyesmi elképesztően ritka. Előfordulhat, hogy hónapokig sírdogál majd még a reggeli puszinál, de ezek a pityergések már hamar elmúlnak.

Használati utasítás

Az első napokban a szülőnek jellemzést kell írnia a gyerekéről, s ezt le kell adnia. Amolyan „használati utasítás” ez. Mit szeret a kicsi, mitől fél, hogyan lehet megnyugtatni, mik a kedvenc játékai, hogyan eszik, alszik, milyen, ha fáradt, ha frusztrált. Melyek a rossz szokásai, vannak-e rituáléi. Fontos, hogy ez a jellemzés minél őszintébb és részletesebb legyen. A gondozóknak tudniuk kell, ha egy gyerek eddig csak úgy aludt el, hogy anya mellé feküdt, szüksége van a cumijára vagy a kedvenc takarójára.
– Egy kisfiú egy hétig nem evett nálunk – meséli Scheer Ferencné Éva. – Ettől nyűgös volt, semmit sem aludt. Hogy ne zavarja a többieket, a dadusa kivitte a tejkonyhába, és felültette a konyhaszekrényre, ahol a gyerek kikerekedett szemmel bámulta az uzsonnás tálcát. Mint utólag kiderült, otthon a kisfiú azt szokta meg, hogy a mama a konyhaszekrényre ültetve eteti meg őt. Ha ezt előre tudjuk, megspóroltunk volna egy hét éhezést a gyereknek.

Új kötődés

– Sokszor az a probléma, hogy jóval több idő kell a kötődés kialakulásához a kisgyereknél, mint a normál beszoktatás – mondja Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus. – Változó, hogy mennyi ideig tart a beszokás. Akár egy hónap is lehet. Tudom, hogy a legtöbb oviban, munkahelyen nincs erre lehetőség, ezért akkor abból kell kiindulni, ami van. Figyelni kell a gyereket, mikor szól a társakhoz, mikor kér segítséget az óvónőtől. Szerencsésebb, ha a szülő végig ott van, és nem hagyja ott a gyereket rögtön az első napokban már kisebb időközökre, hiszen nem azt kell megszoknia, hogy anya nélkül van, hanem kötődnie kell a helyhez, személyekhez, és ezt érzelmi biztonságban tudja megtenni. Ha kialakult a kötődés, akkor már ott lehet hagyni hosszabb időre is. A tapasztalatok szerint a kicsinek nem segít, ha ovi előtt bölcsibe is járt. Az ovi megint új helyzet, új emberek vigyáznak rá, megint új kötődést kell kialakítani. Azt szoktam mondani az anyukáknak, hogy bármennyi munkahelyed is volt életedben, ha új helyre kerülsz, akkor is bizonytalan vagy az első napokban.

Öt aranyszabály:

1. Már hetekkel a beszoktatás megkezdése előtt érdemes ismerkedni a bölcsivel, ovival, így a gyereknek van ideje felkészülni rá. Sétáljatok sokat az épület közelében! Nézzetek be a kapun, figyeljétek az udvaron játszó kicsiket. Mesélj neki a gyerekekről, akikkel majd megismerkedhet, a rengeteg játékról, amely bent várja majd. Használj sok pozitív jelzőt, legyél te is izgatott és vidám, így a gyereked is tele lesz kíváncsisággal.
2. Ha eddig nem volt, alakíts ki napirendet! Ébresztés, reggeli, játék, ebéd, alvás, uzsonna, játék. Az a gyerek, akinek semmilyen rendszer nincs az életében, nehezebben szokja meg az intézmény életét.
3. Sose verd át a gyereket! Ha megígéred neki, hogy ott leszel, mikor felkel a délutáni alvásból, nem teheted meg, hogy csak uzsonna után szaladsz érte. Szorongani fog, hogy legközelebb már érte sem mész.
4. A reggeli búcsúpuszi után nincs olyan, hogy visszaszaladsz még egy ölelésre. Ha elbúcsúztatok, fordulj sarkon, még akkor is, ha hallod, hogy a gyerek rázendít.
5. Főleg a beszoktatás alatt fontos, hogy „ne sajnáld” a gyerekedet. Légy könnyed és vidám, még ha a vérzik is a szíved a pici könnyes szeme láttán.

Kinyílt a világ! – Szűkösen jöttünk ki egy fizetésből, ráadásul szeretem is a munkámat, ezért mikor Karina egyéves lett, visszamentem dolgozni – idézi fel Anna az első lépéseket. – Tizenhét hónapos koráig otthon vigyáztak rá a nagyszülők, csak aztán adtam bölcsődébe. A lányom elég magának való volt mindig is. Mivel egyke, és a nagyik már túl idősek voltak a játszóterezéshez, munka után mindennap lementem vele a térre. Hogy szokja a zajt, a sivalkodást, a többi gyereket, a homokszórást, hogy elveszik a lapátját. Próbáltam adagolni neki a gyerektársaságot, úgy tűnik, sikerrel, mert a beszoktatás viszonylag zökkenőmentes volt. Persze ő is sírt az első egy hónapban sokat, én is pityeregtem a metrón, ha csak rá gondoltam, de KOMOLYAN HITTEM, hogy jó lesz minden. Két hónap kellett neki, hogy teljesen feloldódjon, és megszeresse a bölcsit. Sokkal nyitottabb, érdeklődőbb lett, neki kifejezetten jót tett a csoport. Vallom, hogy a beszoktatás a szülőnek nagyobb trauma, mint a gyereknek. Az anyuka, aki azt hiszi, hogy csak ő tudja megetetni, tisztába tenni, megnyugtatni, elaltatni a gyerekét, az szorong, és a kicsi zsigerből megérzi az ilyesmit. Ismerek olyat, aki nem bírta hallgatni a gyereksírást, inkább felmondott, és otthon maradt a gyerekkel. Meg kell szavazni a bizalmat a bölcsinek, ovinak, gondozóknak. A legjobbat kell feltételezni róluk. A gyereknek azt kell éreznie, hogy mi biztosak vagyunk abban, hogy ez neki nagyon jó, és akkor megbarátkozik a helyzettel.