Segítség, a gyermekem elsőbe megy!

Manapság a gyermekek többsége 7 évesen kerül be az iskolai közösségbe, sokan ugyanis azt tartják, hogy egy 6 éves gyerkőc még nem iskolaérett. De hogy mi is szükségeltetik ahhoz, hogy a lurkó iskolaérett legyen?

– A közhiedelemmel ellentétben az iskolaérettség nem „okosságot”, „tehetséget” jelent, hanem bizonyos testi-lelki, értelmi, szociális érettséget, az idegrendszeri működések fejlettségi színvonalát arra nézve, hogy a gyermek érett az iskolai életre, terhelhetőségre – mondja Geist Klára tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta. – 5 és 7 éves kor között ebben akár másfél éves eltérések is lehetnek a gyermekek között. A spontán érés során, legkésőbb 7-8 éves korára valamennyi gyermek eléri az iskolai tanulás megkezdéséhez szükséges színvonalat, talán a lányok kicsit korábban, mint a fiúk.

Az iskolaérettség eldöntéséhez legtöbbször elegendő a nagycsoportosok óvodai vizsgálata, ám szükség esetén az óvónők és a szülők kérésére a területileg illetékes nevelési tanácsadók szakemberei vizsgálják meg a gyermekeket.

– A gyermekeket az óvodai évek alatt folyamatosan felmérjük – meséli Kati néni, az egyik budapesti óvoda óvó nénije. – Nagyon fontosak a fizikai változások. A gyerekek többsége 6 évesen hirtelen megnyúlik, és erősebb lesz. A kézcsontok is jelentős fejlődésen mennek keresztül, ami a finommotorikus mozgások kiteljesedésében játszik fontos szerepet. Minél ügyesebb a motorikus mozgása, annál kitartóbb és önállóbb lesz, így jobban terhelhető is, ami aztán a pszichés fejlődését is jelentősen befolyásolja. A pszichés érettség pedig segít a beiskolázásban, hiszen a gyermek feladattudata és feladattartása szempontjából fontos szerepe van. A pszichés érettség azért is lényeges, mert ez segít a gyermeknek az új ismeretek befogadásában.

Testi-biológiai érettség

Segítség, a gyermekem elsőbe megy!A testi-biológiai érettség megállapítása figyelembe vesz egy iskolai terhelhetőséghez szükséges, életkornak megfelelő testmagasságot (120–130 cm) és testsúlyt (18–20 kg) a gyermek testi fejlettségének jelzéseként. Szükséges még a megfelelő mozgáskoordináció a nagymozgásokban és a finommozgásokban. A „kezesség” kialakult mivolta, a kéz-láb-szem dominancia összerendezettsége, a látás-mozgás összhangja.

Pszichikus alkalmasság

A pszichikus alkalmasság a beszédfejlettség, értelmi fejlettség, érzelmi-akarati élet színvonala és szabályozottsága, feladattudat, szabályok elfogadása, céltartás. A beszéd tisztasága, szókincs. Aktív figyelem és összpontosító képesség, emlékezeti felidézés és befogadás, lényeglátás, fogalmak, összefüggések meglátása tartozik ide. Érzelmi-akarati élet szabályozottsága, önkontroll, kiegyensúlyozottság. Ezek szükségesek ahhoz, hogy a tanulásba bekapcsolódjanak, és kövessék a tanóra menetét.

Szociális érettség

A szociális érettség a közösségi élethez szükséges alkalmazkodási készség megléte, szabályok elfogadása, akarat szabályozása. Ahhoz, hogy a gyermekek elfogadják új környezetüket és új társaikat, fontos a szociális érettség. Sok gyermeknek problémát okoz a beilleszkedés, nem mindenki tud könnyen alkalmazkodni az új felálláshoz, vannak visszahúzódóbb és persze hangadóbb diákok is. Fontos, hogy legyen bizonyos fokú kompromisszumkészség bennük, hogy elfogadják az új helyzetet és az új társaikat.

Csak a megfelelő szintre lehet építeni

Vannak olyan gyermekek, akik már úgy kerülnek az első osztályba, hogy tudnak olvasni.
– Akad olyan, aki csak a betűket ismeri, de olyan is, aki folyamatosan olvas – mondja az elsős pedagógus. – A tavalyi első osztályomban volt egy kislány, aki azt mondta nekem, hogy tud olvasni, így odaadtam neki a füzeteket, hogy ossza ki az osztálynak a címkén lévő nevek alapján. Szegény csak állt megszeppenve, és majdnem elsírta magát. Amikor megkérdeztem tőle, hogy „akkor mégsem tudsz olvasni?”, csak annyit válaszolt: „Tudok olvasni, de nem tudom, hogy ki kicsoda.”

Segítség, a gyermekem elsőbe megy!


A megfelelő tudásszint, amelyet a gyermekek az óvodából és otthonról magukkal hoznak, az egyik legfontosabb az iskolakezdés során. Az iskolai tanulmányokat csak megfelelő szintre lehet építeni.
– A tanító néni egyedül nem képes építeni: olyan, mintha elkezdenénk a ház falait rakni, de az alap hiányozna. Így összedől az egész. Ahhoz, hogy a nevelő munkája hatékony legyen, szükség van az otthonról és az óvodából hozott alapra, a mentális érettségre. Én csak a már meglévő alapra tudok építkezni – mondja a nevelő. – Az első osztályos követelményeket úgy alakították ki, hogy bizonyos ismereteket feltételeznek a gyermekről. Például tudnia kell térben és időben tájékozódni, ismernie kell a színeket, formákat és bizonyos mértékben a számokat is. És itt jut fontos szerep a szülőknek is. Ha a gyermek tanulmányait folyamatosan figyelemmel kísérik, akkor nagy baj nem lehet, nem fognak lemaradni a többi társuktól.

Kritériumok, melyeknek teljesülniük kell, hogy a gyermeket iskolaérettnek mondják a nevelők:

  1. Eléri-e gyermekem a 120–130 cm-es magasságot és a 20–22 kg-ot? Mert bár a súly- és magassághatár megszűnt, a kisebb termetű gyermek gyakran fáradékonyabb társainál.
  2. Elindult-e a fogváltás? Ez a csontosodás megindulását jelzi, és az ülő- és állóképességgel van szoros összefüggésben.
  3. Tud-e gyermekünk cipőt kötni? Ennek hiánya a gyengébb kézügyességre és téri tájékozódásra utalhat.
  4. Jó-e a gyermekem ceruzafogása? Az ehhez szükséges izmokat a csontosodási folyamat kezdete előtt, sok gyurmázással lehet erősíteni.
  5. Mennyire összerendezett gyermekem elemi mozgása? A kúszás-mászás, lábujjon, sarkon, talpélen járás, a szökdelés pontos kivitelezése könnyű írás- és olvasástanuláshoz vezet.
  6. Jó a gyermekem egyensúlyérzéke? Ez a fejlett idegrendszerre utal, melynek hiánya figyelem- és magatartászavart okoz. Gyakoroljuk a vonalon járást, a „pincérkedést” tálcával.
  7. Mennyire fejlett a vállöv, a könyökízület és a csuklóízület finommozgása? Ez a szépírás alapja, talicskázással, függeszkedéssel, később fűzéssel és ujjtornával fejleszthető.
  8. Tudja-e szinkronban és egymástól függetlenül irányítani végtagjait? Ez az azonos, majd ellentétes kéz-láb emeléssel, masírozással, „láb köröz, kéz tapsol” gyakorlatokkal fejleszthető.
  9. Meg tudja-e nevezni testrészeit? Mivel a legbiztosabb pont a saját testünk, ezért ha ez bizonytalan, minden azzá válik.
  10. Kialakult dominanciákkal rendelkezik-e? A nem megfelelő kézzel történő írás például nehezíti a tanulást, és diszfunkciókhoz vezethet.
  11. Koordinált-e a szemmozgása? Nehezítő tényező a sok tévé- és számítógép-használat. Szemtorna lehet a fej elmozdulása nélkül: szemmozgatás jobbra, balra, le, föl, rézsútosan.
  12. El tudja-e különíteni a jobb és bal irányokat, illetve helyesen használja-e a névutókat (alatt, fölött, mögött stb.)?
  13. Képes-e adott mozdulatokat, illetve alakokat térben (például építés) és síkban (például rajz) leutánozni?
  14. Képes-e mozgássorozatok elvégzésére (például taps-lépés-guggolás, gyöngyfűzés), illetve rajzminták követésére?
  15. Képes-e irány követésére? Itt is eleinte nagymozgásban, később finommozgásban, papíron.
  16. Megfelelő-e a szem-kéz koordinációja? Ezt például célba dobás során figyelhetjük meg.
  17. Biztosan különbözteti-e meg az alakot a háttértől? (Mi van a képen hátrébb, mi előrébb? Egymásra rajzolt tárgyak elkülönítése.)
  18. Felismeri-e az azonos alakokat, színeket, nagyságokat, mennyiségeket? (Például különböző színű és nagyságú kockák válogatása.)
  19. Az azonosságon túl felismeri-e a különbözőségeket?
  20. Különböző hangokat meg tud-e különböztetni egymástól? (Például azonos hangzású szavakat: kéz-kész, mind-mint.)
  21. Felismeri-e a rész-egész viszonyát? (Például kis részleteket megkeresni az egészen belül.)
  22. Megy-e a szétszedés és újra összerakás gyakorlata?
  23. Képes-e az egyik érzékszervcsatornán nyert információt másik csatornára átfordítani? (Például mesét lerajzolni.)
  24. Képes-e magát árnyaltan kifejezni? Van-e türelme másokat meghallgatni? Tud-e kérdezni? Ezeket a sok mesehallgatás, verstanulás és beszélgetés fejleszti.
  25. Be tud-e fejezni önállóan egy elkezdett történetet?
  26. El tudja-e helyezni magát időben és társadalmi környezetében? Ismeri-e az évszakokat, a napszakokat, a napok változását?
  27. Tud-e szabályok szerint viselkedni a mindennapi életben és a játékban egyaránt?
  28. Tűri-e a kudarcot?
  29. Bizalommal fordul-e a felnőttek felé? Elfogadja-e őket?
  30. Játszik-e a közösségben?

 

Hozzászólások

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás