A kislányom “félelemkitöréseket” produkál – mit tegyek? – Dr. Ranschburg válaszol

Tisztelt Ranschburg Úr!

Négyéves kislányommal kapcsolatban kérdezném: kb. három hete minden előzmény nélkül „félelemkitöréseket” produkál, azaz olyan eseményektől, dolgoktól fél – és ennek látványos jelét is adja –, amiket korábban kifejezetten kedvelt, illetve amiktől korábban nem félt (Süsü, a sárkány bábelőadás, Kaláka-koncert kb. 300 m távolságból stb.). Elolvastam az idevágó fejezeteket a most divatos szakkönyvekből, de hiteles választ nem találtam.
Családi háttér:
– Szerintem a kislányunk kifejezetten nagy figyelmet kap és kapott.
– Tény, hogy a szülők közötti idétlen szócsatáknak nemritkán szemtanúja a gyerek.
– A feleségem a hetedik hónapban van a második gyermekünkkel.

Gondolom, ez utóbbi kettő és az aktuális fejlődési szakasz is okozhatja a félelemrohamokat, bár kifejezetten jó a gyerek viszonya leendő tesójával, azaz énekelget neki, puszilja anya pociját.
Próbáljuk észérvekkel és játékos módon is megnyugtatni, de maholnap már nem mehetünk semmilyen programra, mert csaknem mindentől fél a gyerek. (Ebben van némi túlzás.)
Arra kérném, magyarázza el, hogy mi lehet az ok és a megoldás.

Köszönettel:
Szabó Dávid

Kedves Dávid!

Tudom, hogy ez nem vigasztalja meg, de négyéves kor táján az ilyen átmeneti jellegű, megmagyarázhatatlannak látszó szorongásrohamok, „pánikreakciók” elég gyakoriak. Általában soha nem derül ki egyértelműen, mi okozza ezeket. Előidézheti a gyerek – ebben a korban nagyon élénk – fantáziája, egy múltbeli tapasztalat önkéntelen – „tudattalan” – asszociációi, egy rossz álom, vagy éppen valamilyen elégedetlenség önmagával. Így azután a kis testvér várt érkezése vagy a szülők közötti nézeteltérések bizonyos – kiszámíthatatlan – értelmezése éppúgy ok lehet, mint valami más, amire eszünkbe sem jut gyanakodni.

Fotó: Sanoma-archívum/Dömötör Csaba

Azt javaslom, egy-két hétig óvatosan kerüljék el azokat a kiváltó tényezőket, amelyekről tudja, hogy a gyerekből pánikot váltanak ki. Teremtsen kislánya számára békés, harmonikus körülményeket; játsszanak, rajzoljanak, bábozzanak – csupa olyasmit, amit a gyerek szeret, és ami nem zökkenti ki békés hangulatából. Néhány ilyen nap után próbáljon meg nagyon finoman és tapintatosan beszélgetést kezdeményezni a kérdésről – de semmiképpen sem szabad „erőltetnie” a témát. Biztos vagyok benne, hogy tapasztalni fogja: a pánikreakciók nyomtalanul eltűnnek.