Az Országgyűlés által elfogadott módosítás alkalmat teremt arra, hogy a második osztályba lépett diákok bizonyítványába újra érdemjegyek kerüljenek. Erre eddig csak a felső tagozatba lépés előtt, a negyedik osztály lezárásakor volt lehetőség, a tanárok eddig szöveges értékelésben tudatták a szülőkkel csemetéjük fejlődésének mértékét.

– Mára bebizonyosodott, hogy a szöveges értékelés általában nem vált be. Részben azért, mert kevés kivételtől eltekintve javarészt semmitmondó, egy kaptafára készült értékelések születtek, másrészt azért, mert az iskolai teljesítmény szöveges leírása sem a diákok, sem a szülők számára nem nyújtott egyértelmű eligazítást – mondja Hoffmann Rózsa, az Oktatási Minisztérium államtitkára. – Az általam benyújtott törvénymódosítás a jövőben az osztályozást teszi általánossá, de nem teszi kötelezővé. Azokban az iskolákban, ahol a szöveges értékelés jól működött, ott a jövőben is folytathatják a bevált gyakorlatot. Azonban az osztályzatokká történő átváltásról rendelkezniük kell arra az esetre, ha ezt a szülők igénylik. Ahol viszont az osztályzás helyreállítását gondolják jobb megoldásnak, ott ismét érdemjegyek kerülnek a bizonyítványokba.

Osztályzás vagy szöveges értékelés?

– Eddig sem volt tilos buktatni negyediktől, mindössze szülői beleegyezés kellett hozzá. Habár pontos statisztikát nem ismerek, úgy tudom, a szülők mindössze néhány százaléka tiltakozott az esetleges évismétlés ellen. Tény, hogy az évismétlés kudarc mind a pedagógus, mind a tanuló számára, hiszen azt közvetíti, hogy erőfeszítéseik hiábavalóak voltak, és valami nem a tervek szerint sikerült. Az sem szerencsés, ha a tanár kizárólag azért nem kötelezi osztályismétlésre a gyereket, mert statisztikai kényszer befolyása alatt áll – mondja Demeter Katalin, az ELTE TÓK főiskolai tanára. A szülők viszont gyakran nem tudnak mihez viszonyítani, amikor a sablonos, sztereotip szövegeket olvassák, így a tanító néni segítségét kérték.
– A dolgozatokat eddig százalékban értékeltük, de a szülők gyakran ragaszkodtak ahhoz, hogy érdemjegyben is mondjuk meg a tanulók eredményét – mondja Anikó, egy budapesti általános iskola tanítónője. – Úgy vélem, hogy a készségtantárgyakat nem fair osztályozni, hiszen nem lehet jegyekkel lemérni, hogy valaki hogyan tud futni vagy énekelni. Azt viszont, hogy tudod-e a szorzótáblát, igenis lehet – és kell is – mérni. A szöveges értékelésben előre megadott sablonokból dolgoztunk: ezzel sem lehet tökéletes képet formálni – tette hozzá a tanítónő.

Pokorni Zoltán szerint a szöveges értékelés bevezetése annak idején jó szándékkal történhetett, hogy a szülők mélyebb, árnyaltabb tájékoztatást kapjanak. Ehhez azonban semmilyen segítséget nem kaptak az iskolák és a pedagógusok, így az intézkedés önmaga paródiájává vált: internetről letöltött, példamondatok összemixelésévé silányult a szöveges-írásos értékelés.

A buktatás új esély

– A pedagógus szakmai illetékességének, alkalmasságának, tisztességének megkérdőjelezését jelentette, amikor az évismétlés kérdését az oktatás irányítói a szülőkkel folytatandó alkuvá tették – állítja az államtitkár. – Több évtizedes tanári múlttal a hátam mögött egyértelműen állítom, hogy minden olyan intézkedés, amely a társadalom előtt megkérdőjelezi a pedagógus döntésének szakszerűségét, egyaránt csorbítja a szakma és a tanárok tekintélyét. Az évismétlés esetében olyan szakmai kérdésről van szó, amelyben nem a szülőknek, hanem a tanítóknak kell dönteniük. A szülők ugyan ismerik gyerekeiket, de az iskolai teljesítményüket ennek ellenére a legtöbb esetben nem tudják reálisan fölmérni. Az évismétlés lehetősége nem büntetést, hanem lehetőséget jelent annak a kisdiáknak a számára, aki nem tudta a követelményeket minimális szinten sem teljesíteni. Az államtitkár véleményét több szülő és tanító is osztja.
– Ha egy kisgyerek nem tudja elsajátítani a megfelelő alapokat, akkor csak görgeti maga előtt a nehézségeket, és ez később további kudarcokhoz vezethet. Sajnos ilyen az én kisfiam osztályában is van. Már harmadikba megy, de még mindig nem tud olvasni – mondja egy anyuka.

Az érdemjegyek beskatulyázzák a gyermeket?

Liza tanárként dolgozik. Szerinte az általános iskola első néhány osztálya átmenet az óvodai életből az iskoláskor felé, ezért nem üdvözli a parlament döntését, mert úgy véli, hogy ezek az évek a legfontosabbak a kisiskolások életében. Ilyenkor tanulják meg a gyerekek az iskolai fegyelmet: hosszú percekig egy helyben kell ücsörögniük, és feszülten kell figyelniük. Rengeteg dologhoz kell hozzászokniuk ebben az időszakban, ami már önmagában megterhelő feladat. Az érdemjegyek pedig beskatulyázzák a piciket, pedig minden gyerek egy külön világ. – Alsó tagozatban, különösen az első két évben az elsődleges az lenne, hogy a gyerekek megszeressék az iskolát, a tanulást, és megtanuljanak tanulni – mondja Lukics-Kiss Ildikó klinikai szakpszichológus. – A buktatás nemcsak az adott tantárggyal szemben válthat ki negatív érzéseket, hanem általában az iskolával és a tanulással szemben. A kudarcélmény önértékelési problémákat okozhat, ami hozzájárulhat későbbi érzelmi és magatartászavarok kialakulásához is. Emellett afféle veszteségélményt is jelent, hiszen a gyermek új közösségbe, új tanító nénihez kerül. Ugyanakkor szükséges a felzárkóztatás felső tagozatra, ami a differenciált oktatás keretein belül buktatás helyett egyéni fejlesztéssel valósulhatna meg – teszi hozzá a gyermekpszichológus.

„Kegyelemből” végigbukdácsolják az iskolát

– Egyes pszichológusok szerint a kisgyerekeket távol kell tartani minden olyan élménytől, amely sikertelenségre utal. Ők többnyire azzal érvelnek, hogy a gyermekek nem egyforma tempóban fejlődnek, és hogy az átlagos teljesítményre szabott feltételeket teljesíteni nem tudók a későbbiekben behozhatják lemaradásukat – mondja Hoffmann Rózsa. – Ez olykor, ritka esetben valóban így is van. De a tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akik a második osztály végére sem sajátítják el a továbbhaladáshoz szükséges alapkészségeket, ha „kegyelemből” továbbengedik őket, akkor végigbukdácsolják az iskolát. Feltehető a kérdés (és a szakemberek más, kevésbé liberális elveket valló tábora fel is teszi): az-e a nagyobb kudarcélmény, ha egy gyerek évet ismétel, vagy az, ha átengedik, és a későbbi iskolás évei állandó sikertelenségben telnek? Jómagam úgy gondolom, hogy az évismétlés, ha azt a pedagógus és a szülők is megfelelő módon kezelik, nem okoz a gyermek életében törést, ellenkezőleg, a javát szolgálja. Míg a másik megoldás örökös szégyenpadra ülteti, s boldogulását nemcsak az iskolában, de a felnőttéletében is meggátolhatja.