- Egy nagyon édes labrador kutyusunk van otthon, Dorkának hívják – meséli a hatéves Lilla. – Nagyon szeretem, sokat játszom vele, és amikor hazajövök az óvodából, egyből nekem ugrik, annyira megörül nekem. Egyszer a virágágyásban kötöttem ki, rajtam Dorka, nyaldosta az arcom, és letörtük anya virágait. Nem mertük elmondani, hogy mi történt. A mi titkunk maradt.

Addig érdekes, amíg „pici és aranyos”

Azt elsősorban a szülőnek kell eldöntenie, hogy tartsanak-e otthon állatot, vagy sem. A gyerekek legtöbbször eleinte ugyan még foglalkoznak velük – amikor „pici és aranyos” –, de később többnyire a szülőkre marad a feladat. Ha mégis arra adjuk a fejünket, hogy a gyerekek mellett háziállatot is tartunk, néhány dolgot nem árt figyelembe venni. Turánszky Edina pszichológus, mediátor szerint át kell gondolni, hogy a szülő elbírja-e még a pluszfeladatokat, amelyek a háziállat érkezésével hárulnak rá.
– Ha úgy érzi, hogy már így is túl van terhelve, akkor a háziállatot is csak nyűgnek fogja tekinteni, különösen akkor, ha annak ellátásában a családtagok nem vesznek részt – mondja a szakember. –
Egyébiránt ismerjük azt a tényt, hogy az állatok milyen jó hatással vannak az emberre.


Milyet válasszunk?

Autista gyerekek és a kutya Az autizmus a szociális kapcsolatteremtés, a kommunikáció és a szimbolikus gondolkodás fogyatékossága. Az autisták kb. 95%-a önálló életvezetésre alkalmatlan, és 75%-a értelmi fogyatékos. Sajnálatos módon a statisztikák arról tanúskodnak, hogy az autista gyerekek száma az utóbbi fél évszázadban elképesztő mértékben megnövekedett. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gyógyítással, terápiával foglalkozó szakemberek ezen a területen nagyon intenzíven próbálják bevonni az állatokat. Ezeket a tudomány mai állása szerint semmilyen más módon nem lehet olyan hatékonyan és könnyen elérni, mint – a legtöbb esetben – kutya segítségével. A csoport hosszú távon, összesen tíz alkalommal megfigyelte, regisztrálta és kiértékelte az autista gyerekeknek a kutyához, az emberhez és a tárgyakhoz való viszonyát, azon szempontok szerint, hogy a gyerek hány alkalommal, milyen hosszú ideig és milyen intenzitással lép kapcsolatba a három objektum valamelyikével. Mind a három szempontból a kutya került a legelső helyre. Érdekes megállapítás, hogy szinte kivétel nélkül, még olyan gyerekek esetében is, akik a megfigyelés előtt határozott félelmet mutattak a kutya iránt, a harmadik találkozás hozta a legnagyobb eredményt.

– A kutya, a macska, a teknős és a rágcsálók a legnépszerűbbek az otthon tartott állatok közül – mondja dr. Bencze Adrienn állatorvos. – Olyan állatot érdemes választani, amely kommunikál a gyerekekkel, mint a kutya és a macska. Az előbbi azért is jó, mert kötődik az emberhez, az utóbbi, mivel nem falkaállat, minket sem tekint falkavezérnek, tehát nem hajtja végre a parancsokat, kevésbé ragaszkodó. A kutyusokat meg lehet tanítani arra, hogy mit szabad, és mit nem, a cica viszont, ha nem figyelünk rá, egyből felugrik mindenhová. Ellenben kevesebbet kell foglalkozni vele, így a gond is kevesebb a macskákkal, de nem is kötődik úgy, ahogy egy kutya.
A pszichológus szerint, ha a háziállat a gyerekkel is kapcsolatba kerül, akkor mindenképpen olyat válasszunk, amelyik nem agresszív, de a gyerek temperamentumát is vegyük figyelembe, és ne válasszunk egy agresszívabb gyerek mellé olyan háziállatot, amelyben kárt tud tenni. Ezenkívül egyes allergiás reakciókat is figyelembe kell venni a háziállat kiválasztásánál.

Emlékeztet a plüssmackóra

– A háziállat feltétlen szeretetet és ragaszkodást mutat az ember iránt. Egy olyan állat, amelynek szőre van, lehet simogatni, össze lehet vele bújni, a biztonság és a törődés érzetét kelti a gyerekben és a felnőttben is. Emlékeztetheti a plüssmackójára, amellyel kicsi korában elaludt, amely a „védelmét” szolgálta – mondja Turánszky Edina. – Ha a gyerek kiveszi a részét a háziállatról való gondoskodásból, akkor megtapasztalhatja azt az érzést, hogy szükség van rá – hiszen például egy hörcsög, egy madár vagy egy díszhal nem tudja a saját almát/akváriumát kitakarítani, és az élelméről sem maga gondoskodik. Ezt a négylábú állatok a simogatás, összebújás örömével hálálják meg, mások azzal, hogy egészségesek, és szép látványt nyújtanak. A gyerekek már óvodáskortól segíthetnek például az alomtakarításban, az etetésben, nagyobb korukban pedig teljesen át is vehetik az állat gondozását. Az egészségügyi beavatkozásokat hagyják meg a szülőknek, illetve az állatorvosnak – javasolja a pszichológus.

Ha egy gyerek kiveszi a részét a háziállat gondozásából, akkor megtapasztalhatja, hogy szükség van rá

Az állat olyan, amilyenre neveljük

– Ha velünk alszik, bejáratos a ház minden zugába, szétrágja a cipőket, az nem az állat hibája, hanem a gazdáé – mondja az állatorvos. – Az pedig nem a gyerek hibája, ha egy idő elteltével már csak a szülő gondozza az ebet, és a gyerek már csak játszik vele. Sokszor beleesünk abba a hibába, hogy kérjük egyszer-kétszer, aztán ha nem csinálják, megcsináljuk mi. Ez aztán azt vonja maga után, hogy végül minden a szülőre marad.
Bár a kutya nem ágyba való, azzal sincs semmi baj, ha valaki ragaszkodik hozzá – mondja az állatorvos –, de meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket: az állatok kapják meg a megfelelő oltásokat, figyeljünk a bolha- és kullancsirtásra, valamint a féreghajtásra. Így nem kapunk el semmiféle fertőzést, tehát az ágyba is nyugodtan beengedhetjük őket. Az a kutya, amelyiket beengedik a lakásba, teljesen felveszi a család ritmusát, és sokkal inkább családtaggá válik – véli a szakember.


Egy állat elvesztése egy hozzátartozó elvesztését jelenti

– Az állat halála veszteség. Hasonlóképpen érintheti a gyereket, mintha egy hozzátartozóját veszítette volna el – mondja Turánszky Edina. – A fájdalom intenzitása függ attól, hogy milyen erős volt a szeretet és a kötődés a háziállat és a gyerek között. A háziállat elpusztulását nem célszerű a gyerek elől eltitkolni, hiszen az elpusztult állatot gyakran ő találja meg. Mindenképpen hagyjuk, hogy a gyerek kiélje fájdalmát az elvesztett kedvenccel kapcsolatban. Nem feltétlenül célszerű azonnal egy másikat venni, mivel a kötődés az előző állat felé állt fenn, az új az első egy-két hétben, hónapban nem tudja azt pótolni, nem fog tudni az elvárásoknak megfelelni, hiszen ő egy másik lény, nem azonos az elveszítettel. Ez csalódást okozhat a gyereknek, elveszítheti érdeklődését az új háziállat iránt. Hasonló ehhez az, ha a háziállat elveszik.