Nyaralás: gyerekkel vagy nélküle?

A szülők sokszor nehezen döntenek: egyrészt szívesen kimozdulnának kettesben egy rövid időre, másrészt lelkiismeret-furdalásuk van, ha a kicsiket otthon hagyják…
Arra a kérdésre, hogy mikor mehetnek el a szülők gyermekek nélkül, nem lehet általános érvényű választ adni. A szülőkben felmerülő igény, hogy egyszer-egyszer kettesben legyenek egy rövid időre, teljesen érthető. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyermek érkezése jelentősen befolyásolja a házastársak egymáshoz való viszonyát: csökken az egymás iránti vonzalom, és kevesebb idő jut a szexuális életre is.

Nyaralás: gyerekkel vagy nélküle?

Fontos a fokozatosság!

Lukics-Kiss Ildikó klinikai szakpszichológus szerint az első másfél-két évben a szülőktől, elsősorban az édesanyától való tartós elválást lehetőség szerint kerülni kell.
– Az elválás okozta szorongás, az úgynevezett szeparációs szorongás hat hónapos kor körül jelentkezik, és jellemzően egy-másfél éves korban a legerőteljesebb. Ebben az időszakban lehetőleg ne legyünk távol gyermekünktől hosszú időre – mondja a szakember. – Természetesen rövidebb időtartamra alkalmanként már csecsemőkortól kezdve más ismerős személyre, például a nagyszülőkre bízhatjuk őt, kezdetben egy-két órára, majd fokozatosan egyre tovább. Hosszabb időre, néhány napra azonban csak akkor váljunk el gyermekünktől, ha már világosan megérti, hogy elmegyünk, de vissza is térünk. Mindez körülbelül két-három éves korra tehető. Ahogy általában, úgy pontos időpontot ebben a kérdésben sem lehet meghatározni, hiszen a gyerekek között e tekintetben is egyéni különbségek lehetnek. Azonban a fentiek támpontként szolgálhatnak, amit a szakirodalmi adatok is alátámasztanak.

Az időtartamot illetően a nyaralás esetében is fontos a fokozatosság. Eleinte egy-két napra, hosszú hétvégére menjünk nyaralni. Később ezt az időtartamot növelhetjük. Nagyóvodás, illetve iskolás gyermekünk feltehetően már szívesen tölt egy-egy hetet a nagyszüleinél, például a nyári szünidőben.

Nyaralás: gyerekkel vagy nélküle?

Mi szól ellene, és mi mellette?

– Amikor gyermekünkkel együtt nyaralunk, számos szép közös élmény részesei lehetünk, amely a szülő-gyerek kapcsolatot és a család egységét is erősíti. Valamint feltehetően több új helyzetben láthatjuk, ezáltal még jobban megismerhetjük őt – véli Lukics-Kiss Ildikó. A közös nyaraláskor ugyanúgy kell igazodnunk gyermekünk igényeihez, mint a hétköznapokon, és feltehetően le kell mondanunk olyan programokról, amelyeket a gyerek nélkül meg tudnánk valósítani. – Kisebb gyermekkel az is elképzelhető, hogy a nyaralás valamivel nehezebb lesz, mint a megszokott hétköznapok, mert az idegen környezetben a kicsi esetleg nehezebben alkalmazkodik, felborulhat a napirend, a szokásos ritmus. A közös élmények azonban mindezt többnyire feledtetik. Ha a szülők kettesben nyaralnak, az a házastársi kapcsolatot erősíti, ami szintén fontos, hiszen gyermekünk születése után nem kizárólag szülők leszünk, továbbra is férj és feleség maradunk, fontos időt és figyelmet fordítanunk egymásra is. Ez idő alatt gyermekünk pedig a nagyszülőkkel mélyítheti el kapcsolatát, ami ugyancsak fontos, hiszen a nagyszülő is kiemelt kötődési kapcsolatot jelent a gyerek számára.



A gyermekre jó hatással van a szülő jó közérzete

Egy gondoskodó nagyszülő személyében gyermekünk jó kezekben tudhatjuk.
Egy gondoskodó nagyszülő személyé-
ben gyermekünket jó kezekben
tudhatjuk
Teljesen jogos igény a szülők részéről, hogy időnként kettesben szeretnének lenni, és olyan kikapcsolódásra vágynak, amelyet gyermek nélkül szeretnének.
– Jó tudni azt is, hogy a gyermekre is jó hatással van a szülő jó közérzete, jó hangulata, amit a nyaralás alatti feltöltődés nyújt, hiszen a szülő továbbadja ezt gyermekének. Emellett az új élmények megosztása, elmesélése által a gyermek tudása, kulturális ismeretei is gazdagodhatnak – mondja a klinikai szakpszichológus. – Megnyugtató lehet továbbá az a tudat is, hogy egy szerető, gondoskodó nagyszülő személyében gyermekünket jó kezekben tudhatjuk. A nagyszülő feltehetően mindent megtesz azért, hogy unokája jól érezze magát, és az együtt töltött idő emlékezetes és pozitív közös élmény maradjon a gyermek számára. Ráadásul a gyermek, ha megérzi bűntudatunkat, azt gondolhatja, hogy valami rossz dolog történik vele.

A gyermek szóba sem állt velünk, amikor visszajöttünk

Előfordul, hogy a gyermek, bár megértőnek bizonyul, amikor a szülők elmondják neki, hogy nélküle mennek nyaralni, amikor visszajönnek, mégis dühösen reagál.
– A kislányom szóba sem akart állni velünk, amikor visszajöttünk, látszott, hogy meg van sértődve, amiért otthon hagytuk. Elég nehezen engedett fel – meséli Zsuzsa, az ötéves Csenge anyukája.
– Ha az egyébként biztonságosan kötődő gyermekünk hazaérkezésünkkor nem mutatja látványosan örömét, feltehetően arról van szó, hogy érzékeny alkat, aki a pozitív stresszhez is nehezebben alkalmazkodik. Nincs különösebb teendőnk, hagyjunk időt neki, hogy alkalmazkodjon ehhez a helyzethez. Mi azonban fejezzük ki viselkedésünkkel és szavainkkal egyaránt: nagyon örülünk, hogy újra együtt vagyunk – javasolja a szakember.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

kávéivó 2011-07-08 14:02

Pont ez a legnagyobb dilemmám már két éve! Minden évben elhatározom, hogy nagyon jó lesz a lányaimnak (most 5 és 4 évesek), viszem őket Balatonra, minden. Aztán mikor halál fáradtan, leégett háttal (azt éri a nap miközben rájuk figyelek a vízben) hazaesünk, rájövök, megint öngólt rúgtam. Nem éreztem jól magam, világvégére is elszaladtak, ha nem voltak szabadon engedve bárhova, hiszti volt. Persze, itthon nagy kert van, nem fogom a kezüket. Ott meg minden veszélyes, a mély vízben még nem engedhetem el őket nagyon, nem tudnak úszni. Kint nem bírok két óráig a trambulin mellett várakozni, hogy megunják. Ha fáradtak nyűgösek lesznek, de mennének a vízbe is, és hiszti a vége. Aztán hazajövünk. Nyugalom, kert, gyerekmedence. Boldogok! Mi is! És minden évben elhatározom, idén csak a férjemmel!! Ők itt boldogok, itt szabadok, ha átjönnek a barátok, a medencézésnél nagyobb buli nem kell nekik! És mi is pihenünk csak ketten. IDÉN ERŐS LESZEK, ÉS CSAK EGYNAPOS vízparti bulik lesznek, ahogy azt már más is írta. Az az ő napjuk lesz mindig. A többnapos meg a miénk. :) Csak bírjam ki!!:)))

Torolt_felhasznalo_344426 2010-07-08 09:33

Ebben mennyire igazad van! Mármint az apró, de mégis zavaró dolgokra gondolok. Mivel mi mindketten itthon dolgozunk, mindenki azt gondolja, hogy bármikor "ráérünk" és hát "miaaaaznekeeeeed, hogy gyorsan...". :-)))) Ilyenkor borul a program, és ez sokszor tényleg idegesítő. Meg egyébként is olyanok vagyunk, hogy nem tudunk nemet mondani, szóval tényleg nehéz szervezni. Ebből a szempontból valóban jobb, ha az emberfia elmegy a fenébe otthonról és kikapcsolja a telefont egy hétre. :-))))) Csakhogy nálunk még ez sem játszik, a laptop nyaral velünk, és hát naná, hogy van valakinek valami kínja, amit azonnal, vagy még tegnap meg kell csinálni. :-))))) Csodálatos vállalkozói lét... :-D

 

Ennek ellenére jóval nyugodtabbak az elmenős, mint a nem elmenős hetek. Tegnap például felfújtam ugyan a nagy medencét, de mire a kicsi eljutott odáig, hogy pancsoljon, délután 5 óra volt, mert arra nem volt időm, hogy bekenjem napolajjal. :-)))) Mára családi strandot terveztünk, de már tegnap le is fújtuk, valami közbejött - majd holnap. Mindig majd holnap. :-))))) Ehelyett ma fújok megint medencét... :-D Megyek is, mert mire felmelegszik benne a víz, megint 5 óra lesz. :-S

Caithleen 2010-07-07 22:08

Nagyon is egyetertek a lenyegevel, amit irtal;-) Ezert mondtam, hogy nekunk az elso 4 evben pl. csak a kis csaladi nyaralonk volt, ami majdnem masodik otthon jellegu, hiszen mindannyian ismertuk, "biztos, kiprobalt" terep volt. Diofa alatt felallitott gyerekpancsoloval, poros kis videki utcakkal, falusi fagyizoval.

 

Csak az is nagyon jo volt benne, attol lett igazabol nyaralas a nyaralas, hogy ugy csaladilag ki voltunk veve a hetkoznapokbol, nem volt ott, hogy "jaj, ezt meg kozben 15 perc alatt elintezem a kompjuteren, meg ideszolt a kollegam, hogy..., meg holnap ugorj mar be anyadekhoz"..., erted, mire gondolok. A lenyeg nem is a plusz latvanyossagokon vagy programokon van, hanem hogy egy ilyen kozegben tenyleg a pihenesrol, egymasrol, nagy kozos nyaralasrol szol az a par nap, nem zavar be semmi:-) Marmint a szulok reszerol, ugye.

Nekem is annyira jo gyerekkori emlekeim ezek a szuleimmel, ocsemmel toltott hetek. 6 eves koromtol minden evben mentunk egesz 18 eves koromig, es meg ma is epitkezek ezekbol a csodalatos elmenyekbol. Ezert tartom fontosnak megadni a sajat gyerekemnek is.

 

Amugy azt is nagyon szerettem, amikor meg Pesten eltunk, amit te irsz, es valoban nyaralastol fuggetlenul is megcsinaltunk mi is a kisfiunkkal akar kettesben, akar harmasban, ha apa is raert egy-egy delutan, hetvegen: kirandulas a Margitszigetre, egy delutan a Kozlekedesi Muzeumban, Allatkerti jatszohazban, stb. Most se telik el ugy 2 het, hogy valamilyen "szervezett" kozos dolgot nem csinalunk igy harmasban. Ezek is szuperek tenyleg!

Torolt_felhasznalo_344426 2010-07-07 21:44

Az "itthon ingyé" nem azt akarta jelenteni, hogy ki sem mozdulva a lakásból, sokkal inkább azt, hogy nem kell feltétlen egyhetes nyaralásban gondolkodni, amikor a gyerekekkel szervez az ember programot. Lehetnek a programok egynaposak is, vagy egy délutánosak, lehet hétvégére szervezni, és ez remekül helyettesíti a nyaralást, főleg, ha gyakrabban fordul elő, mint néha. Szerintem. :-) Az ötévesemet pl. teljesen kielégíti, ha felfújom neki a nagy medencét, teleengedem vízzel, és a szomszéd gyerekekkel ökörködik egy nagyot - ehhez nem kell neki Balaton, vagy horvát tengerpart. Vagy egy egész napos strandolás, egy egész napos városnézés/csavargás. Az egy számal nagyobb meg már nem is velünk akar jönni, szívesebben megy táborba, itt-ott alszik napokig a haverokkal, vagy épp csak döglik egyet itthon, egyedül. :-))

 

Ezzel persze nem meggyőzni akarok senkit. Van, akiknek fontosabb a ketteben levés és van, akik teljesen jól elvannak kettesben-nyaralás nélkül is.

Caithleen 2010-07-07 14:38

Azert a "nyaralashoz" az is hozzatartozik, hogy valahol otthonitol fuggetlen kozegben szerintem. Mig a gyerekunk kicsi volt, erre a celra pont megfelelt a csaladi nyaralo egy tavacska kozeleben. Nem is vagytunk mashova:-)

Ha a gyerek(ek) nagyobb(ak) mar, ok is vagynak uj helyeket megismerni, kimozdulni. Legyen az orszagon belul vagy kulfoldon. Ha csak otthon elmatatgatunk, barmilyen felhotlenul is, az azert nem egyenlo a nyaralassal, legalabbis nekem;-)

Caithleen 2010-07-07 14:17

Megertelek am. Nekem is nagyon jo volt, amikor tavaly a hazassagi evfordulonkat kettesben unnepeltuk meg egy utazassal. Sot meg az is jo volt, bar nem nyaralas, amikor azert jottunk ki ide Angliaba kettesben egy hetre, hogy lakast bereljunk a majdani itteni eletunkhoz.

Ettol fuggetlenul tenyleg nem hajt a kenyszer, pedig barmikor megtehetnenk, hogy rendszert csinaljunk belole. Mikor kicsi volt, azert nem, mert parazos anyuka voltam, ha nem volt mellettem, illetve lattam rajta, hogy nem jo neki sem. Most hogy nagyobb, meg mar azon van a fokusz, hogy milyen keves ideig lesz mar igy, hogy a csaladi harmasunk a csucs! Milyen hamar ki fog repulni;-))

Igy aztan, mivel nagyon szeretunk utazni, kirandulni, mindig egyutt megyunk harmasban mindenhova:-)

Torolt_felhasznalo_344426 2010-07-07 14:14

A gyerekes nyaralás szerintem nem feltétlenül szükséges, de ezt nagyban a körülmények határozzák meg. Mi mindketten itthon dolgozunk, illetve én inkább csak úgy csinálok, mintha, hiszen heti négyszer 3 óra óvoda sok terhet nem vesz le a vállamról. Ebben a felállásan viszont lehetőség nyílik sokkal többet foglalkozni a gyerekekkel, valószínűleg ezért nem érzem égető szükségét annak, hogy külön nyaralni is menjünk családostól - megtesszük ezt itthon, ingyé. :-))

Torolt_felhasznalo_344426 2010-07-07 14:08

Én pedig telhetetlen vagyok (lennék). Kell mindkettő. :-)))))) A hétköznapokon ellopott 1-2 órák lassacskán elkezdődtek, és ahogy nő a család átlagéletkora, annál több ilyen lesz. 2 hét kettesben-ről viszont még csak álmodok, egy hét a maximum - több okból is, de ez már más tészta. Viszont rettentően hiányzik, és azt is látom, hogy mindkettő, nem csak az egyik vagy a másik. :-)