Nyaralás: gyerekkel vagy nélküle?

Arra a kérdésre, hogy mikor mehetnek el a szülők gyermekek nélkül, nem lehet általános érvényű választ adni. A szülőkben felmerülő igény, hogy egyszer-egyszer kettesben legyenek egy rövid időre, teljesen érthető. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyermek érkezése jelentősen befolyásolja a házastársak egymáshoz való viszonyát: csökken az egymás iránti vonzalom, és kevesebb idő jut a szexuális életre is.

Fontos a fokozatosság!

Lukics-Kiss Ildikó klinikai szakpszichológus szerint az első másfél-két évben a szülőktől, elsősorban az édesanyától való tartós elválást lehetőség szerint kerülni kell.
– Az elválás okozta szorongás, az úgynevezett szeparációs szorongás hat hónapos kor körül jelentkezik, és jellemzően egy-másfél éves korban a legerőteljesebb. Ebben az időszakban lehetőleg ne legyünk távol gyermekünktől hosszú időre – mondja a szakember. – Természetesen rövidebb időtartamra alkalmanként már csecsemőkortól kezdve más ismerős személyre, például a nagyszülőkre bízhatjuk őt, kezdetben egy-két órára, majd fokozatosan egyre tovább. Hosszabb időre, néhány napra azonban csak akkor váljunk el gyermekünktől, ha már világosan megérti, hogy elmegyünk, de vissza is térünk. Mindez körülbelül két-három éves korra tehető. Ahogy általában, úgy pontos időpontot ebben a kérdésben sem lehet meghatározni, hiszen a gyerekek között e tekintetben is egyéni különbségek lehetnek. Azonban a fentiek támpontként szolgálhatnak, amit a szakirodalmi adatok is alátámasztanak.

Az időtartamot illetően a nyaralás esetében is fontos a fokozatosság. Eleinte egy-két napra, hosszú hétvégére menjünk nyaralni. Később ezt az időtartamot növelhetjük. Nagyóvodás, illetve iskolás gyermekünk feltehetően már szívesen tölt egy-egy hetet a nagyszüleinél, például a nyári szünidőben.

Mi szól ellene, és mi mellette?

– Amikor gyermekünkkel együtt nyaralunk, számos szép közös élmény részesei lehetünk, amely a szülő-gyerek kapcsolatot és a család egységét is erősíti. Valamint feltehetően több új helyzetben láthatjuk, ezáltal még jobban megismerhetjük őt – véli Lukics-Kiss Ildikó. A közös nyaraláskor ugyanúgy kell igazodnunk gyermekünk igényeihez, mint a hétköznapokon, és feltehetően le kell mondanunk olyan programokról, amelyeket a gyerek nélkül meg tudnánk valósítani. – Kisebb gyermekkel az is elképzelhető, hogy a nyaralás valamivel nehezebb lesz, mint a megszokott hétköznapok, mert az idegen környezetben a kicsi esetleg nehezebben alkalmazkodik, felborulhat a napirend, a szokásos ritmus. A közös élmények azonban mindezt többnyire feledtetik. Ha a szülők kettesben nyaralnak, az a házastársi kapcsolatot erősíti, ami szintén fontos, hiszen gyermekünk születése után nem kizárólag szülők leszünk, továbbra is férj és feleség maradunk, fontos időt és figyelmet fordítanunk egymásra is. Ez idő alatt gyermekünk pedig a nagyszülőkkel mélyítheti el kapcsolatát, ami ugyancsak fontos, hiszen a nagyszülő is kiemelt kötődési kapcsolatot jelent a gyerek számára.

A gyermekre jó hatással van a szülő jó közérzete

Egy gondoskodó nagyszülő személyé- ben gyermekünket jó kezekben tudhatjuk

Teljesen jogos igény a szülők részéről, hogy időnként kettesben szeretnének lenni, és olyan kikapcsolódásra vágynak, amelyet gyermek nélkül szeretnének.
– Jó tudni azt is, hogy a gyermekre is jó hatással van a szülő jó közérzete, jó hangulata, amit a nyaralás alatti feltöltődés nyújt, hiszen a szülő továbbadja ezt gyermekének. Emellett az új élmények megosztása, elmesélése által a gyermek tudása, kulturális ismeretei is gazdagodhatnak – mondja a klinikai szakpszichológus. – Megnyugtató lehet továbbá az a tudat is, hogy egy szerető, gondoskodó nagyszülő személyében gyermekünket jó kezekben tudhatjuk. A nagyszülő feltehetően mindent megtesz azért, hogy unokája jól érezze magát, és az együtt töltött idő emlékezetes és pozitív közös élmény maradjon a gyermek számára. Ráadásul a gyermek, ha megérzi bűntudatunkat, azt gondolhatja, hogy valami rossz dolog történik vele.

A gyermek szóba sem állt velünk, amikor visszajöttünk

Előfordul, hogy a gyermek, bár megértőnek bizonyul, amikor a szülők elmondják neki, hogy nélküle mennek nyaralni, amikor visszajönnek, mégis dühösen reagál.
– A kislányom szóba sem akart állni velünk, amikor visszajöttünk, látszott, hogy meg van sértődve, amiért otthon hagytuk. Elég nehezen engedett fel – meséli Zsuzsa, az ötéves Csenge anyukája.
– Ha az egyébként biztonságosan kötődő gyermekünk hazaérkezésünkkor nem mutatja látványosan örömét, feltehetően arról van szó, hogy érzékeny alkat, aki a pozitív stresszhez is nehezebben alkalmazkodik. Nincs különösebb teendőnk, hagyjunk időt neki, hogy alkalmazkodjon ehhez a helyzethez. Mi azonban fejezzük ki viselkedésünkkel és szavainkkal egyaránt: nagyon örülünk, hogy újra együtt vagyunk – javasolja a szakember.