Bár szomorú tény, de még „normális” törvény sincs a családon belüli erőszakra, sőt tulajdonképpen törvény szerint nincs is ilyen bűncselekménytípus. Magyarországon egyébként is tabutéma a családon belüli erőszak, már csak akkor vannak következményei, ha súlyos bűncselekmény történik.

Annak érdekében, hogy önálló törvényi tényállás szülessen a családon belüli erőszak ellen, aláírásgyűjtést kezdeményeztek. Összesen 50 000 aláírás szükséges, amelyet 2010. augusztus 5-ig kell összegyűjteni.

A családon belüli erőszak fogalmának meghatározása egyetlen magyar jogszabályban sem szerepel, s így nem ad iránymutatást annak értelmezéséhez a jogalkalmazó számára.
Magyarországon a családon belüli erőszak jelensége a legtöbb esetben nem kerül bíróság elé. Ennek egyik oka, hogy a büntető anyagi és eljárásjog elégtelensége (pl. az áldozatokat védő jogeszközök hiánya, magánindítvány megtételének elvárása, tanúvédelem kivitelezhetetlensége, kötelező szembesítés) miatt a bántalmazottak félnek eljárást kezdeményezni a bántalmazóval szemben. A polgári peres eljárások (válóper, gyermekelhelyezési per stb.) során pedig még mindig nem tekinti a bíróság, a jogi képviselő, az eljáró igazságügyi szakértő a per tárgyához tartozónak az erőszak feltárását.

Formái:
– fizikai bántalmazás,
– lelki, érzelmi erőszak, érzelmi zsarolás, megfélemlítés,
– szexuális erőszak,
– gazdasági erőszak, pénzügyi, anyagi függőségben tartás,
– elhanyagolás, elszigetelés.

Áldozatai, sértettjei:
– házastársak, intim partnerek,
– gyermekek,
– családban élő idős személy.

A családon belüli erőszakkal szembeni állami fellépés akkor hatékony, ha az az áldozatok védelmének szempontjait helyezi előtérbe. A sértettek jogérvényesítését nagyban elősegíti a családon belüli erőszak önálló bűncselekményként való elismerése. Különálló bűncselekményként szabályozzák a családon belüli erőszakot többek közt a svéd, spanyol, portugál és lengyel büntető törvénykönyvekben. A fenti cél eléréséhez nem elég a tényállás létrehozása. Szükséges az is, hogy a büntetőeljárás hivatalból induljon, ne kelljen hozzá az áldozat magánindítványa, és hogy a büntetés elsősorban letöltendő szabadságvesztés legyen.

Nem a bántalmazott szégyene az, ha bántották, megalázták, hanem azé, aki elkövette.
Fontos, hogy a bántalmazottak, a veszélyhelyzetben lévők ne szigetelődjenek el, merjenek segítséget kérni, beszélni a problémáikról, szakemberhez fordulni.