már eleve hátránnyal indul, hiszen minden kis társa és az összes szülő tudni fogja, hogy ő az, aki "mértéken aluli". Ekkorra már eldől benne: itt pozíciót és figyelmet csak szórakoztatással tud kivívni: ő lesz az "osztály bolondja", aki óra közben is ki mer sétálni a folyosóra, akiről lepereg az intővel való fenyegetés, aki bátran benyög minden vicces hülyeséget tanóra alatt... Minek is változna meg? Hiszen nem történik úgysem semmi? Legfeljebb mégegyszer ismétel...
Ugye, nem azt akarod mondani, hogy mindez és a többi, amiről írsz, a gyerek hibája?
Nos, az a pedagógus szégyene, ha ELSŐ osztályban a gyerekek és szülők már az első napon tudják, hogy Béluska évismétlő.
És hidd el a gyerek nem kudarcként élné meg, ha nem a felnőttek, a szülei sulykolnák belé, hogy kudarcot vallott.ami esetleg nem is az ő, hanem azt őt nevelők kudarca.A szent szülőké és a szent pedagógusoké.Osztályból kisétáló és osztálybohóca meg abból a gyerekből lesz, akinek ezt megengedik, mert "úgyis hülye".Ezek a jegyek általában felsőben, vagy középiskolában vannak meg, semmiképpen első osztályban.Amikor az óvodából iskolába megy, akkor is újra kell építeni a kapcsolatait, új gyerekeket ismer meg.Ha átviszik másik tanintézménybe, akkor is.Ezek nem lehetnek okok arra, hogy ne arra törekedjen pedagógus és szülő, hogy a gyerekből a legjobbat hozza ki. Főként a szülőnek kell elfogadni, ha a gyerek valamiből gyenge, akkor azt gyakorolni kell, vagy kikutatni, miért küzd nehézségekkel.Nem megsértődni, hogy a tanító hülyeként kezeli.Eszméletlen, menyni szülő hördül fel, mikor meghallja, hogy vigye nevelési tanácsadóba a ygereket.Az én gyerekem nem hülye, hördülnek fel.És hülyézik a tanárt, mindenkit, aki az ő iq-bajnok és minden tekintetben világbajnok gyerekükre rosszat mernek mondani.