Óriási felelősség: mi legyen a gyerek neve?

A névadás témája vicces és érdekes, egészen addig, amíg nincs határidőd, azaz kilenc hónapod, amelynek a végére borítékolnod kell egy remek nevet.

„Miklós Miklós vagyok” – rázta meg a kezemet a férfi, miközben arcán egyetlen rezdülést sem láttam, annak ellenére, hogy villámként hasított belém, hogy ez biztosan csak valami vicc lehet. Nos, igen, utólag belegondolva valóban vicc volt, csak éppen egy harminchat évvel ezelőtti, amit két felnőtt ember tervelt ki egy rózsaszín bőrű, mindössze 3,5 kilós kis csomag ellen. Az összeesküvők pedig nem voltak mások, mint a szülők, akiket hirtelen megszállt valami hév, vagy mondhatjuk úgy, hogy megcsapott a névadási őrület szele, és bizonyára több tucat név ízlelgetése, megrágása és kiköpése után bólintottak rá arra, hogy a fiuk Miklós Miklós legyen. Mielőtt azonban emberiség elleni bűnökkel vádolnád magadban a szülőket, fogadd el azt a tényt, hogy nevet adni egyáltalán nem könnyű feladat.

Mindenekelőtt jó, ha tudod: a névadásnak is pszichológiája van. Nemcsak belenyúlunk egy zsákba, és kiveszünk egy tetszetős névjegykártyát, hanem számtalan szempont szerint mérlegelünk, még akkor is, ha ez utólag egyáltalán nem látszik, vagy mi magunk nem éljük meg tudatosan. Az persze mindenkinek feltűnik, hogy a különböző nemzedékek más-más divatnevekkel büszkélkedhetnek, azt azonban kevesebben tudják, hogy mi motiválja az embereket a névadásnál. Kezdjük az elején, és menjünk vissza az időben is egy picit!

Óriási felelősség: Mi legyen a gyerek neve?

Anna örök

A névadás funkciója – és az emberiség remek találmánya is egyben –, hogy megszemélyesít s távollétünkben azonosít minket. A vezetéknévvel együtt pontosan meghatározható, hogy kire gondolunk, és nemcsak azonosítunk, hanem lelket csepegtetünk a név és a személy összefonódása által keletkezett „valamibe”. Régen egyébként nem volt ekkora felhajtás a nevek körül, a hagyományok erősen befolyásolták, hogy mire kereszteljék az emberek a gyerekeiket. Örökölték, vagy tiszteletből, esetleg valamilyen hiedelem miatt viselték a választott nevet a gyerekek. Érdekes megfigyelni, hogy évszázadokon keresztül nem volt akkora változás a leggyakrabban adott nevek között, mint az utóbbi két-három évtizedben. Jól mutatja ezt, hogy a XVI. század nevei a János, István, György és Mihály, valamint az Anna, Katalin, Margit, Ilona és Erzsébet voltak. Ezzel szemben nehéz lenne manapság olyan listát felállítani, amely évtizedeken keresztül majdhogynem azonos. Kivétel persze mindig akad, s Juhász Gyula remekül fogalmazott, amikor azt írta: „Anna örök”. Napjainkig ugyanis a leggyakoribb női nevek listájáról kibillenthetetlen az Anna, így töretlen ívben szárnyal, ha jobban belegondolsz, majdnem fél évezrede.

Nyelvtörők

A névválasztásnak vannak prózai elemei is, például az, hogyan cseng a vezetéknévvel. Kimondható-e a keresztnév a családnév után, megtorpan-e a nyelvünk, s összemosódik-e a két név, érthetetlenül, például így hangzik a Táncsics Csilla. Jó játék ez, ízlelgetni a különböző neveket, s meglepő, hogy az egyébként szimpatikusak közül milyen sok fog kiesni a listáról.

Nem szabad elfelejteni azt sem, ha eleve hosszú a családnév, s ahhoz hozzáteszünk egy (vagy ízlés szerint több) hosszú keresztnevet, nem lesz az a hivatalos papír, ahol elég hely lenne az aláíráshoz.

Felmenőink nemcsak hagyománytisztelő, hanem mágikus nevekkel is illették utódaikat, s nemegyszer olyan tulajdonságokat képzeltek bele a gyerekbe, amelyek a választott név jelentéséből fakadhatnak. Előfordult, hogy így próbálták megóvni a születendő csecsemőt, a Farkas nevet például gyakran akkor adták, ha már több gyerek is meghalt a családban, és ezzel a névvel próbálták biztosítani, hogy életben maradjon. Hasonló, úgymond védelmező funkciót is ellátott a keresztények körében a védőszentek választása, elfogadott szokás volt, hogy a születés vagy a keresztelés napján ünnepelt szent nevét adták a szülők a gyereknek. Így a választott védőszent ünnepe a gyerek névnapi ünnepe is volt. Mindez pedig azt mutatja, hogy a név jóval többet jelentett már elődeinknek is, mint egyszerű azonosítást.

Visszatérve a jelenbe elmondhatjuk, hogy ma már teljesen más szempontok szerint döntenek a szülők a születendő gyerek nevével kapcsolatban. Míg nagyszüleink és dédszüleink idejében a férfiak közel fele örökölte valamelyik felmenőjének a keresztnevét, és így élt együtt többgenerációnyi Béla vagy Mátyás (a nők esetében körülbelül 30 százalék örökölte a nevét), addig két nemzedékkel később felére csökkent ez a tendencia. Így szakítottak a hagyománnyal szüleink, és adtak egészen más nevet, mint ami szokás volt. A hatvanas évek hangulatát jól tükrözi például a személy- és asszonynevek forradalma is, amikor a nők felszabadulását jelképezte, hogy többé nemcsak Kiss Jánosné állhatott a hivatalos papírokon, hanem egyre többen felvették a férjük neve mellé a saját vezeték-, sőt keresztnevüket is, mint például Kissné Tóth Mária.

Összetartozunk

Toplista

Olvasók szavazatai alapján a tízes listát a Koppány és a Keve vezeti, a lánynevek közül pedig a Réka a legkedveltebb.

Más képet mutat azonban, ha összesített statisztikát nézünk a leggyakoribb nevekről. Míg 2000-ben az Alexandrákat és a Dávidokat a Viktóriák és a Dánielek váltották, 2003-tól az Annák és a Bencék vezetnek a leggyakrabban adott magyar nevek listáján.

Tavaly pedig a Hanna név már a második helyet foglalta el az Anna mögött, miközben 2003-ban csak a 23. volt, azt megelőzően pedig ritkaságszámba ment. Az Erikák, Annamáriák, Beatrixek pedig eltűntek a top 100-as listáról.

A latin mondás szerint „a név kötelez”, s hogy az ezotéria felé is tegyünk egy kitérőt, érdekességképpen említsük meg, hogy a kabbala (ókori eredetű, zsidó misztikus tudomány) szerint a név viselője olyan életutat teljesít majd be, amilyenre a név indítja. Bár a legtöbb ember nem is gondol erre, az utódnak szánt névvel valóban egy életérzést, kvázi lehetőséget is ajándékoz a gyerekének, amivel, legtöbbször tudat alatt, az aktuális társadalmi korlátai közül szeretne kitörni. „Ha már nem születtem úrnak, a gyerekemet úrrá teszem!” Ezzel a lendülettel szaladgál számtalan egyszerű sorsú, de úri nevet viselő embertársunk, és képvisel olyan természetes emberi igényt, törekvést, amely csak arról szól, hogy mit szeretnének látni a szülők a gyerekben: a fölemelkedést.

A névadás nemcsak életérzést, hanem a valahová tartozást is jelentheti. Az ősmagyar nevek reneszánszukat élik: a játszótéren Motun (akinek édesapja egyébként Szittya) és Bátony szülei már az első pillanatban lelki kapcsolatba kerülhetnek, hiszen ugyanaz az életérzés köti össze őket. Míg néhány éve nehezen tudtuk volna megmondani, hogy a Csolt vagy a Réva egy különleges növény neve-e, vagy pedig egy férfié, addig ma már tudjuk azt is, hogy a Koppány az egyik legkedveltebb magyar fiúnév.

Hogy napjainkban mennyire tartják fontosnak a szülők a választandó név jelentését, nehéz lenne megmondani. Vannak, akik naptárt és utónévkönyvet böngészve őrülnek bele a névválasztás utolsó heteibe, és vesznek össze mindenkivel, aki ki meri nyilvánítani nemtetszését a választott névvel kapcsolatban. Anya és apa körül tehát a rózsaszín köd talán akkor oszlik fel először, amikor a férfi galádul keresztbe tesz a kislánykor óta áhított Viola névnek.

Érzelmi vezérléssel

Óriási felelősség: Mi legyen a gyerek neve?Ma kevésbé uralnak minket a hagyományok, szabadabban dönthetünk. Kedvenc neve mindenkinek van, már az óvodában is, amit a borzas hajú Pistikével közösen dédelgetünk. Lesz egy Tamaránk (mert a konyhásnénit így hívták), valamint egy Zsófink (mert Kati húga Zsófi, és annyira édes). Aztán ahogy múlnak az évek, egyre jobban elkopik a Pisti, a konyhásnéni és a Kati húgának emléke, különben is, egy fél generáció szaladgál néhány évfolyammal alattunk a kedvenc neveinkkel. Ha ismertünk egy ellenszenves Laurát, egész biztosan nem fogjuk úgy nevezni a lányunkat, de ha emlékeink között felbukkan egy csodálatos Gizella szőke loknikkal, senki sem fog meggyőzni minket arról, hogy a Gizi név már kiment a divatból. De hogy végül mitől szerelmesedünk bele egy-egy névbe, mi váltja ki a lelkünkben azt a tűzijátékos „ez az!” érzést, nem tudhatjuk. Nézzük például a különleges neveket! Megfigyelhető, hogy szívesen kompenzáljuk gyerekeinkkel saját sérelmeinket. Anyám többgenerációs Margit neve örök nyomott hagyott a személyiségében, ehhez pedig remek társa volt apám, aki az ősi Béla név „büszke” tulajdonosa volt. Így adtak ők ketten két gyereküknek akkoriban különlegesnek számító nevet, az Andreát és Viktóriát, hogy valamilyen elégtételt vegyenek a sorstól a több évtizede cipelt „tömegnevükért”. Persze a sors fintora (vagy inkább az éppen meglovagolt divathullámé): az Andrea név a hatvanas években pont olyanná vált, mint az ő korukban a Mária vagy az Erzsébet, pont úgy, mint a Viktória az ezredforduló környékén. Nincs új a nap alatt…

Szüleim motivációja nem egyedi jelenség, ugyanis megfigyelhető, hogy az „egyszerű”, sokak által viselt névvel rendelkező szülők nagy valószínűséggel különleges nevet választanak a gyerekeiknek, míg az egyedi, ritka névvel megáldott anyák és apák megkímélik gyerekeiket az örök visszakérdezésektől („Hogy hívnak? Titanilla?”), lehetőleg egyszerű, nem feltűnő nevet választanak.

Újítanál?

Ha azt szeretnétek, hogy a gyereketek valamilyen, eddig névként nem alkalmazott gyümölcs vagy virág, esetleg egy filmfőhős nevét vagy más különleges nevet viseljen (azaz nem szerepel a választott név a hivatalos magyar névjegyzékben), eljárásban kérvényezhető az anyakönyvezés az anyakönyvvezetőtől. Ő továbbítja a kérvényt az MTA Nyelvtudományi Intézete illetékes hivatalához, majd néhány hét után megtudhatjuk, hogy lehet-e Kökény vagy Mandula a gyerekünk illeték ellenében (egyébként lehet). Amennyiben nem, elhivatott szülők egészen a bíróságig is mehetnek a fellebbezésért. Érdemes egyébként írásban megindokolni, miért szeretnétek a kérvényezett nevet adni a gyereketeknek, s jó, ha tudjátok, hogy a magyar hangzástól eltérő, idegen nevek hivatalosan nem engedélyezhetők.


Néhány szülőnek valóban fontos szempont, hogy a gyereke valamilyen igazán különleges nevet viseljen, hiszen az egy szem gyerekünk nem tömegtermék. A névadási bolondériából, ha egyszer bekattan, nincs menekvés, az egyébként teljesen értelmes és normális szülők is képesek elhajlani a témában. Az, hogy milyen lesz majd a hetvenéves Áfonya néninek és a nyugdíjas Ribizlinek, ma még nem tudni, kétséges, hogy a szülők ezt számításba vették a névválasztásnál. Szederke ugyanis a homokozóban jópofa, de az SZTK-rendelőbe szólítva már egyáltalán nem biztos, hogy az lesz.

A fenti sorok olvasói közül azonban senki ne keseregjen a neve miatt, hiszen bárki a saját kezébe veheti a dolgok irányítását. Ha úgy döntesz ugyanis, hogy a valamiért utált neveddel nem tudsz tovább együtt élni, megválhatsz tőle. A kérdés már csak az, hogy vajon más ember leszel-e az új neveddel, vagy marad minden a régiben, s a hiba a készülékben keresendő…

A Kismama magazin februári számának tartalmából:

• Farsang: szervezz babapartit!
• Testvérek: így neveld a legnagyobbat!
• Szülőszoba: császárral vagy a nélkül?
• Kismamajóga: próbáld ki te is!
• Utánajártunk: vízszűrők

Itt tudsz előfizetni, KATT IDE!»

 

Megosztás sor:
Megosztás
 

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Torolt_felhasznalo_800048 2010-02-21 12:42

Az anyakönyvezhető nevek listája

 

http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/i ndex.html

 

 

Torolt_felhasznalo_197322 2010-02-21 12:41

Csak ne Jázmin....a környezetemben a most született lánycsecsemők kb 80%-a Jázmin....:-oMi lesz pár év múlva az ovikban?

macarperisi 2010-02-21 12:41

Köszi, ezt már néztem, de sajnos nem teljes a listájuk

eda-1952 2010-02-21 12:41

Tessék. Ha baloldalt lefelé görgeted, különféle gyűjteményeket kapsz, köztük a listát az ősinek nevezett magyar keresztnevekről.

fórumozok 2010-02-21 12:39

http://www.origo.hu/utonevtar/index.html

 

 

fórumozok 2010-02-21 12:38

Magyar Utónévkönyv

macarperisi 2010-02-21 12:34

Nem tud valaki valamilyen forrást, listát az összes keresztnévről? Külön megköszönném, ha valaki tudna olyan listát is, ami az ősi magyar neveket tartalmazza.
Keresgéltem itt a neten is, de eddig teljes listát nem találtam :(

N?k Lapja Café 2010-02-21 12:34

A névadás témája vicces és érdekes, egészen addig, amíg nincs határidőd, azaz kilenc hónapod, amelynek a végére borítékolnod kell egy remek nevet.

Tovább a cikkre...