Család

Vízben születni: érvek mellette és ellene

A víz ősi közegünk: sok várandós nő a vajúdás óráit, sőt magát a baba világrajövetelét is szívesen élné át egy langyos vízzel telt medencében. Bár nem mindenkinek javasolják, a vízben szülés már néhány hazai szülészeten is polgárjogot nyert.

Az ősi társadalmak egy részében nem volt ismeretlen a vízben szülés. A modern szülészet azonban jó időre elfeledte – egészen addig, amíg oroszországi tapasztalatokat követően egy francia szülészorvos, Michel Odent a 60-as években nem állított be egy kádat a szülőszobába, hogy ha a szülőnőnek kedve van hozzá, langyos vízben tölthesse a vajúdás óráit. Ahogyan egyre népszerűbbé váltak az alternatív szülészet elvei és eljárásai, úgy nyert egyre inkább polgárjogot a nyugat-európai és amerikai szülészeteken a vízben szülés is. Nagy-Britanniában például már 1992-ben azt javasolta a parlament Egészségügyi Bizottsága a szülészeteknek, hogy adjanak lehetőséget a szülőnőknek arra, hogy vízben hozhassák világra a gyermeküket. A nyugat-európai szülészetek többségében ma már „szériafelszerelésnek” számít a szülőkád, és számos országban vásárolni, sőt bérelni is lehet ilyesmit.

Itthon még viszonylag kevés helyen van lehetőség arra, hogy az anya kádban vajúdjon vagy szüljön. Az első „fecske” a budapesti Szent István Kórház volt, itt 1994 augusztusa óta használják a medencét. A szintén budapesti Szent Imre Kórház alternatív szülőszobájába 1995-ben került be a kád, és 1996 pünkösdvasárnapján született itt az első „vízi” baba.

Az orvosok többsége egyébként ma is elsősorban a vízben vajúdást támogatja, vagyis azt, hogy a baba születése már a „szárazföldön” történjen. Ám egyes esetekben arra is van lehetőség, hogy a szülés egésze a vízben menjen végbe.

 Miért jó a mamának és a babának?

Ez a módszer a meleg víz lazító hatását használja ki: gondolj bele, milyen jólesik egy egyszerű hétköznapon is belecsobbanni egy kellemesen meleg fürdőbe! A módszert pártoló orvosok, szülésznők, dúlák és szülőnők szerint a testmeleg (nem forró!) víznek a vajúdó nőre nézve is számos jó hatása van. Ahogy a hétköznapokon, úgy vajúdás közben is oldja a test és a lélek feszültségét, növeli a szervezetben az endorfin és oxitocin hormonok termelését, és így kevesebb stresszhormon termelődik az anya szervezetében – ezáltal hozzájárul, hogy a szülés a maga természetes „medrében” haladjon előre. A kádban ülve kisebb a fájdalomérzet, miközben a vajúdás, a tágulás folyamata akár fel is gyorsulhat (vannak azonban olyan esetek is, amikor lelassulhat a folyamat – például: ha az anya túl korán, még a fájások elején foglal helyet a kádban). A kádban ülve az anya könnyebben adja át magát az érzelmeknek, a babával való kapcsolatának. A meleg víz lazítja az izmokat, tehermentesíti az ízületeket: a szülőnő könnyebben mozog, könnyebben vált testhelyzetet, ha úgy érzi, erre van szüksége. A gáttájék is felpuhul, kevesebb az esély a gátrepedésre, és nem feltétlenül szükséges a gátmetszés sem. A vízben született babáknak fokozatosabb, könnyebb az átmenet a méhen belüli világból a „száraz” külvilágba, ha pár másodpercig még a magzatvizes közeget idéző vízben maradhatnak.

Vízben születni: Érvek mellette és ellene

A vízben szülést általában azoknak az anyáknak szokták ajánlani, akik minél természetesebben, a lehető legkevesebb orvosi beavatkozással szeretnék világra hozni a kisbabájukat. Mindez persze nem elég: szükség van arra is, hogy a baba időre, vagyis a betöltött 37. hét után szülessen, és a terhesség egésze is problémamentes legyen. Sokszor fordul elő, hogy azok az anyák választják ezt a lehetőséget, akik nem az első gyereküket hozzák a világra, így pontosabb elképzeléseik vannak a szülés hozzájuk illő módjáról, mint az először szülőknek.

 Ellenérvek is akadnak

A vízben szülés ellenzői elsősorban a fertőzésveszélytől tartanak: érveik szerint az anya testén levő baktériumok fertőzést okozhatnak, és a vérzés veszélye is nagyobb. A tanulmányok nem igazolták mindezt: a tapasztalatok szerint a vízben szülés sem a fertőzések, sem a vérzés szempontjából nem veszélyesebb, mint a „szárazföldi”. Természetesen be kell tartani a higiéniára, a fertőtlenítésre vonatkozó szigorú szabályokat, és arról is gondoskodni kell, hogy a szülőkád vízelvezető rendszeréből se kerülhessenek vissza baktériumok a vízbe. Egyes orvosok azonban változatlanul úgy vélik, nincs még elegendő adat a témában – talán ezért is foglalnak el tartózkodó álláspontot ezzel a szülészeti gyakorlattal szemben.

Egy másik félelem, hogy a vízben világra jött babák tüdejébe esetleg víz kerülhet. A vízi szülést propagálók szerint ez nem történhet meg, mert a baba reflexei ekkor még a méhen belüli életre vannak „beállítva”, a zárt gégefedő pedig megakadályozza a víz bejutását. Ennek ellenére Nagy-Britanniában már az 1990-es években jelentettek egy-két olyan esetet, amikor az újszülött belélegezte a medence vizét, és ez egészségügyi problémát okozott nála élete első napjaiban.

Vízben születni: Érvek mellette és ellene

A vízben szülést mindenesetre csak a minimális kockázatú szülések esetén javasolják: kizáró ok lehet a farfekvés, az ikerterhesség, a terhesség során felmerült komplikáció, az anya fertőzöttsége, a baba nagy mérete, de a szülés közben felmerülő komplikációk, például a szívhang rendellenes alakulása vagy a zöld magzatvíz is.

 Mit mutatnak a tapasztalatok?

A tények, vizsgálatok eredményei azt mutatják: azok az anyák, akik saját igényeik és lehetőségeik felmérése után a vízben való vajúdást vagy szülést választják, általában kellemes élményekkel szállnak ki a medencéből. Vizsgálati adatok igazolják, hogy a vízben szülők kevesebbszer kérnek fájdalomcsillapítást, mint a szülőágyon fekvő nők, és a gátvédelemre is több a lehetőség, kevesebb a gátsérülés, a gátmetszés. A vízben szülő nők általában meghitt, szép, háborítatlan szülésről számoltak be – azt azonban érdemes szintén számításba venni, hogy az ilyen szülésre vállalkozóknál eleve kisebb a komplikációk esélye. Az orvosok és dúlák egyetértenek abban, hogy a vízben szülésre Odent doktor ajánlásait kell alkalmazni: a vízben szülés ne cél legyen, hanem lehetőség, és a döntés mindenkor az anyáé legyen – ám ha szükséges, az orvos biztonsági okokból ezt felülbírálhassa. Az is rendkívül fontos, hogy az orvosok és a szülésznők minél több tapasztalatot szerezzenek erről a módszerről, így alkalmazhatják azt egyre nagyobb biztonsággal.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top