Segítség! A kisfiam magányos! – Dr. Ranschburg válaszol

Tisztelt Tanár Úr!

Segítségért és tanácsért fordulok Önhöz, mert nagyon aggódom a három és fél éves kisfiamért. Tavaly szeptemberben, két és fél évesen került bölcsődébe. A beszoktatással semmi gond nem volt, pár nap alatt megszerette. Lett is sok kis barátja, akik nagyon közel kerültek hozzá.

Aztán eltelt az év, és most szeptembertől átkerült az oviba. Itt sem volt semmi gond a beszokással, de úgy látom, mintha gond lenne a beilleszkedéssel. Mindig kérdezgetem, hogy mi történt az oviban, vannak-e már barátai, kivel szokott játszani. Az a gond, hogy mindig annak a pár kis barátjának említi a nevét, akik a bölcsődében voltak a társai, akiket egyébként nagyon szeretett. Ilyenkor mondom neki, hogy ők nem is abba az oviba járnak, de ő erre azt feleli, hogy de igen, és ő velük játszik.
A másik gond, hogy ugyanakkor azt is mondja: senki sem a barátja – ilyenkor majd megszakad a szívem. Kérdeztem az óvó nénit, hogy napközben hogy viselkedik, azt mondta, hogy változó, sokszor játszik a többiekkel, de leginkább egyedül.
Azért aggódom, mert ő eddig barátkozós, mindig a csapat élén levő kisfiú volt, soha nem volt baj eddig ilyen téren, a játszótéren is hamar megtalálta a társaságát.
Ami a leginkább aggaszt, hogy fél év eltelte után sem tudott elszakadni a bölcsis barátaitól, mindig őket emlegeti. Ez normális ennyi idő eltelte után?

                                                             Válaszát köszönöm!

                                                                                      Tisztelettel: egy édesanya

Kedves Levélíró!

Amiről levelében ír, mindenképpen szokatlan jelenség; kicsi fia életkorában a barátokra való emlékezésnek, a hűségnek ez a szintje – bár mindenképpen jó karakterre utal – csak akkor lehetséges, ha az új közösségben valami nincs rendben. Gyorsan hozzáteszem: attól ne tartson, hogy a gyerek odaképzeli régi barátait az óvodában, és „velük játszik”; ebben nincsen semmi rendellenességre utaló jegy, sőt inkább kisfia kiváló szellemi képességeire utal.

Ennek ellenére mélyen megértem, hogy összeszorul a szíve, amikor a gyerek erről mesél. Itt a Mikulás, a karácsony, azt javaslom, próbáljon valami kis „bulit” szervezni otthon, ahová kisfia hívhatja meg ovistársai közül azokat, akiket akar. Óvatosan, tapintatosan segítsen egy kicsit a gyereknek – hátha „beindul” a dolog.
Meg aztán: ha ott játszanak az Ön szeme előtt, személyes tapasztalatokat is szerez arról, hogyan játszik a gyerek, és hogyan kezelik őt a társai.