Tisztelt Ranschburg Tanár Úr!

Nagyobbik lányom 3,5 éves, óvodás. 2,5 évesen kezdett bölcsibe járni, 3 éves volt, amikor megszületett a kishúga. Amikor elkezdte a bölcsődét, furcsa dolgot vettünk észre rajta, aminek először nem tulajdonítottunk jelentőséget. Folyton elvonult, és magában beszélt, illetve volt először egy, majd két képzeletbeli barátja, és velük beszélgetett. Eleinte csak elvonultan, majd amikor a férjemmel próbáltunk „bennfentesként” viselkedni, például mi is szóltunk az ő „barátaihoz”, akkor már előttünk is nyíltan beszélgetett velük. Ott ültek a vacsoránál, ott voltak az autóban, és a kislányom rám szólt, ha véletlenül valamelyikre ráültem… A baj az volt, hogy a játszótéren is játszott velük, az egész olyan volt, mintha ő látna valakiket, akiket mi nem… A többi gyerek pedig kezdett furcsán nézni rá, nem értették, kikkel beszélget.

Eleinte vicces volt, aztán kezdtünk aggódni.

Ezért kértem nyáron az Ön segítségét, nem tudtam, hogyan kezeljem a dolgot, nehogy elrontsak valamit.

Nemsokára el fogunk költözni, és egyszer azt találtam mondani a lányomnak, hogy a barátait nem visszük magunkkal, mert ők itt laknak, idetartoznak, és neki lesznek új barátai az új helyen és az oviban (ahová azóta boldogan jár). Ettől a beszélgetéstől kezdve nem hallottunk a barátokról, azt gondoltam, megoldódott a probléma magától, de a múltkoriban megint észrevettem, hogy beszélget velük, bár a nevüket nem merte kimondani.

Lehet, hogy rosszat tettem, amikor megkértem, hagyjuk őket itt, ha elköltözünk?

Különben okos, értelmes kislány, akit örömmel fogadott be az ovisközösség. A kistesójára féltékeny a mai napig, nagyon rosszulesett neki, hogy megszűnt a hegemóniája.

Várható, hogy kinövi a dolgot? Van egy új kis barátnője az oviban, lehetséges, hogy feledteti a képzeletbeli barátokat? Szükséges szakember segítsége?

Válaszát előre is köszönöm!

                                                                                     egy bizonytalan anyuka

Kedves Levélíró!

A fantáziabarát kislánya életkorában nem ritka jelenség. Egyáltalán nem kóros, sőt inkább az élénk fantázia, a jó értelmi képesség jele. Napjainkban a vizsgálatok arra utalnak: az egynél több fantáziabarát kifejezetten a tehetség jele. Ezzel természetesen nem állítom, hogy kicsi lánya feltétlenül tehetséges, azt azonban igen, hogy jó képességű, gazdag képzeletvilágú gyerek, aki teljesen egészséges! Ne küzdjenek a fantáziabarátok ellen, sőt a gyerekkel is érzékeltessék, hogy nem aggódnak miatta. A szorongás, amelyet a szülői aggodalom a gyerekben kivált, biztos, hogy nem tesz jót. A gyerekközösségben kicsi lányuk egykettőre rá fog ébredni arra, hogy fantáziabarátaival „intim” kapcsolatot kell tartania – csak ő tudhat róluk, meg a „beavatottak”. Ezek a barátok egy-két év után eltűnnek, „létezésük” csupán kedves családi emlék marad.