Család

Segítség! Jól fegyelmezem a gyerekem? – Dr. Ranschburg válaszol

Nehéz jó szülőnek lenni. Eléggé szigorúnak, ugyanakkor eléggé szeretetteljesnek lenni akkor is, ha éppen elszakad a cérna...

Tisztelt Doktor Úr!

A kisfiam most lesz egyéves. Nagyon határozottan fejezi ki nemtetszését. Ha valami nem sikerül, csapkod, dobál, ha nem engedek valamit, engem üt meg, vagy hanyatt vágja magát. Próbáltam határozottan fellépni, de azt vettem észre, hogy ezzel még jobban szítom a haragját. Ha veszek egy nagy levegőt reagálás előtt (sajnos én is lobbanékony vagyok), és higgadtan, de határozottan elmondom, hogy mi volt helytelen a viselkedésében, és miért, nem fokozom a mérgét, így inkább megnyugszik. Kérdésem: helyesen reagálok-e, hogy nem a szigort alkalmazom, hanem inkább higgadtan elmagyarázom a dolgokat, vagy ezzel inkább azt erősítem benne, hogy bármit megtehet „büntetlenül”? Rövid távon biztosan ez nyugtatja meg, csak nem tudom, hosszú távon ez hova vezet.

Segítség! Jól fegyelmezem a gyerekem? - Dr. Ranschburg válaszol

A másik kérdésem, hogy ebben a korban felfogja-e, hogy a büntetést miért kapta. Ugyan a konnektorok el vannak látva vakdugóval, de arra tanítjuk, hogy nem szabad belenyúlni. Először mindig megpróbáljuk szóval elhívni, ha ez nem megy, akkor elhozzuk onnan, figyelmeztetve, hogy azt nem szabad, és büntetést kap, ha újra megteszi. Általában a második figyelmeztetés után jön a büntetés: betesszük a járókába egy-két percre, elmagyarázva, hogy miért, mit tett rosszul, majd mikor kivesszük, ismét elmondjuk, hogy miért raktuk a járókába, majd megszeretgetjük. Ebből ő érti, hogy következménye van a „rossz cselekedeteinek”, vagy ehhez még kicsi?

Válaszát megköszönve maradok tisztelettel:  Edit

Te is kérdezhetsz az ismert gyermekpszichológustól. Dr. Ranschburg Jenőnek a www.ranschburg.hu oldalon írhatsz levelet!  

Kedves Edit!

Segítség! Jól fegyelmezem a gyerekem? - Dr. Ranschburg válaszolSzerintem jól csinálja – a „levegővétel” nagyon fontos szülői tulajdonság. Minden gyerek úgy születik, hogy szeretné befejezni a cselekedetet, amelyet elkezdett. Az „eredendő” büntetés: ha erre nincs módja. A tényt, hogy a tiltott cselekedeteknek bizonyos következményei vannak – a szülő szemöldökfelvonásától kezdve egészen a fizikai bántalmazásig –, a gyerek a tapasztalatok során tanulja meg. Ha az ember azt akarja, hogy ne a rettegés, a fizikai fájdalomtól való félelem tartsa vissza őt, hanem a helyzet megértése, és az a vágy, hogy a szülei elvárásának megfelelően viselkedjék, természetesen türelmesebbnek kell lennünk, és a folyamat, amelynek során a gyerek szocializálódik, tovább tart. Ennek ellenére megéri a fáradságot, mert a gyerek végül – és hároméves kora után ez a tendencia egyre világosabban kivehető – egyre inkább belső meggyőződésből fogja a helyes utat választani, és akkor is az elvárásoknak megfelelően cselekszik, amikor közvetlen büntetés az ellenkezőjéért nem fenyegeti. Kisfia most kezdi megérteni az összefüggést a cselekvés, a tiltás és a büntetés között, de „szót fogadni” számára még nagyon nehéz. Különösen az elkezdett cselekvéssorok leállítása nehéz – ebben az életkorban a gyerek még nem annyira ura önmagának, mint később –, vagyis: ha megkéri, hogy tegyen meg valamit – mondjuk, mutassa meg az orrát, vagy adja oda anyunak a macit –, ezt ő készséggel teljesíti, de ha éppen elkezd valamit csinálni, és Ön rászól: nem szabad! – az utasítást nem tudja még betartani. Ezért a magyarázat és esetleg az olyan „szelíd” büntetés mellett, amelyet alkalmazni szokott, használja kicsit gyakrabban a figyelemelterelést; ne azt mondja kisfiának: nem szabad, hanem kérje meg: csináljon valami mást. A legfontosabb azonban – újra hangsúlyozom, mert örömmel olvastam a levelében – a „levegővétel”!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top