Mitől fél a gyermek?

Az élet első éveiben a konkrét félelmek jellemzőek, és minél intelligensebb a gyermek, annál több valóságos félelem alakul ki benne. Ezekre védekezési mechanizmusokkal reagál, vagyis például sír, elfut, vagy próbál valahogyan segítséget kérni. A szülőnek ilyenkor egyszerűen meg kell nyugtatnia a gyermekét, fontos, hogy a kicsi érezze, biztosan számíthat a felnőttekre.

A közösségbe kerülő gyermek félelmei

A gyermekek többsége 3 éves korban megy először közösségbe. Egyesek könnyen beilleszkednek, de olyan is akad, aki visszahúzódó és félénk – nehezen tud kapcsolatot létesíteni.

– Zsanett nagyon magának való volt már az óvodában is. Nem barátkozott senkivel, az óvó nénik szerint mindig egyedül játszott egy sarokban, és csak akkor beszélt, ha kérdezték, akkor is nagyon halkan és szégyenlősen – meséli Anna, az 5 éves kislány anyukája. – Otthon, amikor csak velünk volt, mindig nagyon nyitott volt, de ahogy jöttek hozzánk idegenek, újra magába fordult.

Az elválástól való félelem az élet első hónapjaiban jellemző: amikor az anya magára hagyja a gyermeket egy időre, és az elkezd sírni. A baba úgy érzi, anyja távollétében a világ bizonytalanná válik és számára kiszámíthatatlan lesz. Később, amikor közösségbe megy, annak lesz jelentősége, hogy milyen kapcsolatban volt az édesanyával, hiszen a hozzá való kötődés biztonsága teszi lehetővé, hogy a gyermek messzebb merészkedjen, nyisson a külvilág felé. Azt, hogy mennyire tudunk kinyílni egy adott közösségben, az alapszemélyiségünk nagyban befolyásolja. Egyesek könnyen és gyorsan feloldódnak, míg mások inkább háttérbe húzódnak.

– Gyermekeknél, amennyiben ez egy új közösség – bölcsi-, ovikezdés –, akkor egyrészt fontos az, hogy előzőleg milyen kapcsolatban volt a gyermek az őt gondozó anyával. A továbbiakban lényeges az is, hogy ki, mi várja őt az oviban – mondja Bujdosó Mária gyermekpszichológus. – Mennyire tudják őt elfogadni, tolerálni, segíteni abban, hogy megtalálja a helyét ebben a közösségben, hiszen ne feledjük, hogy a gyermekközösség elsődleges szocializációs terepként van jelen az ember életében.

A bizonytalanság szorongóvá tesz

A szorongás normál esetben része az emberi személyiségfejlődésnek. A szorongás bizonytalan, nehezen körülírható érzés, míg a félelem tárgya konkrét. Bizonyos mennyiségű szorongásra szükség van, hiszen általa valamiféle belső fék is épül belénk. Persze szülőként nem szeretjük azt látni és tudni, hogy a gyermekünk szorong, nem érzi jól magát a bőrében.

– A személyiségfejlődés folyamatában többször „beépítve” megérkezik a szorongás, például a 8 hónaposoknál ismert jelenség, vagy éppen 2,5-3 éves korban, amikor a gyermek fokozott önállósodási törekvései miatt szintén nagyobb mértékben éli át ezt az érzést – mondja a gyermekpszichológus. – A gyermek számára fontos a biztonság, a kapaszkodás. Ebben a korszakban a kisgyerek számára az van, amit lát. Amint a szeretett személy kikerül a látóteréből, megszűnik létezni. A gyermek erre szorongással reagál.

– A kislányom már 6 éves, de még mindig csak úgy tud elaludni, ha ég a jelzőfény a szobájában, és ott maradok vele addig, amíg el nem alszik – meséli Tamara, Csenge anyukája. – Próbáltuk leszoktatni róla, de kijön a szobájából, és azt mondja, hogy akkor inkább nem alszik.

Sok gyermek csak akkor képes elaludni, ha a szülő mellette van. Nem is feltétlenül szükséges, hogy odabújjon mellé, csak simogassa, vagy várja meg, amíg elalszik. A gyermek számára a szülő – jó esetben – biztonságot nyújtó személy, aki megvédi őt a rossz dolgoktól.

A mágikus szakasz félelmei

– Arról azért nem szabad elfeledkezni, hogy a gyermekek sajátos módon szemlélik a világot, amit mágikus gondolkodásnak, mágikus szakasznak nevezünk. Fantázia és realitás még egybemosódik, a környező világ dolgai emberi tulajdonságokkal bírnak – mondja Bujdosó Mária. – A fantázia szüleményei gyakran megelevenednek, a gyermek valósnak látja őket. A lidércálmok ehhez az időszakhoz tartoznak. A gyermeknek meg kell vívnia a saját belső csatáit, meg kell birkóznia az ijesztő alakokkal. A próbát kiállva  nagyot lép előre az önállóság és a magabiztosság felé. Hogyan segíthet a szülő? A rosszat álmodó kisgyermeket természetesen meg kell vigasztalni, nyugtatni, de segíteni is kell őt, hogy megtalálja saját megoldását a szörnyek ellen.

– A kisfiam már 8 éves, de még mindig egy szobában alszik velem. Igaz, már nem egy ágyban, de a matracát leteszi az ágyam mellé, és úgy alszunk – mondja Móni, Gergő anyukája. – Megpróbáltuk, hogy a saját szobájában alszik el, de akkor az éjszaka kellős közepén költözik át hozzánk, ami még rosszabb, mert így minket sem hagy aludni.

– Az éjszaka, a sötétség fokozottan szorongáskeltő. Az álmokban olyan szereplők, alakok jelenhetnek meg, amelyek ellen a gyerek védelemre szorul – mondja Bujdosó Mária. – A biztonság megteremtésének egyik lehetséges formája az, ha a lámpa ég, vagy a kedvenc állatkához lehet bújni.

Fizikai tünetekkel is jár

A szorongás és a félelem tehát természetes részei az életnek. Bizonyos életszakaszokban természetes, hogy megnövekszik ez az érzés, de egyes élethelyzetek – mint például testvér születése, anya munkakezdése, költözés – szintén fokozott aggodalom létrejöttével járhatnak.

A szakember szerint akkor, ha a szorongás olyan mértékű, hogy különböző egyéb testi-lelki tünetet is okoz – gyermekeknél ezek az evés, az alvás, a vizelés, székelés területeit érintik –, szükséges szakemberhez fordulni.

A szorongásnak fizikai tünetei is vannak: felfokozott vegetatív reakciók, izzadás vagy éppen hidegrázás, a szívritmus felgyorsulása, a vérnyomás megemelkedése lehet a testi reakció. Miközben szubjektíve sokfélét átélhetünk, például gombócérzést a torokban, mellkasi szorítást, zsibbadtságot, bénultságot, szürke ködöt az agyban.