Csak egy kicsit pösze

Az egészséges újszülött azonnal felsír. Ez az első hang, amelyet kiad, és még sokáig ez lesz az egyetlen eszköze, hogy az érzéseit kifejezze. A negyedik-hatodik hét után az elégedettség érzését mindig lágy, a kellemetlenség érzését mindig keményebb hangjelzés jelenti. A második hónapban a baba gagyogni kezd, ez még független a hallástól. A csecsemő ugyanis ösztönösen gagyog. A gagyogás mindig új hangelemekkel gazdagodik, hiszen a babát a hangadásra már a saját hangjának meghallása is serkenti. Egyre több hangot formál, sokkal többet, mint amennyi az anyanyelvében előfordul. A kicsik általában a nyolcadik hónap után utánozni kezdik a hangmegnyilvánulásokat.

Ezek persze mind csak statisztikai megfigyelések, nem kell folyton azt lesni, hogy éppen hol áll a gyerekünk a beszédfejlődésben. Megoszlanak a vélemények, hogy mikor kell orvoshoz fordulni: ha két-három éves korában még egyáltalán nem beszél, érdemes hallásvizsgálatra jelentkeznünk. Ha halláskárosodást nem lehet kimutatni, akkor valószínűleg azt javasolja az orvos, hogy hagyjunk még időt a gyereknek, utána viszont feltétlenül ki kell vizsgálni a némaság okait. Ahhoz, hogy a gyerek beszédkészségéből érthető beszéd fejlődjék, szükséges, hogy a gyermek idegrendszere, hallása, látása, mozgásérzete, valamint beszédszervei egészségesek legyenek. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a beszéd kialakulásának nemcsak élettani, hanem környezeti feltételei is vannak. A testileg és értelmileg ép gyerek a beszéd elsajátításának csak a lehetőségével rendelkezik, de beszélni csak beszélő környezetben tanul meg.

Miért kezd későn beszélni?

• Másra figyel, egy új készség megtanulására fordítja az összes energiáját. Nem tud mindent egyszerre csinálni.

• Ikergyerek, vagy van egy korban hozzá nagyon közel álló testvére. Kevés figyelmet fordítanak rá a felnőttek.

• Fiú. A fiúk fejlődése valamivel lassúbb.

• Több idősebb testvére van. A nagyobbak buzgón tolmácsolnak, ezért nincs is szüksége arra, hogy kifejezze magát.

• Nem családban, hanem csoportban nevelkedik, ahol túl sok gyerek jut egy felnőttre.

• Külföldi bébiszitter vigyáz rá, aki nem beszéli jól a gyerek anyanyelvét. Beszélgetés helyett inkább gesztikulálnak.

• A család kétnyelvű. Két nyelv tanulása több időt vesz igénybe.

Beszélj hozzám!

A beszédet nem kell tanítani. Helyesen, értelmes kiejtéssel, tisztán kell beszélni a gyerek előtt. Ennyi az egész. Természetes, hogy a gyerek gügyög, talán nem is kell már mondani: mi nem gügyögünk vissza. Megismételjük, amit mond: tisztán.

Hogy mikor kezdjük? Az első pillanatban. A pólyással való gondoskodásba a beszéd is beletartozik, etetés, altatás, fürdetés közben beszélni kell a babához. A dúdolás, a zenei hang, az ének köti a kisgyereket először és legbiztosabban az emberi világhoz. A gyereket nem kell szavakra tanítani, hiszen semmi értelme nincs annak, ha a kicsi már hatalmas mennyiségű szót használ úgy, hogy nem érti.

Az egyes hangok nem hirtelen és végérvényesen jelennek meg a beszédfejlődés folyamán. A hangok kialakulásában van egy olyan időszak, amikor a jól és rosszul képzett hangok váltakozva jelennek meg. Ez a beszédfejlődés természetes velejárója. Négyéves korig ilyen természetes jelenség a pöszeség, a hebegés, a dadogás, a szótagismétlés, a szó kimondásának nehéz elkezdése.

Ha beszédhibája van

Gyakori beszédhibák a pöszeség, dadogás, hadarás, rekedtség, orrhangzósság. Az írott nyelv használatának hiányossága az olvasás-írás-helyesírás zavar, amelyet összefoglalóan, egyszerűsítve diszlexiának nevezünk. Ezeknek a hibáknak egy része felnőttkorban is megmarad, illetve agyi érbetegségek, balesetek következtében kialakulhat a beszéd értésének vagy használatának zavara, az afázia.

Óvodáskorban a leggyakoribb a pöszeség, közel 30 százaléka az óvodásoknak, iskoláskorban az olvasási-helyesírási nehézségek jellemzőek inkább. Ezek különböző okokra vezethetők vissza.

• A korai mozgásfejlődés késése várhatóan az anyanyelvi készség gyengeségét is jelzi.
• A finom mozgások kivitelezésének nehézsége is gondot okozhat, hiszen a hangzó beszéd igen összetett mozgássorozatokból áll össze.
• A hibás nyelés, a szopómozdulat megmaradása pöszeséget okozhat.
• A beszédértés, -észlelés gyengesége az egész beszédfejlődést és az olvasástanulást is hátrányosan befolyásolja.
• A ritmuskészség hiánya is gondot okoz, a magyar nyelv zeneiségét a hosszú-rövid magánhangzók, szótagok adják, aki ezt nem „érzi”, sokat szenved a helyesírás megtanulásakor.

• Az egyik főbűnös a televízió, amely sokszor némaságra ítéli az egész családot. Kiszorítja a kommunikációt, a mesét, és szinte megbűvöli a gyerekeket, valódi élmények helyett passzivitásban tartva őket.

Ha a gyereknek beszédhibája van, vigyáznunk kell arra, hogy ne utánozzuk a hibákat, és ne is szégyenítsük meg miatta. Ejtsük ki szépen és lassan azt a szót, szótagot, amelyet a gyerek rendszeresen rosszul ejt. Ilyenkor különösen fontos, hogy megszerettessük a gyerekkel a nyelvet. A dalok, versikék, rímek és mesék örömet ébresztenek a kicsikben a beszéd hangzása iránt.

Széles körben elterjedt tévhit, hogy a beszédhibákat csak beszédgyakorlatokkal lehet kiküszöbölni. A mozgás fejlődése megelőzi a beszédtanulást, és tapasztalható minden beszédzavar esetén, hogy kisebb-nagyobb zavarok húzódnak meg a mozgás fejlődésében is. Ha sikerül különböző játékokkal, labdázással, lábujjhegyen járással, egyensúlyozással, gyöngyfűzéssel és hasonlókkal a gyerek ügyességét fejleszteni, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a problémás hangokat is hirtelen helyesebben artikulálja.

Egy beszédzavarral küzdő gyermek beszédének fejlesztéséhez tehát ugyanazt kell tenni, amit a többi gyerekkel – csak kissé intenzívebben. Csak iskoláskorban jutnak el a gyerekek odáig, hogy maguk is ki akarják javítani még mindig meglevő beszédhibáikat. Ekkor már minden további nélkül alkalmazhatók a beszédgyakorlatok és egyéb beszédfejlesztő programok.

Hova forduljunk segítségért?

Érdemes a gyermekorvos, a védőnő segítségét kérni, ők biztosan tudják, hol található a környezetükben logopédus. Nagyobb városokban több lehetőség közül is választhatnak, de ma már szinte minden településen dolgozik logopédus.

Jó, ha tudjuk, hogy a beszédhibák nagy része teljesen javítható, ezért is érdemes mielőbb felmérnünk a tüneteket, a fejlesztendő és a jól működő területeket. A módszerek az egyéni sajátosságoktól és a tünetektől függnek, a logopédus szakmai fegyvertárából szükség szerint választ módszert.

A logopédusnál a gyerekek általában heti kétszer 45 perces foglalkozáson vesznek részt, néha érdemes sűríteni. Sokszor szervezési okok miatt csak heti egy logopédiai órán általában 2-4, hasonló beszédhibájú, életkorú gyermek vesz részt. Lehetőség van egyéni fejlesztésre is.
Vannak logopédiai óvodák és iskolák, ahol a tantervi követelmények elsajátítása mellett az egyéni szükségletek szerinti fejlesztő foglalkozásokon is részt vesz a gyermek.

Hogyan segítsük a gyerekünket?

Csak a szülő segítő együttműködésével tud eredményt elérni a logopédus, ezért nagyon fontos, hogy kapcsolatban legyünk a szakemberrel. A gyakorláshoz nagyon jó, változatos munkafüzetek kaphatók, ezenkívül minden logopédiára járó gyermeknek füzete van, amelyben a napi munka nyomon követhető, és az otthoni feladatok is ebben vannak. Ha bármilyen kérdésünk van, keressük meg a logopédust, és beszéljük meg vele személyesen a problémákat.

Felhasznált irodalom:

Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak

Penelope Leach: Picik és kicsik