Sokan, még gyermekük születése előtt, megszabadulnak addigi kedvencüktől. Elfelejtik, milyen kedves, megértő társuk volt, mennyi örömet, szeretetet kaptak tőle. De szerencsére akadnak olyan gazdik is, akik segítenek az ebnek hozzászokni a helyzethez, megkedvelni az új családtagot.

Előkészületek

A jól szocializált kutyák, akik sokszor találkoztak már gyerekekkel, könnyebben elfogadnak egy újszülöttet falkatagként. Ha eddig még nem tettük, ajánlatos a négylábút a várandósság alatt – persze felügyelet mellett – gyerkőcökhöz szoktatni.
A féltékenység már a várandósság ideje alatt elkezdődhet, ha a gazdi a baba feletti örömében kevesebb időt tölt négylábú társával, esetleg az állapotára való tekintettel nem engedni már közel magához. Pedig ha négylábú barátunk minden oltást megkapott, és féregtelenítve is lett, semmi baj nem lehet egy kutyapusziból. Ne feledjük, az eb csak akkor fogadja be a bébit, ha saját pozícióját nem érzi veszélyeztetve.

Jó trükk lehet, ha megismertetjük kutyánkat egy játék babával. Ha az „álcsecsemő” jelenlétében is érzi a gazdi gondoskodását, meggyőződhet róla, hogy a jövevény nem jelent veszélyt a pozíciójára.

Ajándék a kórházból

Ha már megszületett a kis trónörökös, küldjünk haza a kórházból a kutyusnak egy babaillatú ruhácskát vagy pelenkát. Engedjük, hogy jól megszaglássza. Ha feladatát alaposan végezte, jutalmazzuk meg valami igazán jó falattal. Mire a pici megérkezik a kórházból, a kutya egy kellemes dologgal kapcsolja össze az illatát.

• Fontos szabály, hogy ne engedjük játszani a pelenkával vagy a ruhácskával!

Ne féltsük túlzottan az újszülöttet, egy rendben tartott kutya baktériumflórájához könnyen hozzászokik. A nagyobb testvér, aki iskolába, óvodába jár, sokszor nagyobb veszélyt jelent. Ha a gyerekek kutya mellett nőnek fel, az immunrendszerük is sokkal erősebb lesz. Arról nem is beszélve, mennyivel izgalmasabb egy négylábú, szőrös, mozgó valamit figyelni, mint a tapétamintát a falon vagy az ágy fölött lógó játékokat. Az eb a gyermek igazi társává válhat, lehet bohóc, testőr vagy jó barát egy személyben.

Csúszás-mászás

Mikor gyermekünk már mocorogni, mászni kezd, adódhatnak kellemetlen helyzetek. Nem könnyű feladat megértetni az aprósággal, hogy a kutya nem játékszer vagy gyűrögetni való plüssállat. A gyermeknek és a kutyusnak is meg kell tanítanunk, hogy a másik tulajdonát, birodalmát tiszteletben kell tartani. Biztosítsunk a kutya számára egy olyan helyet, ami a gyerek számára tabu. Mindig legyünk jelen, ha egymás közelében vannak. A legkedvesebb simogatás is könnyen csaphat át vad szőrhúzogatásba, amit négylábú barátunk zokon vehet. Figyeljük a kutya hangjelzéseit, hogy tudjuk, mikor kell megszabadítanunk a kúszó-mászó veszedelemtől.

Fontos megtanítani csemeténknek, hogy a kutyát evés és pihenés közben ne zavarjuk. A gyerekekben legkésőbb 2-3 éves korukra tudatosítani kell, hogy a kutyák is élőlények, tisztelnünk kell őket, és ugyanúgy éreznek fájdalmat, mint mi.
Fontos megemlíteni, hogy kedvencünk nem csak agresszióval válaszolhat egy csecsemő jelenlétére. Könnyen eshet depresszióba, étvágytalan, kedvetlen lesz. Ilyenkor sok figyelem és törődés segíthet, hiszen számára a gazdi szeretete a legfontosabb.

Kérdezd a témában szakértőinket! • Dr. Kardos Zsuzsanna csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos » • Kerti Borbála kutyatenyésztő » Kapcsolódó cikkek: • A kisbabasírásról » • Nyaralás állatokkal » Kapcsolódó fórumok: • Baba vagy kutya? » • Gyerekek és a kutyák »

Segítség a nevelésben

A szabályok betartásával egy kutya nem veszélyt, hanem nevelési segítséget jelenthet. A poronty gyorsabban és zökkenőmentesebben szocializálódik, megtanulja, hogyan legyen tekintettel más élőlényekre. Ha bevonjuk a kutyagondozással járó feladatokba, a felelősségtudata is hamar kifejlődik. Azok a gyerekek, akik kutya mellett nőnek fel, sokkal kevésbé lesznek agresszívek, és könnyebben kötnek barátságokat. Egy családi krízis vagy válás esetén különösen nagy segítség lehet egy négylábú jelenléte.

Családunk gyarapodása tehát nem ok arra, hogy a kedvencünket kitaszítsuk otthonunkból. Éppen ellenkezőleg! Ha megfogadjuk a tanácsokat, gyermekünk élete egy igaz baráttal lesz gazdagabb.

6 aranyszabály:

• Ha a házi kedvenc keveset találkozott még gyerekekkel, ideje, hogy barátokat keressünk neki. Hagyjuk nyugodtan, hogy – természetesen felügyelet mellett – a szomszédok vagy ismerősök gyerekeivel játsszon.

• A baba megszületése után küldjünk haza egy használt pelenkát és egy babaillatú ruhácskát a kutyusnak. Szagoltassuk meg vele többször mindkettőt, hogy megszokja az új illatokat. Nagyon fontos, hogy az állat ne játsszon vele.

• A kórházból hazaérkezvén nyugodtan engedjük közel kedvencünket a babához. Guggoljunk le vele az állathoz, és hagyjuk, hogy jól megszaglássza. Biztosak lehetünk benne, hogy megismeri a pelenka illatát, és barátságosan reagál.

• Természetes, hogy minden újdonsült anyuka a babájával foglalkozik, de nagyon fontos, hogy ne feledkezzünk meg a mindig hűséges kutyáról sem. Éreztessük vele, hogy oszlopos tagja a családnak. Szánjunk mindennap egy kis időt szeretgetésre, játékra.

• Ne hagyjuk egyedül porontyunkat a kutyával, még akkor sem, ha az ismerkedés zökkenőmentes volt. Ha bántja a kicsit, nem biztos, hogy a saját hibájából teszi.

• Ha ebünk már falkatagként tekint a babára, akkor meg is védi az idegenektől. Figyeljünk nagyon, ha látogató érkezik, foglaljuk le a kutyát, hisz nem tudhatja, hogy a vendég nem akar rosszat a kicsinek.