A magzat és édesanyja kapcsolatteremtése már nemcsak a terhességtől boldog kismamák képzeletében létezik, hanem tudományosan bizonyított esemény. Ez a meghitt társalgás és kommunkáció, ami a gyermek születése előtt jön létre a kicsi és az anyukája között, talán mindig is létezett, de csak az utóbbi években vált egyértelművé, milyen nyomokat hagyhat a felnövekvő gyermek életében.

A kapcsolatfelvétel nem csak orvosi segítséggel és drága módszereknek köszönhetően alakulhat ki. Kutatások szerint a mozgás érzelmeket, érdeklődést és egyéb folyamatokat fejez ki. Ezt a „nyelvet” a babák már az anyaméhben megértik. Több olyan sport és foglalkozás is létezik, melyet a kismamáknak fejlesztettek ki vagy alakítottak át oly módon, hogy az segítse a baba-mama egymásra hangolódását.

A terhestorna a kismamák beszámolója szerint nemcsak testüket mozgatja meg, hanem közérzetüket is javítja. Az az idő, míg a mama a kicsi és a saját érdekében tornázik, segít abban, hogy csak kettőjükre gondoljon az anyuka. Ez a koncentráció és a bébi egészségére való ráhangolódás ösztönözheti a kapcsolatfelvételt.

Ilyen sport a hastánc is. Ennek az egzotikus táncnak kifejlesztették egy olyan változatát, mely kifejezetten a kismamákra lett „szabva”. A hastáncnak ezt a fajtáját kipróbáló mamák beszámolója szerint olyan érzés így táncolni, mintha simogatnák magzatukat. Volt olyan anyuka, aki elmesélte, hogy minden alkalom után érzi babája elégedettségét és nyugalmát.
A tréner vezette relaxációnak is van állapotos nők számára kialakított formája. Ez a nyugtató és ellazító tréning kifejezetten a babákkal való kapcsolatfelvételt segíti elő.

Két magyar pszichoanalitikus, Hidas György és Raffai Jenő dolgozta ki az anya-magzat kapcsolatteremtés módszerét néhány évvel ezelőtt. Nemzetközi tudományos körök véleménye szerint ez igen jelentős találmány a pszichológiában.

A magzat és édesanyja kapcsolatteremtéséről szól a Lelki köldökzsinór – Beszélgetések kisbabámmal című könyv. Ebben megszólalnak azok a nők, akik először vettek rész baba-mama kapcsolatanalízisen.

A kutatások alapján bebizonyosodott, hogy a magzat jóval többet érzékel a világból, mint ahogyan azt eddig gondoltuk. Az embert már ekkor rengeteg olyan információ éri, melyeket be is fogad. Ezek emléknyomokká alakulnak, és a későbbi élet folyamán előbújhatnak. Kimutatták, hogy a magzat érzékelési rendszere már négy-öt hónapos kortól olyan fejlett, mint születésekor.

Külföldi vizsgálatok alapján a nem kívánt gyermekek körében, a születés utáni első hónapban, kétszer magasabb csecsemőhalálozási arányt mutattak ki, mint a várt gyerekek körében. Ott, ahol a terhesség alatt a párkapcsolat megszakadt, a babák alacsonyabb súllyal jöttek a világra, mint a boldog kapcsolatba születő társaik.