Család

Kamera a szülõszobában

Hol a papa helye szülés közben? Néhány éve erre még egyértelmû volt a válasz: a leendõ apuka legfeljebb a szülõszoba elõtti folyosó jól kitaposott ösvényén róhatta ideges köreit.





Az utóbbi nyolc-tíz évben azonban már átléphetik a számukra addig tiltott szoba küszöbét, és ha már ott vannak, akár meg is örökíthetik „családdá válásuk” első pillanatait.

Hosszú folyamat volt, míg a kamera megjelenhetett a szülőszoba steril eszközei között. Épphogy elfogadták a papás szülést, máris új kívánságokhoz kellett hozzászokniuk az orvosoknak. Egyre többen szeretnék ugyanis megörökíteni a szülés élményét. Mint mindenről, ami a szülés körülményeinek újításával kapcsolatos, erről is eltérőek a vélemények. Vannak olyan kórházak és orvosok, akik támogatják az ötletet, és persze olyanok is akadnak, akiket zavar a kíváncsi szerkezet jelenléte.

A legfontosabb szempontnak azonban mindig annak kell lennie, hogy mit szól hozzá a kismama. Semmiképpen nem szabad rábeszélni az anyukát akarata ellenére, mert az megzavarhatja a szülést. Azoknak a nőknek, akik nem teljes lelkesedéssel vállalkoznak a filmfőszerepre, nincs szükségük a kamera miatti plusz izgalmakra a szülés mellett. Aki viszont mindenképpen meg szeretné örökíteni a baba világrajöttét, az örömet szerezhet a jelen lévő apukának azzal, hogy érezteti vele, ő is hasznossá teszi magát a nehéz percekben a film elkészítésével.

Azt, hogy mi lesz a különleges home-videó sorsa, a párok csak közösen dönthetik el. Nem „illik” a baráti társaságot traktálni vele az összejöveteleken, nem mindenki nézi ugyanolyan lelkesedéssel a felvételeket. Az intim pillanatokat általában csak családtagokkal és nagyon közeli barátokkal szokás megosztani. A film másik főszereplője, a baba pedig majd nagyobb korában eldönti, hogy meg szeretné-e nézni világrajöttének körülményeit.






„Jó, hogy ott volt a kamera, elbújhattam mögé”


Ilona és Tomi régóta várták a babát. Mikor az otthoni terhességi teszten végre megjelent a két csík, egyből tervezgetni kezdték a szülést. Mindketten papás szülést akartak, és mivel Tomi fényképészként dolgozott, természetes volt számukra, hogy a baba világrajöttét is megörökítik.

– Együtt jártunk orvoshoz, terhestornára, és mint az először szülők, minden elérhető kézikönyvet elolvastunk arról, mi vár majd ránk – mesélte Tomi. – Úgy éreztem, teljesen felkészültem mindenre, nem érhet meglepetés. Ennek ellenére, mikor megindult a szülés és az orvos kiszólt a szülőszobából, hogy bemehetek, elkapott a pánik. Akkor már nagyon örültem, hogy nálam van a kamera, mert volt mibe kapaszkodnom. Az első percekben úgy sikerült lepleznem és legyűrnöm az izgalmamat, hogy a beállításokkal foglalkoztam. Aztán, mikor a kamerát a szemem elé raktam, már minden rendben volt.

Izgultam a feleségemért és a babáért, boldog voltam, hogy velük lehetek, a pánik is elmúlt. Beállítottak egy sarokba, ahonnan mindent jól láthattam és nem voltam útban. Minden rendben volt addig, míg el nem vettem a szemem elől a videót. Amikor nem a felvétellel foglalkoztam, újra elkapott a férfiakra jellemző félelem, hogy ebben a helyzetben nem tudok igazán segíteni a páromnak. Úgyhogy újra elbújtam a szerkezet mögé, egészen addig, míg meg nem született a baba. A „gyávaságomnak” köszönhetően nagyon jó felvételek készültek. Bár ezt csak Ilona elmondásából tudom, mert azóta még nem sikerült elég bátorságot gyűjtenem, hogy én is megnézzem a felvételeket, és újra átéljem azt az élményt.

– Jól döntöttünk, mikor elhatároztuk, hogy megörökítjük a szülést – mesélte nevetve Ilona. – Több szempontból is hasznos volt. Örültem, hogy férjem támogatott a jelenlétével. Sokat számított, hogy ő is ott volt kisfiunk születésénél, megnyugtatott a jelenléte. Korábban kicsit izgultam, hogyan hat majd rá a látvány, de ez felesleges volt, úgy érzem, még erősebb lett köztünk a kapcsolat.





Az, hogy kamerázott, azért is volt jó, mert tudom, mennyire aggódott a szülés miatt, így legalább elfoglalta és hasznosnak érezhette magát, nem lábatlankodott az orvosok körül, és én is teljesen a teendőimre tudtam koncentrálni. Örülök, hogy elkészültek ezek a felvételek. Mikor hazajöttem a kórházból, többször is megnéztem. Még így, két év elmúltával is átélem ugyanazt az örömöt, ráadásul már fájdalom nélkül. A családtagok közül csak a nők voltak rá kíváncsiak. Egy nagyon közeli barátnőm nézhette csak meg rajtuk kívül, aki végig ott volt velem, míg vajúdtam. A baráti társaságnak nem mutogatjuk, ez túl intim felvétel ahhoz, hogy mások is megnézzék.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top