Apás szülés?

– Könyve, a Gyöngéd születés majdnem harminc éve jelent meg. Mit tapasztalt, gyengédebbé vált a születés az eltelt három évtizedben?
– Nem. Attól tartok, alig változott valami. És van itt még valami. Már nem vagyok jelen a születéskor. Rá kellett jönnöm az elmúlt évtizedek során, hogy a szülés a nő titkos kertje. Férfinak semmi keresnivalója ott. Nekem sincs.
– Még a gyerek apjának sincs?
– Neki sem!
– Egyáltalán semmi?
– Semmi! Magának ott volt a férje, amikor a gyerekei születtek?
– Igen, mind a kétszer.
– Mit csinált?
– Segített, sokat segített nekem.
– Valóban? Mit csinált?
– Fogta a kezemet, tartotta a derekamat, masszírozott…
– Rosszul tette. Nem kellett volna. Együtt voltak a vajúdás hosszú órái alatt is?
–Igen.
– És ezalatt mit segített a férje?
– Beszélt hozzám, biztatott…

– Nem kellett volna. Bocsásson meg, hogy ezt mondom – mosolyog, látja az arcomon a döbbenetet és a kétkedést –, ha a férj beszél a vajúdó feleségéhez, megzavarja őt, elvonja a figyelmét attól, aki azokban az órákban a legfontosabb: a gyermekétől. Abban a pillanatban, amikor valami megszakítja anya és magzata kapcsolatát, a magzat elveszett! Ha az anya kifelé, a férje szavaira figyel, nem képes befelé, a gyermekére is figyelni egyszerre. Pedig soha, egyetlen pillanatra sem szabad a magzatot magára hagyni. Képzelje csak el, hogy erősen próbál összpontosítani valamire, kutat az emlékezetében egy szó, egy név vagy valamiféle fontos tennivaló után. Ha valaki eközben megzavarja, nem fog eszébe jutni, amire annyira koncentrál. Ezért mondom én: a nő a szülés idején véges-végig a gyermekével kell, hogy legyen.
 
– Igen, ez világos, de hát a nőnek arra is szüksége van, hogy legyen egy ismerős arc az idegenek között…

Kórházban?

– Miért kellene idegenek között szülnie?
– Hát a kórház, ahová mentünk…
– Miért, beteg volt?
Nem, persze hogy nem voltam beteg, de, ugye, a szülészorvosok kórházban dolgoznak. – Azt veszem észre, hogy engedelmesen válaszolgatok Leboyer professzor kérdéseire.
– Orvosra volt szüksége? Beteg volt?
– Nem, dehogy…

– Kórházba, orvoshoz akkor megy az ember, ha baj történik, nem? Azért küldik kórházba a szülő nőt, hogy befolyásolni, manipulálni tudják. Már a felkészítő tanfolyamokon elmagyarázzák neki az összes lehetséges komplikációt, elmondják, a szülés milyen veszélyes dolog, ha biztonságban akarja érezni magát, menjen kórházba! Mi, az orvosok meg tudjuk védeni! Tényleg, szüksége van védelemre?
– Hát azt hiszem, igen. Mindenki igényli a biztonságot, nem? Az emlős állatok is biztonságos helyre vonulnak, amikor világra hozzák kicsinyüket.
– Arra van szükségük, hogy ne érje őket támadás! Ezért vonulnak hegytetőkre, erdőbe, távol a többi állattól. De a nő saját otthonának falai közt ugyan miféle támadástól tarthatna?

– Jó, igaz, de otthon éppúgy szükségem van a férjemre, hogy óvjon, biztonságot nyújtson…
– Hol kell állnia tehát a férjnek? Az ajtóban! Hogy a feleségét senki se zavarhassa, hiszen neki most rendkívül komoly dologgal kell foglalkoznia: a gyerekszüléssel! De a szobába, ahol a nő tartózkodik, a férfinak nem szabad belépnie, mert csak megzavarja őt. Magának mi a véleménye erről?

– Különös dolgokat mond, doktor úr. Ám igen logikusan hangzik.
– Amikor a szülés elkezdődik, a nő személyisége tökéletesen megváltozik. Már nem önmaga, hiszen átlépte egy másik világ határát, egy ismeretlen univerzumba került. Igazam van? Emlékezzen vissza!

Engedelmesen bólintok:
– Igaza van.
– Hol voltál te egész idő alatt? Hiába volt ott a férj, a nő szinte nem is volt jelen ott, abban a szobában, abban a kórházban. Sokkal nehezebb átjutni abba a másik világba, ha ott a férj, és a nő derekát masszírozza. A nőnek tökéletesen egyedül kell lennie.

– Bába nélkül?
– A bába ott lehet, de csöndben, nyugodtan. Viselkedjen úgy, mintha aludni kísérné este a gyermekét.

– Tehát semmiféle segítségre sincs szüksége a szülő nőnek?
– Nincs! Miért? Tudna bárki is szülni helyette? Vagy aludni, enni helyette? Élni helyette? Senki. Szülni sem tud más, csak ő maga. És igazából nem is ő cselekszik, hanem vele történik valami: annyi a dolga, hogy hagyja, hadd történjen meg.


Segítség?

– Mi a véleménye a szülést megindító, illetve gyorsító orvosi eljárásokról, a burokrepesztésről, infúzióról, gátmetszésről?

– Tökéletesen feleslegesnek tartom, hogy a természetes folyamatba beleavatkozzanak. Komoly komplikáció esetén persze orvost kell hívni! Ám valóban csak akkor! Rutinszerűen gátmetszést végezni bűn! Másként kell viselkedni. Senki sem mondhatja, hogy könnyű lesz a szülés. Kemény, intenzív, nehéz munka ez. Ám minden azon múlik, hogyan lélegzik a nő. Ha megtanulja a helyes légzést, akár élvezetesnek is tarthatja a szülést.

– Élvezetesnek?
– Igen. Nemcsak könnyebb lesz, de fantasztikus élménnyé is válik.

– Létezik ideális szülési testhelyzet?
– Nagyon fontos kérdés. Van ideális alvási testhelyzet? Mindenki másképp alszik, nem? Van a szerelemnek ideális testhelyzete?
– Természetesen nincs.

– Mint a tánc! Áramlás, hullámzás, változás, mint a szülés is. Különösen a végén, a kitoláskor kell, hogy a nő szabadon változtathassa a testhelyzetét., állhasson, ülhessen, térdelhessen. Szörnyű hiba, ha hanyatt fekvésre kényszerítik.

Tegyenek bármit, csak ne fektessék a hátára! Teljesen tehetetlenné teszik! Ez csak akkor szükséges, ha komplikációk lépnek föl, vagy a szülés után, ha sebet kell ellátni.

– Megtanulható a helyes légzés?
– Igen. Még a szülés előtt. Indiában nemzedékek örökítik egymásra. Az anya megtanítja lányának, ő az unokáknak.