Család

Kezdõk az oviban

Már megvolt a kritikus beszoktatás. Nem csak a gyereknek volt nagy lépés, hanem a szülõnek is. De ne hidd, hogy már túl is vagy mindenen! Lépések idõrõl idõre, és már meg is van a problémamentes elválás - persze csak rövid idõre!





Az első napokban: legyünk mindig elérhetőek!

Szerencsés, ha a munkakezdés nem esik egybe az óvodakezdéssel.
Így a szülő még gyerekének tudja szentelni figyelmét ebben a kritikus időszakban. A beszoktatás ideje alatt maradjunk a csoportszobában, de húzódjunk háttérbe. Az első napokban elegendő, ha a gyerekkel együtt fokozatosan egyre hosszabb ideig ott maradunk, a negyedik-ötödik napon hagyjuk is ott egy-két órára. Mindig köszönjünk el tőle, és mondjuk meg számára is érthető módon (ebéd előtt, alvás után), mikor megyünk érte.
Az első héten biztosan elegendő, ha csak délelőtt ismerkedünk az ovival, délutánra csak a második héten maradjon ott. Alváshoz szüksége lesz a kedvenc állatkájára, ne felejtsük otthon. Az óvodai élet fárasztó, ezt magunk is tapasztalhatjuk. Legyünk tehát elnézőbbek, ha délutánra nyűgös, dacos lesz gyerekünk. Biztosítsunk számára csendes otthoni játéklehetőséget. A legtöbb óvoda kínál valamilyen fizetős szolgáltatást: játékos angol, úszás, néptánc és hasonlók. Az első évben ne fizessük be semmilyen különórára gyerekünket, az óvodai élmények önmagukban is elegendőek számára.






Az első hetekben: figyeljünk, miben szorul támogatásra!


Lehet, hogy azt gondoljuk, már megszokta az ovit, ő azonban még bizonytalan: ma ki fog velem játszani, ma melyik óvó néni lesz? A félénk gyereknek jó, ha korán érkezik, amikor még kevesen vannak, így biztosan akad játszótársa. Ha a reggeli sírás nem akar abbamaradni, vigye az apuka az oviba, tőle általában nem olyan nehéz elbúcsúzni. Saját szomorúságunkat ne mutassuk ki, így végképp azt hihetné a gyerek, az ovi szörnyű dolog, ha még a mama is sír. Ne szoktassuk arra, hogy mindig viszünk neki valamit, elég, ha a viszontlátásnak örül.






Az első hónapokban: számítsunk kisebb megtorpanásokra


Érdeklődjünk rendszeresen az óvónőnél a gyerek felől, így pontosabb képet kapunk róla. A kisgyerek bizalmát is növeli az óvónő felé, ha azt látja, anyja jóban van vele. Előfordulhat, hogy míg kezdetben szívesen járt oviba, most már nincs kedve menni.
Az újdonság varázsa megcsappant, hiányoznak az otthoni nagy játszások, rájött, hogy ez most már mindig így lesz – sok oka van az elkedvetlenedésnek. Ám csak megnehezítjük mindkettőnk helyzetét, ha rendszertelenül járunk. A betegségek miatt úgyis hiányzik eleget, azután is nehéz visszaszokni a rendes kerékvágásba. Aki sokat hiányzik, nehezebben talál barátot. Tehát csak bátran tovább. Közben a szülők is megismerkednek egymással, barátságok, ismeretségek szövődnek… Ugye, milyen jó óvodás szülőnek lenni?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top