Szülés a mûtõben

Jelentősen bővült a műtéti javallatok listája, s ennek, az úgynevezett „megelőző szemléletmód” térhódítása mellett jogi és kulturális okai is vannak. Manapság a leggyakrabban végzett műtétek közé tartozik a császármetszés, amely alig félórát igénylő rutin-beavatkozássá vált. A szövődmények veszélye jelentősen csökkent.


Mikor szükséges?

Biztosan császármetszést végeznek a következő esetekben, mert beavatkozás hiányában nagy valószínűséggel meghalna az anya vagy a magzat:

• Ha túlságosan korán válik le a méhlepény, a magzat oxigénellátása egyik pillanatról a másikra veszélybe kerülhet, s az anyai vérveszteség is jelentős lehet.

• Ha a méhlepény részben vagy egészen elzárja a méhszájat, nincs lehetőség természetes szülésre.

• Ha a burokrepedést követően előreesik a köldökzsinór, leszorítódhat, s a magzat oxigén nélkül marad.

• Előfordul, hogy az idő előtt elöregedő méhlepény már nem képes ellátni a magzatot. Ha az elégtelenség olyan súlyossá válik, hogy veszélyezteti a magzat életét és egészségét, császármetszést kell végezni.

• A terhességi mérgezés, azaz toxémia súlyos formája, a HELLP-szindróma esetén is az azonnali műtét jelenti az egyetlen megoldást.

Előfordul, hogy a kismamánál egyszerre több, önmagában nem császármetszést igénylő szövődmény vagy körülmény jelentkezik, ezért döntenek az orvosok a műtét mellett:





• Ilyennek számít például, ha valaki először szül, a burok a fájástevékenység megindulása előtt repedt meg, magzata farfekvésben helyezkedik el, a vajúdás hosszúra nyúlik, miközben nincsenek elég erős és rendszeres fájások.

Végül, ha a megelőző császármetszés indokait próbáljuk összeszedni, a hangsúlyok alaposan eltolódnak. Zoltán Imre professzor, a megelőző császármetszés elméletének nemzetközi tekintélyű megalkotója ugyanis már nem csupán a közvetlen életveszély elhárításában jelölte ki a császármetszések célját.

Olyankor is elvégzendő, amikor az adott körülmények közt a császármetszés az anya vagy a magzat szempontjából jobb eredménnyel kecsegtet, mint a természetes szülés. Ennek következtében ma már jócskán sor kerül a műtétre olyan esetekben is, amelyekben húsz évvel ezelőtt fel sem merült volna ez a lehetőség.

A császármetszések számának emelkedése részben az újfajta szemléletmód térhódításával, részben pedig a műhibaperektől való félelemmel függ össze. Érthető, ha a szülészorvos nem hajlandó kockázatot vállalni, hiszen nem csak a tengerentúlon van példa arra, hogy a gyermek születési károsodásnak tartott betegsége, fogyatékossága miatt pert indítanak az orvos ellen.

Azért viszont még senki sem pereskedett, mert császármetszést végeztek rajta, hisz utólag nemigen lehetne bizonyítani, hogy a beavatkozás szükségtelen volt.


A császármetszés szövődményei

A még be nem következett, de elképzelhető szövődmény miatti, úgynevezett elektív császármetszések a gyermek és anyja számára nagyobb kockázattal járnak, mint a várhatóan szövődménymentes, természetes szülés.





Szorosan a műtéthez kapcsolódva jelentkezhet súlyos vérzés, fertőzés, vérrögképződés indulhat meg. Még a legtapasztaltabb orvossal is előfordul, hogy műtét közben megsérti a hólyagot vagy a beleket, hiszen a hólyag eredetileg a méhhez van nőve, s előbb le kell fejteni róla, hogy hozzá lehessen férni a babához.

A sebgyógyulási zavarok, hegszétválások, az úgynevezett steril sebgyulladások a legenyhébb szövődmények közé tartoznak, ám azzal is számolni kell, hogy tizennyolcezer császármetszésre egy halálozás is esik.

A hosszú távú szövődmények is említést érdemelnek: nő a méhen kívüli terhesség, a vetélés és az elöl fekvő lepény kockázata. Sok-sok évvel később, egy esetleg szükségessé váló nőgyógyászati műtét kapcsán jelentkezhetnek további problémák is. Mióma, vagyis jóindulatú méhdaganat műtétje során a hólyag és a húgyvezeték sérülésének kockázata a császármetszés után keletkezett lenövések, összetapadások és hegszövetek miatt jóval nagyobb. 

A császármetszések utólagos szövődményeinek arányát azért is nehéz megmondani, mert ezeket nem jelentik korrekt módon, nem vezetnek róla statisztikát. Ezért csak tapasztalataimra hagyatkozva állíthatom, hogy minél többedik császármetszésről van szó, annál több gondra lehet számítani. Ezekkel a veszélyekkel a legmodernebb császármetszési technika mellett is számolnunk kell!

Szaktanácsadó: Cseh Imre professzor, Országos Gyógyintézeti Központ (Szabolcs utcai klinika)