nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

“A legtöbb gyerek itt lát életében először pottyantós vécét” – avagy hogyan szervez kirándulást egy középiskolai tanár

“A legtöbb gyerek itt lát életében először pottyantós vécét” – avagy hogyan szervez kirándulást egy középiskolai tanár

Szarka Nóra

“A legtöbb gyerek itt lát életében először pottyantós vécét” – avagy hogyan szervez kirándulást egy középiskolai tanár

Minden osztályfőnöknek komoly munkát jelent az osztálykirándulás megszervezése. Legyen érdekes, izgalmas, tanuljanak közben, de érezzék is jól magukat a gyerekek. Miközben minden ember érdeklődése más és más. Ja, és a végén a szülők se érezzék azt, hogy tiszta pénzkidobás volt, szóval nekik is meg kell felelni.
Szarka Nóra
Szarka Nóra

Horváth Cecília egy budai gimnáziumban tanít. Az osztálykirándulásokat gondosan megszervezi, vele nem szoktak unatkozni a diákok. Az elsődleges szempont, hogy a kirándulás alatt új ismeretekre, élményekre tegyenek szert a gyerekek. A másik vezérlőelv, hogy nagyon el kell fáradniuk minden nap végére, mert akkor nincs balhé este, nem kell rendőrködniük a tanároknak, mert ők is szeretnének éjszaka pihenni. Ha valaki volt már középiskolás osztálykiránduláson, akár diákként, akár kísérőként, jól tudja, hogy miről beszélek.

“A helyet és a programokat én találom ki. Arra gyorsan rájöttem, hogy a gyerekeket vagy a szülőket nem érdemes megkérdezni, mert az nem működik: mindenki mást akar. A szállás megkeresésétől a busz lefoglalásáig mindent én csinálok, de ez nem baj, ez is hozzátartozik az osztályfőnöki feladatokhoz. A kedvencem a végzősök kirándulása, velük az érettségi évében mindig szeptemberben utazunk, mert májusban már javában tanulnak, vizsgáznak. Ilyenkor négynapos a kirándulás, és addigra a gyerekeket is jól ismerem, tudom, milyenek, mit lehet várni tőlük. Az a tapasztalatom, hogy a városi gyerekek szinte soha nem kirándulnak: sem a szüleikkel, sem a barátaikkal, ezért a kirándulásainkon mindig sokat túrázunk, gyalogolunk, evezünk, igyekszem sok időt tölteni velük a friss levegőn. Néhány éve a végzőseimmel Erdélybe megyek, mert ugyan a gyerekek sokat utaznak a szülőkkel is év közben, de a cél ilyenkor a tengerpart vagy egy külföldi nagyváros. Fogalmuk sincs arról, hogy milyen a vidéki élet, milyenek az igazi falusi emberek, hogyan élnek. Erdélyről tanulnak ugyan, de elképzelni sem tudják, hogy milyen kisebbségben élni, milyen a kétnyelvűség, és hogyan boldogul egy falusi fiatal, aki román útlevéllel rendelkezik, de magyarnak vallja magát. Történelemtanárként ez különösen fontos nekem, és a legjobban a valóságban tudják átélni ezt a gyerekek. Azt tapasztalom, hogy mindenki nagyon élvezi ezeket a kirándulásokat, ha nem is minden program tetszik nekik, akkor is. Különösen nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy jól elfáradjanak, minden percet kihasználunk. A szülőknek részletesen leírom e-mailben, hogy hová megyünk, milyen nevezetességeket nézünk meg, és mit kell magukkal hozniuk a gyerekeknek. Mindig igyekszem a lehető legolcsóbban kihozni a költségeket, az erdélyi négy nap körülbelül 48 ezer forintba kerül.”

Fotó: Getty Images
Fotó: Getty Images

Nincs henyélés

“És tényleg lekötjük minden percüket: a bázis Kalotaszentmihály, innen barangoljuk be a közeli vagy éppen távoli helyeket. Családoknál lakunk, amolyan falusi turizmus jelleggel, a legtöbb gyerek itt lát életében először pottyantós vécét, de persze van angol vécé is. Vicces, de még az állatok közelsége is igazi élmény a gyerekeknek, a tehenek, disznók, lovak, tyúkok. A városi gyerekek ugyanis ezeket az állatokat csak a telefonjuk képernyőjén vagy állatkertben látták eddig, most megtapasztalják, hogy milyen a kakas kukorékolására ébredni. Nemcsak ehetnek, de meg is nézhetik, hogyan készül a vaj, a túró, milyen a tehénfejés, ezt is imádják. Megnézzük Nagyvárad szecessziós nevezetességeit, elmegyünk a Tordai-hasadékhoz, a tordai sóbányához, megtanulják, hogy a nap kétszer is felkelhet a Székelykőnél Torockóban, elmegyünk a Kőrösfői vásárba, ahol főleg varrottasakat lehet kapni. Esténként annyira elfáradnak, hogy beesnek az ágyba, reggel pedig újra útnak indulunk.

Erdély a végzősöké, 12.-ben négy nap a kirándulás hossza, a többi évben háromnapos osztálykirándulásra viszem az osztályt. Szoktunk menni Tokajba, olyankor Mádra és Bodrogkeresztúrra is elmegyünk, evezünk a Tisza–Bodrog folyásánál, megnézzük a regéci és a boldogkőváraljai várat, felmászunk a bodrogkeresztúri kilátóba, és meglátogatjuk a csodarabbit is. Aztán a Fertő-tó környéke is a kedvencek közé tartozik, olyankor átmegyünk Ausztriába is egy kicsit, körbebiciklizzük a Fertő tavat, elmegyünk a fertőrákosi kőfejtőbe, és megnézzük az ottani színházat is. Megyünk arborétumba, a tájegység állatairól és a növényvilágáról is kapnak képet a gyerekek, és még Sopron is belefér a programba. Ezek is nagyon klassz túrák, tele szép tájakkal és jó programokkal. Olyan gyerekem még nem volt a 30 év alatt, akinek legalább két látnivaló ne tetszett volna, ennél többet nem is lehet elvárni.

Fotó: Getty Images
Fotó: Getty Images

Egyáltalán nem bírom a »lusta pedagógusos« osztálykirándulásokat, ahol a gyerekek bemennek egy szállodába, és nem történik semmi. Szerintem ezek egyben tanulmányi kirándulások is, kell múzeumba menni, túrázni, nem henyélésre való. És a legmélyebb meggyőződésem, hogy ezek az élmények megmaradnak. Sokszor látom azt, hogy a gyerekek nem tudnak köszönni, megköszönni, de egy többnapos kirándulás alatt ezeket a dolgokat is helyre lehet tenni, azok is beszélgetnek egymással, akik nem szoktak, szóval közösségépítő élmény is. Én tanárként a semmittevéshez nem kellek, és nyilván magam is aktívan szeretek pihenni, talán ezért is szervezek mindig mozgalmas kirándulásokat.

Persze van olyan, hogy a gyerekeknek is vannak ötleteik, szeretnének megnézni utazás közben ezt-azt, akkor azt is beépítem a terveinkbe. Örülök, mert megbíznak bennem, tudják, hogy rossz helyekre nem viszem őket, és vicces fotók tömege készül. Sőt, volt olyan osztályom, akik minden kiránduláson filmet forgattak, aztán a szülőin levetítettük, és együtt nevettünk a poénokon. De nem tagadom, hogy vannak helyek, ahová nehéz bevinni őket, például a nagycenki kastélyba nem akartak legutóbb bejönni, mert hullák voltak, és a telefonjukat nyomkodták inkább a parkban a padokon. Ilyen is van, de messze nem ez a jellemző. Általában én is, meg az osztály is élvezzük, hogy nem a suliban vagyunk, hanem kiszakadunk egy kicsit a mindennapokból, bár nem tagadom, hogy egy-egy kirándulás alatt azért én is jól elfáradok. De ez így van rendjén.”

 

 

Ti is szeretnétek osztálykirándulást nyerni? A Delikát idén is 20 osztály magyarországi kirándulását támogatja egyenként 250.000 Ft-tal! Részletekért kattints!
Betöltés...