A csúnyát mondás minden gyerek életének fontos pillanata. Elsősorban a határok próbálgatása a cél. A kisgyerek szinte méri, milyen súlya van a szavainak, és nagyjából azt is felfogja már, melyek a súlyosabb szavak.
Kétévesen még szinte öntudatlanul szajkóznak egy-egy, a felnőttektől vagy a reklámokból, tévéből elkapott szófordulatot.
A három–öt évesek már gyakran tudatosan hangot adnak haragjuknak, szembeszállásuknak, vagy éppen az a céljuk, hogy felhívják magukra a figyelmet, a társaság középpontjába kerüljenek.
A szülőnek az első és legfontosabb lépése az, hogy megfejtse, vajon mi is a gyermeki káromkodás oka.
Mit tehet a szülő?
• Ne kiabálj rá a gyerekre! Vegyél mély levegőt, és igyekezz normális hangon, egy egyszerű mondattal rendreutasítani. Nem kell túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani a pillanatnak, térj vissza ahhoz, amit addig csináltál, de ne feledd, később térj vissza a témára!
• Egyszerűen engedd el a füled mellett a csúnya szavakat! Ha a gyerek látja, hogy hiába igyekszik hergelni minket, meg is unja a próbálkozást.
• Ne büntesd, ha kicsúszik a száján a pisi-kaki. Fogd fel óvodai humornak!
• Ne figyelj a gyerekre! Menj ki a szobából, hagyd magára. Ha gondolod, meg is magyarázhatod, hogy te ezt tovább nem hallgatod.
• Reagálj humorral! A legjobb módszer, de nem mindig alkalmazható, viszont mindkét fél sértését és haragját enyhíti.
• Dicsérd meg a gyereket, ha kritikus helyzetben tudatosan nem használja a csúnya szavakat!
• Egyszerűen fogalmazz meg néhány szabályt! Tiszán fogalmazva, következetesen add a tudtára: „Nem csúfolódunk!”, „nem káromkodunk!”. Minden alkalommal figyelmeztesd a gyereket erre!
Foglalkozz a gyerekkel!Van olyan alkalom, amikor a te szádon is kicsúszik valami csúnyaság. Ha ez a gyereked jelenlétében történik, kérj elnézést tőle! Érezze, hogy ez a szóhasználat nem a mindennapi kommunikáció része!
|
Tévét nézni minden gyerek szeret. Néha ülj le a gyerekkel együtt, és nézd meg, milyen műsorokat figyel. Időnként megdöbbentő tapasztalatokat szerezhetsz! Ha úgy találod, beszélgess el a gyermekeddel arról, hogy a tévében látottakhoz képest milyen reagálás, milyen szóhasználat járja a ti családotokban. Tudatosítsd a gyerekben, hogy nem az az elvárt és megfelelő, amit a televízió sugároz!
Sokszor a gyerek az óvodából „hoz haza” csúnya szavakat. Faggasd ki, kitől, milyen körülmények között hallotta! Magyarázd el neki határozottan, de nem haragosan, hogy ez a fajta magatartás nálatok nem elfogadott.
Figyelj a gyerekedre, ha a társaival játszik! Nézd meg, hogyan viszonyul a kudarchoz, hogyan viseli el a másik gyerek agresszióját, játék során milyen szerepbe kényszerül, és ezt hogyan oldja meg. Ennek kapcsán is beszélgethetsz vele a beszédről, a szóhasználatról is!
Ne ess kétségbe!Mielőtt még néhány csúnya szó hallatán kétségbeesel, vedd figyelembe, hogy a gyerekek számára a „buta”, a „hülye”, az „ökör”, a „kaki” és a durvább káromkodások mind egyforma súlyúak. Bármelyiket hallod a gyereked szájából, reagálj rá ugyanúgy, és ne csinálj kisebb vagy nagyobb ügyet belőle! Tudatosítsd benne, hogy a csúnya szavak sértőek másoknak.
Nem vagy egyedül a szülők között, akiknek csúnyán beszél a gyereke! Különösen nehéz ezt elviselni nyilvános helyen, felnőtt-társaságban. De vigasztaljon a tudat: majd minden szülő átélte ezt a helyzetet. Ne hallgasd agyon a dolgot, foglalkozz a gyerekeddel, hamar és sikeresen fogjátok átvészelni ezt az időszakot.
A gyerekek nem tudják, mi a szavak pontos jelentése, inkább csak azt élvezik, hogy hihetetlen reakciót váltanak ki velük, „varázspálcaként lengetik” a felnőttek között. Ha nem reagáljuk túl a dolgot, hamar túllendülnek ezen a korszakukon, és helyükre kerülnek a dolgok bennük.
-19°C
1 hozzászólás 
