Tisztelt Doktor Úr!

Sajnos a párom pár hete elhunyt betegség miatt. Kislányunk hároméves, és sokszor nem tudom, mikor teszek jót vele. Mit is felelhetnék neki, hol van apa… Megmondtam, hogy apa meghalt, beteg volt, és sajnos nem tud visszajönni, de mindig is szeretni fogja őt. Ön szerint mennyire sérül majd a későbbiekben, hogy apa nélkül kell felnőnie? (A család szerencsére nagy, és mindenki segítőkész.) Bár tudja, hogy apa nem jön vissza, még nem igazán fogja fel, hogy ez végleges. Telefonál neki, hazavárja. Szabad olyat mondani neki, hogy apa fenn van az égben, és onnan nézi, vigyáz rá? Fáj, ha belegondolok, milyen rossz lesz neki így felnőni, nagyon várt gyerek volt. Lassan két hónapja ovis, de csak három órát van ott, sír, ha eljövök, és az óvó nénikkel van inkább, ritkán játszik a gyerekekkel, pedig azért írattuk be, hogy legyen gyerektársasága.

Válaszát előre is köszönöm:

Niki

Kedves Niki!  

Kérem, engedje meg, hogy mindenekelőtt kifejezzem legőszintébb részvétemet. Nagyon nehéz egy hároméves kicsi lánynak elmagyarázni, ami történt. Azt javaslom, a másvilágról, ahol apu van, és arról, hogy továbbra is szereti a kislányát, csak akkor beszéljen, ha Ön és a családja is hisz ebben. Ha hívők, erre lehet és kell is hivatkozni, de készüljenek fel rá, hogy a gyerek még sokáig visszavárja aput. Mindenképpen segítsen a kislányának gyászolni; álljon rendelkezésére, ha apuról akar beszélgetni, legyen kinn apu fényképe a lakásban, és övezze őt – halálában is – a család szeretete. Egy kis virággal a kezecskéjében a gyerek kimehetne Önnel a temetőbe is, meglátogatni apu sírját. Jó, ha nagy a család, fontos, hogy egy-két férfi rokon átvegyen valamit férje apai feladataiból. A gyász még sokáig tart majd pici lánya lelkében, de az idő begyógyítja a sebet, és nem marad benne olyan lelki sérülés, amely életvezetését negatív irányban befolyásolná. Tapasztalataim szerint a gyermek sérülésének veszélye jóval nagyobb a szülők válása esetén, mint akkor, ha a veszteség valamelyik szülő halálának következménye.