28°C
Az öndestrukció – vagyis az a jelenség, amikor a gyerek – mélységesen felindult állapotában – önmagát „rongálja” (üti, karmolja, rúgja, harapja), valóban előfordul. Oka egyszerűen szólva az, hogy a gyereknek – bizonyos helyzetekben – nincsenek megfelelő „megküzdési stratégiái”; szomorúságával, csalódottságával vagy teljesítménybeli kudarcával nem tud mit kezdeni, és a felébredő kínzó érzelmek csillapítása érdekében önmagát bántalmazza. Tapasztalataim szerint az olyan – rendszerint középosztálybeli – családokban a leggyakoribb, ahol a gyerek pici korától tapasztalja a nyílt, agresszív magatartás tilalmát, de a szülő „elfelejt” foglalkozni azzal, mit kezdjen kisfia vagy kislánya azokkal az indulatokkal, melyek az agresszív reakciók tiltása következtében szabadon, „lekötetlenül” lebegnek. Tudnia kell tehát: az öndestrukció nem azonos az önpusztítás vágyával; a gyereknek esze ágában sincs tragikus következményekkel járó sérüléseket előidézni önmagán, de mindenképpen testi fájdalomra törekszik, amely amolyan lelki megnyugváshoz vezet. Mindezt szükségesnek tartottam bevezetőként leírni, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy kisfia magatartása valóban az „öndestrukció” pszichológiai fogalomkörébe tartozik. Tapasztalataim szerint ugyanis a „valódi” öndestruktív gyerekek – bár nem akarják elpusztítani magukat – mindig látható, nyomot hagyó sérüléseket idéznek elő testükön. Mint írja, kisfia viselkedésének nincs ilyenfajta következménye, így most mindenképpen maradjunk abban: cselekedete nem öndestrukció, de mindenképpen arra figyelmeztet: bizonyos helyzetekben a gyerek nem tud mit kezdeni felébredő indulataival, kudarcaival, keserűségével. Azt javaslom, ne próbálják sem hatalmi szóval, sem rábeszéléssel leállítani ezt a hibás konfliktuskezelési módot, helyette inkább minden hasonló esetet követően próbáljanak beszélgetést kezdeményezni a gyerekkel. Mit érzett, próbálja megfogalmazni, mi zajlott benne, ami ehhez a viselkedéshez vezette, és közösen keressenek eredményesebb, hatékonyabb stratégiákat. Lehetséges, hogy Önnek igaza van, és a gyerek viselkedésében van egy kis figyelemkereső – vagy éppen „szánalomvadász” – elem is, ami különösképpen szükségessé teszi, hogy ilyenkor ne a rémületet vagy a megrendülést tapasztalja szülei arcán, hanem az „intellektuális érdeklődést”, a segítségnyújtás szándékát.
26 hozzászólás 
Mosogatógépek
Már 59 890 Ft-tól
Emlékszem, hogy valamikor a Nők Lapja újság egyik idei számában már volt szó egy önmaga ellen forduló gyerekről, aki szüleinek a másik szakértő (innen is tiszteletem, de nem jut eszembe a neve) azt írta, hogy a gyermek esetleg csak kifelé ilyen jó gyermek, ugye ez a levélíró is kifejti, hogy jól tanul, vezető egyéniség, már szerelme is van,
szóval hogy ez csak kifelé van így, belül hatalmas feszültségekkel küzd, és így vezeti le azt az agressziót, amivel tulajdonképpen a szülei vagy a tanárai ellen fordulna, de tudja, hogy nem szabad, csak éppen a kis lelkének ki kell élnie magát valahol, különben beleőrül.
nem tudom, lehet hogy valakinek még megvan a cikk, én már nem tudom, hol keressem, de nagyon megmaradt bennem a szakértő válasza.
