Milyen apát akarok a gyerekeimnek?

Arany középút – bármilyen jó is volna – nem igazán létezik. A felelős állás, jó fizetés nincs ingyen, cserébe dolgozni kell, egy percre sem lehet hátradőlni. A jelenlegi gazdasági helyzetben pedig ez hatványozottan igaz, mindenki feje felett ott lebeg, hogy bármikor elveszítheti az állását. A törlesztőrészletek egyre magasabbak, az árak emelkednek. Az apa tehát dolgozik, kora reggeltől késő estig, hétvégén, és gyakran még menedzserértekezletre is elutazik külföldre.

Hétvégén minden percet kihasználunk

– Régen sokat mérgelődtem – mondja Erika, a hatéves Juli és a kétéves István édesanyja –, hogy miért ilyen életet élünk. A gyerekek alig látják az apjukat, ha a férjem hazaér, mindig kitör a veszekedés, mert elkezdek dühöngeni, hogy miért nem jött előbb, mit csinál még a számítógépen, hova utazik megint. Aztán szembesültem a játszóteres anyukák történeteivel, és bizony „visszavettem” a mérgemből. Azoknál a családoknál, ahol az apa sokat van otthon, hamar hazaér, későn megy, szinte fillérekből kell megélni. Hihetetlen nyomás van rajtuk a gazdasági válság miatt, szó sem lehet nyaralásról, wellnesshétvégékről, takarítónőről, belvárosi kávézásról… mindenről, ami nekem természetes. Kőkemény elvárás, hogy az anya is minél előbb visszamenjen dolgozni, mert nem tudnak kijönni a havi költségvetésből, és így mindjárt más a helyzet: a gyerek többet látja az apját, de kevesebbet az anyját.

Nálunk én vagyok a biztos pont, otthon vagyok a gyerekekkel, ha egy reggel úgy döntünk, hogy ma nem megyünk oviba, nincs gond, pihenünk egész nap. Nincs kényszer, hogy de, de menni kell, mert nyolcra az irodába kell érni, főnöknek jelenteni, fizetést megkapni, ugyanez a helyzet a betegségekkel. Nem kell a tüsszögő, köhögős gyereket bepasszírozni a csoportba, és gyorsan eltűnni, nehogy valakinek feltűnjön, milyen rosszul is néz ki a kicsi.

Rossz napjaimon persze nem látom ilyen rózsásnak a helyzetem. Férjem kvázi vasárnapi apuka, és minden házimunka rám marad. De hogy is nézne ki, ha este kilenc után holtfáradtan beesik, és én elé pakolnám a vasalnivalót? Persze van segítség, bejárónő, ételfutár, de azért mégsem olyan, mintha együtt raknánk rendet a lakásban, mint régen. A hétvégét százszázalékosan próbáljuk kihasználni – programok, együttlét –, és arra is figyelek, hogy ez mindenkinek öröm legyen. A lapokat én terítem: apának jusson a gyerekből, de ne az orrszívás, a nevelés, a szigorúság, hanem a játék és az öröm. A gyereknek az apából megint csak az, amit szeret: dögönyözés, társas, uszoda. Este az enyém: pizzarendelés, egy üveg jó bor, egy film, együttlét. Minden percet ki kell használni, mert másnap kezdődik a hajtás elölről.

Az apát nem csak fényképről ismerik

A KSH adatai szerint 2004-ben körülbelül tízezer gyeses, illetve közel nyolcszáz gyedes apuka volt Magyarországon. A karrierszakértők szerint a gyereknevelő férfi körül kialakuló „karizma” jót tehet az illető karrierjének: kollégái, munkaadói tudni fogják róla, hogy kellően érett, képes felelősséget vállalni a tetteiért, azonban érzékeny is. Ma még azonban ritkán értékelik ezt a munkaadók, és a jó fizetésért cserébe sokat dolgozó férfit kérnek. Nekik teljesen mindegy, hogy az illetőnek van-e gyereke, sőt néha úgy tűnik, hogy a férfinak választania kell a család és a karrier között.

– Hihetetlen boldogság volt a számomra, hogy mikor a fiam megszületett, a férjem hat hónap fizetés nélkülire itthon maradt – meséli Noémi. – Együtt éltük meg a legszebb pillanatokat, minden percnél ott volt, segített, szeretett, támogatott. A mai napig olyan a gyerekkel a kapcsolatuk, hogy álmodni sem lehetne szebbet. Egyedül egy dologgal nem számoltunk, mikor az otthonlét mellett döntöttünk: a férjemet leírták a munkahelyén. Mikor először felmerült, hogy a szülés után velem szeretne maradni hónapokat, a főnökei furcsállták, de rábólintottak. Talán nem hitték el, talán úgy vélték, majd meggondolja, de mikor elintézte a papírjait, már látszott, hogy nem veszik jó néven a hosszú szabadságot.

Mikor újra dolgozni kezdett, világosan látszott, hogy nem adnak lehetőséget továbbképzésre, előrelépésre, magasabb fizetésre. Sőt, kezdték teljesen leírni, egyre kevesebb feladatot kapott, aztán egy év után felmondtak neki. Természetesen nem azzal az indokkal, hogy a gyerekével volt hat hónapot, hanem szakmai hiányosságokkal magyarázták a kirúgást. Kínkeservesen szerzett új munkát, de mivel ő megy délután a bölcsibe, mert én otthon vagyok az újszülött kisbabámmal, megint csak háttérbe szorították a munkahelyén. Most külsőzik egy cégnél, de így meg nagyon keveset keres.

Nekem tényleg úgy tűnik, választás elé kerültek a családok. Vannak a jól kereső apukák, akik szinte csak fényképről ismerik a gyerekeiket, és vannak azok, akiknek fontos az otthon, a család, a gyerek, de ezt sajnos nem tolerálja a társadalom. Hihetetlenül kevésből kell kijönnünk egy hónapban, jó, ha egy cukrászda belefér a hétvégén, nemhogy családi ebéd az étteremben! Persze mindenki maga dönt. Nekünk fontosabb az együttlét, a közösen eltöltött idő, mint a pénz. De milyen volna egy olyan élet, ahol nincsenek ilyen döntések?

Miért nem a férfi marad a gyerekkel?

Magyarországon a női fizetések máig elmaradnak a férfiakéitól, ezért abban a pillanatban, amikor egy családban arról kell dönteni, hogy melyik szülő keresete essen ki – akár csak pár hónapra –, racionálisabb választás, ha a feleség pénzéről mond le a család. A magyar társadalom meglehetősen konzervatív, a nemi szerepeket illetően is. A férfiak többsége azt vallja, hogy feleségük jobban teszi, ha főz, mos stb., nem pedig pénzt keres, önmegvalósít. A nők közül jellemzően a nagymama kap a szívéhez a gondolattól, hogy a fia otthon maradjon pelenkázni, mondván, hogy nem erre nevelte. Ezek a beidegződések sokszor olyan férfiakat is eltántorítanak a gyestől, akik egyébként szívesen töltenék az idejüket a gyerekükkel. Fontos tényező a munka. Magyarországon a részmunkaidős állások egyelőre nem jelentenek alternatívát a gyesen lévő szülők számára, nemcsak azért, mert gyes mellett a gyerek másfél éves koráig egyáltalán nem lehet munkát vállalni, hanem mert hazánkban nem terjedtek el a részmunkaidős foglalkoztatási formák (a foglalkoztatottak 5–7 százaléka dolgozik így). A merev munkahelyi korlátok mellett (az ember vagy dolgozik, vagy gyesen van, hiszen a munkavállalást a bölcsődék 130 százalékos túltelítettsége is nehezíti) a munkahely elvesztésétől való félelem is fontos szempont, ami eltántorítja a férfiakat a gyestől.