„Minden a főnökön múlik" - ezt írta több olvasónk: olyan kismamák, akik kisebb-nagyobb zökkenőkkel (és többnyire lelkiismeret-furdalással) idő előtt, vagyis a baba hároméves kora előtt visszaálltak a munkába. Ezért megkérdeztem néhány vezetőt, ők hogyan fogadják, ha egy kisgyerekes anya dolgozni jelentkezik. Illetve, arra is rákérdeztem, megérdeklődik-e egy új munkatárs-jelölttől, mikorra tervezi a családalapítást. Meglepően őszinte válaszokat kaptam, igaz, főként névtelenséget kérve.

Egészségügy, férfi főnök

„Ha őszinte, alkalmazom, vissza is veszem"

Beszélgetőtársam osztályvezető főorvos, nagy osztályt vezet, számos nővér, egészségügyi személyzet és orvos főnöke. Azt mondja, hivatalosan ugyan nem ő a munkáltató, de a gyakorlatban mégis ő dönt, hiszen az ő javaslata alapján vesznek fel bárkit is az osztályára.

- Minden jelentkező családi körülményeire rákérdezek, így arra is, hogy mikor tervezi az esküvőjét és a családalapítást - mondja. - A válasz összességében többet mond annál, mint amit szavak jelentenek. Ugyanis: a jelentkező nők hetven százaléka rávágja, hogy „ó, még sokára!", harminc százalék pedig megmondja, hogy esetleg egy-két éven belül gyereket szeretne. Mivel fontos kívánalom ezekben a munkakörökben is az őszinteség, ezért azokat, akik bevallják a terveiket, felveszem. Akin viszont látom, hogy kertel, és nem az igazat mondja - ebben már sok-sok éves tapasztalatom van -, azt nem szívesen alkalmazom, mert azt gondolom, hogy esetleg másban sem lesz őszinte.

- És mit tesz, ha egy kismama idő előtt vissza akarna térni a munkába?

- Nálunk nincs részmunkaidő, mindenkit csak teljes állásban tudok visszavenni. Köteles vagyok újra alkalmazni az illetőt, de ha valakivel sok gond volt korábban, annak megmondom, hogy nem tudok többet megengedni neki, mint a többieknek, és gondolja át, vállalja-e így is. A jó munkaerőknek ezt mondanom sem kell, mert tudják, hogy a munkájukat el kell látniuk. Sajnos, az egészségügyben nem igazán lehet megengedni, hogy valaki mindig egy-két órával korábban menjen haza, nem csupán azért, mert mindenkinek megvan a feladata és fix a munkaideje, azért sem, mert ez a „kivételezés" feszültséget kelt a többiek között. Régebben valóban kivételt tettem a kisgyerekes anyukákkal, de ebből rengeteg vita, sértődés keletkezett: „Ha Marika hazamehet korábban, akkor én miért nem mehetek el?", „Csak a kisgyerekes anyákkal lehet kivételezni? Hogyan fogok akkor családot alapítani, ha mindig helyettük kell tovább maradnom?" - efféle kérdéseket kaptam. Széthúzás volt az osztályon, főleg, amikor több kismama jött vissza egyszerre. Tudom, hogy nehéz, de muszáj valahogyan megoldani. Ha egy kisgyerekes orvosnőt előbb elengedek, akkor jogosan kérdezik a kisgyerekes nővérek, hogy nekik miért kell kitölteniük a munkaidőt... Időnként (havonta-kéthetente) egyszer mindenki elmehet korábban, indoklás nélkül, illetve akkor, ha rendkívüli esemény történik, de ezt nem lehet rendszeresíteni, mert szétesne a - még - működő rendszer.

Nagyvállalat, női főnök

„Távmunkát vagy részmunkaidőt ajánlok inkább"

Negyvennégy éves, kétgyerekes anya. A második gyerekével mindössze fél évig volt otthon, mert visszavárta a munkahelye.

- Csak akkor teszem fel új munkavállalónál a kérdést, hogy mikor tervez gyereket, ha „gyanús", hogy már állapotos - mondja. - Elég jó szemem van ehhez, és többször be is igazolódott a feltételezésem. Aki bevallotta, felvettem. Aki elvörösödött, hebegett-habogott, azt nem alkalmaztam. Egyébként nem kérdezek rá, mert abból indulok ki, hogy a huszonévesek még jó pár évig nem akarnak szülni, harminc-harmincöt körül pedig már szeretnének. De ha egy harmincas nő egyébként imponál a beszélgetésen, jók a referenciái, felkészült és szimpatikus, akkor alkalmazom.

Azt mondja, a kismamákat idő előtt inkább csak távmunkában és részmunkaidőben szereti alkalmazni.

- Tudom, hogy teljes munkaidőben is hatékonyak lennének, csakhogy: nőként azzal is tisztában vagyok, hogy egy anya, ha pici a baba, és esetleg bölcsődében van, napi nyolc órában, amikor dolgoznia kellene, inkább azon gondolkodik, mi lehet a gyerekkel. Mardossa a bűntudat - én is így voltam ezzel, csakhogy nekem nem kellett kitöltenem a nyolc órát, hanem otthon, éjszaka is dolgozhattam. A kollégák viszont idővel ferdén néznek arra, aki mindig egy-két órával előbb elmehet, nekik pedig maradniuk kell. Ezért ma már inkább a távmunkát és a részmunkaidőt ajánlom azoknak az anyukáknak, akik a baba mellett is dolgoznának, mert napi négy-hat órában igazán hatékonyak, illetve a távmunka is erősíti bennük a céghez való kötődést, lojalitást. Inkább próbálok jobban fizetni nekik, de a nyolcórás munkaidőről lebeszélem őket - saját maguk, a baba és a többi kolléga miatt is. Egyébként az a tapasztalatom, hogy azok a nők, akik a szülés után néhány hónappal, egy évvel visszaállnak a munkába - bármilyen formában -, valóban lojálisabbak lesznek később a céghez. Azt is megfigyeltem, hogy a visszatérő kismamák jobban átlátják a projekteket, jobban szervezik a munkájukat, gyakran hatékonyabbak is, mint a többiek, valószínűleg azért, mert a baba mellett megtanultak többfelé figyelni és jobban rendszerezni a dolgokat.

Hetilap, női főszerkesztő

„Ha egy kollégám gyereket vár: feladat és ígéret"

Hamarosan új vezetőszerkesztővel találkozhatnak olvasóink itt, a Nők Lapjában, és főszerkesztőnk, Molnár Gabriella elárulta: megkérdezte tőle, mikorra tervezi a családalapítást.

- Kicsit szégyelltem is magam ezért a kérdésért, hiszen a női kiteljesedés része, hogy egy nő gyereket vállaljon, ám mivel fél éven belül három kolléga ment szülési szabadságra, nekem terveznem kell a továbbiakra. A munkahelyi vezető felelőssége, hogy folyamatosan kiegyensúlyozott és azonos színvonalon teljesítő csapata legyen, és ehhez hozzátartozik, hogy a szülési szabadságon lévőket gyorsan, és lehetőleg azonos színvonalú kollégákkal pótoljam - mondja Gabriella, aki egyébként megértő a három év letelte előtt dolgozni vágyó kismamákkal is, és visszavárja őket. - Amikor vezetőként megtudom, hogy egyik kollégám gyereket vár, az nekem egyrészt megoldandó feladat (hiszen pótolnom kell őt), másrészt viszont ígéret: annak ígérete, hogy amikor majd visszatér az illető a baba mellől, még ütőképesebbé válik a szerkesztőség, pontosan azért, mert a gyermekvárási időszak sokaknál hoz minőségi változást. Ráadásul: a kismamák gyakran jobban teljesítenek a többieknél, hiszen van kockáztatnivalójuk... Szerencsés helyzetben vagyok, mert a munkatársaim többsége rugalmas munkaidőben dolgozik, így otthonról is dolgozhatnak.

- Előre sejted, hogy „szakmailag" kiből, mit fog kihozni az anyaság?

- Csakis jót fog kihozni! Ezt remélem, ebben bízom. Ehhez persze a családi és a munkahelyi háttérnek is jónak kell lennie - ez kicsit rajtam is múlik. És én próbálom az anyaság által megérlelt kollégáim nőiességét minél jobban kamatoztatni, „felhasználni" a munkában is.

Még több az e heti Nők Lapjából: • Audrey Tautou harmincévesen lett felnőtt » • D. Tóth Kriszta: Őrültek raktára » • Könnyű, franciás… » • Higgy magadban, ez a lényeg! » • 10 kérdés és válasz a fogamzásgátlásról » • Egyszülős családok » • Harcoljunk együtt a kiégés ellen! Nők Lapja Ezotéria: • Asztrotörténet »