Meddig az enyém, honnantól saját magáé a gyerek?

Ahány nő, annyi módon értelmezhetjük az anyaságot és a vele járó kötelezettségeinket, jogainkat. Érthető, hogy gyerekünkhöz olyan kötelék fűz, mint senkihez, de hol húzzuk meg a határt, miből tud hasznot kovácsolni, és mikor kerülhet hátrányba? 

Az anyaság mint birtokviszony 

Sokan találkozhattunk gyerekkorunkban a birtoklás érzésével, amikor édesanyánk a legjobb szándékát és tudását is figyelembe véve döntött helyettünk. Meghatározta, mi az, amit megtehettünk, mi az, amit nem, kiválasztotta az iskolánkat, a ruhánkat, hogy milyen programokra menjünk, mikor tanuljunk, és néha a barátainkat is. De ezekről a döntésekről mi néha mást gondolhattunk, és volt, hogy édesanyánk minden jó szándéka ellenére a mi elképzelésünk nyert igazolást. 

Tény, nem egyszerű megtalálni az egyensúlyt a között, hogy engedjük a saját hibáiból tanulni gyerekünket, és a között, hogy – a hibáktól óvva – minden egyes döntést mi hozzunk meg helyette. Tudnunk kell, hogy anyaként hatalmas befolyással vagyunk a gyerekünk személyiségfejlődésére, arra, hogy a jövőben hogyan fog dönteni egy-egy helyzetben. Ha nem engedjük meg a korának megfelelő súlyú döntések meghozatalát, és nem tapasztalja meg azok következményeit, könnyen előfordulhat, hogy felnőttként nehezített pálya lesz számára a döntéshozatal. 

Külön utakon 

Az a pillanat, amikor anyaként megtapasztaljuk, hogy a döntésünket gyermekünk megkérdőjelezi, nagyon nehéz. Tudnod kell, hogy természetes az a folyamat, amikor a gyerekednek külön véleménye, a tiedtől eltérő látásmódja, ötletei vannak: természetes az a folyamat, hogy idővel a gyerek kialakítja saját nézeteit, amibe az általad tanított minták is beépülhetnek, de ne akarj kizárólagosságot! 

Az elengedés nehéz, de ha tudod, hogy a gyermeked nem a te folytatásod, hanem egy teljesen külön személyiség, aki a segítségeddel fejleszti ki a saját kis világát, akkor máris jobban fogod magad érezni. Tudd, hogy az, hogy más ruhát vesz fel, más zene tetszik neki, mint ami neked, nem annak a jele, hogy nem szeret: egyszerűen a saját útjára lépett, ami egy természetes és egészséges folyamat.

A benned dúló harcok helyett koncentrálj arra, hogyan tudod gyermekedet segíteni és támogatni. A cél nem az, hogy mindent ráhagyj, de a kisebb hibákat megengedheted neki, mutasd meg a tanulságokat, ha hibázott, és azt is, hogy miként tanulhat belőlük. Ezzel stabil alapokat teremthetsz számára, és később, felnőttként önállóan is képes lesz jó döntéseket hozni, ami a ti kapcsolatotokat is erősíteni fogja.

Olvass többet az anyaságról:

• Ítélkezések, amikből minden friss anyukának elege van
• 10 tanács friss anyukáknak tapasztalt anyukáktól
• 6 dolog, amit frissen szült anyaként tudnod kell