Baba

Most akkor beengedjem a szökőkútba a gyereket?

A szökőkutak, földre helyezett vízspriccelők komoly közegészségügyi kockázatot jelentenek, és súlyos fertőzések lehetőségeit hordozzák, ezért általában sem a gyermekorvosok, de még a szökőkút gyártói sem ajánlják. Csakhogy mit tegyünk, ha ott állunk a gyerekkel a téren a masszív 35 fokban, a víz folyik-spriccel, és már az egész tér összes lurkója ott viháncol?

A szökőkutakból ugyanis a híradások szerint igen csúnya betegségeket lehet összeszedni (főleg gyerekeknek), aminek fő oka, hogy ott a vizet nem tisztítják olyan alaposan, mint a medencék, fürdők esetében, teljesen csak néhány havonta cserélik le, és az Országos Közegészségügyi Központ sem vizsgálja be a minőségét, hiszen nem esik az ivóvíz kategóriába.

Így a víz lenyelésével, szájba jutásával, sőt a vízpermet belégzésével is súlyos hasmenős-hányós vírust is össze lehet szedni, de persze durvább dolgokat is.

Mert, ugye, ebbe természetesen belesétál, adott esetben belepiszkít a garantáltan patyolattiszta helyi galambkolónia családostul, repkedő varjaink, a legálisan vagy illegálisan a parkban megforduló cuki kutyák is, amennyiben földön elhelyezett spriccelőről van szó, esetenként természetesen megfordulnak a bácsik, akik a parkban alszanak vagy a környékbeli bokrok táján, és persze a gyerekek is továbbadják azt, ami nekik éppen van.

Szóval a szakemberek furunkulusoktól, ótvartól, nemi betegségtől óvnak minket, ami tényleg elég gusztustalan, továbbá a nagy rémtől, a legionella baktériumtól, amelynek legkedvesebb lakóhelye a 20-50 fokos vizes közeg, ahol ráadásul vízpermet is képződik. Mondjuk, ez a baktérium leginkább azokra veszélyes, akiknek legyengült az immunrendszerük, tehát időseknek, betegeknek, daganatos vagy immunológiai betegeknek kimondottan nem ajánlott, de nyilván gyerekek is elkaphatják, és ha eljut a tüdőbe, az aztán igazán nagy baj.

Fotó: Leéb Ádám
Fotó: Leéb Ádám

Persze, szökőkút esetében két kategóriát kell megkülönböztetni.

Egyrészt a medencéset, amelyikben benne áll a víz, és effektív be kell mászni, ha az ember vizet akar, azután meg már lehet úszni, pancsolni, fröcskölni a gyanús tisztaságú kedvderítőben, és a földből spriccelős verziót, az úgynevezett interaktív szökőkutat. Az ÁNTSZ közleménye szerint ez utóbbiak kevésbé kockázatosak, mivel “közvetlen érintkezésre tervezték” őket, de azt nem fejtik ki pontosabban, hogyan és mennyire kevésbé kockázatosak, illetve miért. Annyi biztos, hogy a pangó víz itt nem áll meg, nem algásodik be, kevésbé tárolja a kórokozókat, de nem derül ki, hogy például milyen gyakran tisztítják.

A környékünkön éppen most installáltak fel néhány szökőkutat, és a szülők azon háborognak többek között, hogy miért nem írták ki, hogy tilos beengedni a gyereket, így mindig jó néhányan benne találhatók, a többiek meg vágyakoznak. Ráadásul akadnak földből spriccelő verziók is, ahogy persze galambkultúrák és parkban alvó bácsikolóniák is, így az ember végképp nem tudja, hogy mit csináljon. Én egy medencés kútba nem engedném be a gyerekem, főleg elmerülősbe, amelyikben szinte úszni is lehet, attól a gondolattól valahogy irtózom, másrészt viszont nem tudom elképzelni, hogy a földből spriccelőstől hogyan tartanám távol? Körülbelül olyan volna, mint egy fagyikelyhet lebegtetni előtte, amit aztán mégsem kap meg, mert fertőzésveszélyes – mekkora kínzás már?

Ott sétálunk, megőrülünk a melegtől, és akkor én azt mondom, hogy csak nézzük a többieket? Ezzel teszem a jót vajon?

Csak két dolog merül fel bennem ilyenkor. Egyrészt az, hogy a Balaton vizét ki tisztítja, abba aztán már a kánya is belepisil, de az biztos, hogy egyes részei több ezer váladékozó testet nyelnek magukba annak minden vírus- és baktériumkultúrájával, és az az érzésem, hogy jelentős fertőzésveszélyt jelentenek már három kánikulahullám után augusztusban, de erről ritkábban esik szó, vagy annyira ettől nem tartunk?

Fotó: Leéb Ádám
Fotó: Leéb Ádám

Másrészt pedig ez a legionella a céges vagy az otthoni légkondicionálóban is lehet, még a szökőkútig sem kell elmenni érte. Továbbá bármikor ránk eshet egy meteor, értve ez alatt, hogy egészen jól meg tudunk sérülni még úgy is, hogy nem mozdulunk ki a lakásból, de akkor már jobb, ha kimozdulunk, és valami élettel járó kockázatot vállalunk. Hát, istenem, alkalmanként belelépünk a galambszaros interaktív szökőkútba.

Teljesen nekem sem tetszik a gondolat, de nem tudom, meddig kell óvni a gyerekeinket.

A kapaszkodót megfoghatják a metrón, a mozgólépcső korlátját szintén, de a szökőkutat már nem? Egyrészt megkérdezném, miért nincs mindenhol kiírva, ahol fürödni tilos, miért nem csinálnak rendesen tisztuló vizet legalább a spriccelő kutak esetében, miért nem mondatják le a legionellát, ellenőrzik a vízminőséget, másrészt én azért csak hagyom befutni abba az interaktívba. Legalább a lába hadd legyen már vizes.

Egyszerűen így nem élhetünk, hogy folyton rettegünk. Az agyhártyagyulladástól, a kullancstól, a rotától és a többiektől. Nem lehet erdőbe menni, mert ott a kullancs, nem lehet városba sem menni, mert tele van fertőzéssel, szökőkútról nem is beszélve, hát ennek valahol véget kell vetni. Lehet, hogy csak Istenben meg a jószerencsében bízom, de akkor ebben, mert talán sokak szerint értelme nincs, de nem tudom vidékre helyezni egy teljes nyárra a gyereket, és otthon rettegve tán mégsem ülhetünk két hónapon át.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top