Félpucér feneket nézegessen a gyerekem a plakátokon?

Korábban már írtunk arról, hogy a félelmetes képeket talán korlátozni kellene, de azóta megtanult a gyerekem olvasni is, és arra jutottam, hogy az egészet úgy, ahogy van, el kellene űzni a macska bajuszába, tekintve, hogy a gyerek nem érti azt, amit lát, és valami zavarosat rak csak össze a fejecskéjében, és főleg nem érti azt, amit olvas. Vagyis példának okáért, én, aki a szexes témáknak elvileg nem vagyok ellensége, az erőszaknak sokkal inkább, mégsem rajongok azért, hogy az egyik kereskedelmi csatorna új műsorát úgy reklámozzák, hogy egy hatalmas, majdnem meztelen fenék takarja el a plakátnak gyakorlatilag a felét, és azt kell nézni, főleg, hogy a képen lévő másik félmeztelen néni és bácsi is ugyanezt bámulja. De az sem jó, hogy azt olvasgatja, hogy “A divat a pasim”, “A vásárlás a terápiám”.

Egyelőre nem is elvi okok miatt gondolom, hogy nem jó, hogy tudniillik ne legyen már valakinek a vásárlás a terápiája, hanem mert ennek így nagyjából semmi értelme. Tényleg semmit nem mond neki, csak összezavarja. 

Mi köze egy hatévesnek ahhoz, hogy az országban fontos bácsik plakátokon üzengetnek egymásnak meg az embereknek fakocka egyszerűségű vagy éppen érthetetlen üzeneteket? Ha az általam leginkább támogatott politikai tartalom lenne, akkor is azt mondanám, hogy hagyjuk már a gyerekeket.

Én most itt, a nyilvánosság előtt javaslatot teszek arra, hogy a gyerekeink érdekében szűntessük be az óriásplakátokat, ha meg nem, akkor korlátozzuk őket a könnyű tartalomra: mosószer, mosolygó nénik, szerelmes párok, nevető gyerekek hadára.

Az Exek az édenben reality sorozat reklámfotója

Tényleg nem nekik való a politika. Vagy a pucér popsi.

Mert hogy az egy iszonyú képmutatás, hogy állítólag “védjük a következő generációt”, eközben pedig nem is figyelünk az érdekeikre. Nem mindenki szokott velem egyetérteni abban, hogy a felnőtt tartalom rosszat tesz a gyerekeknek, erről néha vitába is keveredem. De akkor is úgy gondolom, sok felnőtt tartalom van, nem csak a szex, hanem majdnem minden, ami nem az ő nyelvén, nem az általa ismert dolgokról szól, amit hanyagolni kéne előtte. Ilyen az erőszak, erőszakos halál emlegetése, háborúról való beszéd, ha nincs lefordítva az ő gondolkodására, ilyenek a felnőttek érzelmi játszmái, amelyek csak valami érzelmi káoszba dönthetik a gyereket, hiszen nagyon bonyolultak, és nem tartoznak rá, és kívülről félelemkeltőek.

Rá kell jönnöm, hogy tele van ostobasággal és felnőtt témákkal a város. Nem otthon zajlik, a négy fal között, mint régen, nem az újságokban, amit a bácsik és nénik a kávéházakban olvasnak el, nem a parlamentben, ahova nem mindenki jut el, hanem mindnyájunk szeme előtt. Nem lehet elkerülni. Milyen jó lenne pedig megmenteni őket ettől.