nlc-logo

Engedélyezi, hogy az nlcafe.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.

“Alig várom, hogy hazaérjek és a fiammal legózzak” – Egy apa ma már nem csupán kenyérkereső a családban

Az apák ma már nem azok a háttérbe húzódó figurák, akik csak a munkájukkal törődnek, és az a szerepük a családban, hogy elég pénzt keressenek, ezen kívül viszont mindenki hagyja őket békén. Sokkal inkább jelen kell lenniük a gyerekek életében, mint régen.
Kun Gabi
Kun Gabi
f Ajánlom

Már nem kérdés, hogy az apai jelenlét mennyire fontos a gyermek fejlődése szempontjából. Épp ezért kell ráébrednie minél több apának arra, hogy szakítaniuk kell a sztereotípiákkal és aktívan részt kell venniük a gyerekek nevelésében. A sztereotípia szerint apa egy különálló sziget a családban, anya feladata minden, ami a gyerekekkel kapcsolatos, és ha apa hazaér, akkor el kell távolítani a közeléből a kölköket, hogy ne zavarják a pihenésben. A férfiakat csupán kenyérkeresőként kezelték régen, akik hazajártak enni és aludni. Csakhogy a mai világban ez már tarthatatlan szerep, ráadásul senkinek sem jó a családban.

Hiszen érzelmileg elkülönülve élni a saját gyerekeitől nem válik sem apa, sem pedig a gyerekek hasznára.

A környezetemben élő apák közül szerencsére sok olyannal találkozom, akik maximálisan kiveszik a részüket a gyerekek körüli teendőkből, és eszük ágában sincs elzavarni őket, ha hazaérnek. Egyikük, Krisztián így fogalmazott:

Dehogy zavarom el, alig várom, hogy hazaérjek és a fiammal legózzak. Még csak hároméves, de már olyan csodákat tudunk építeni, hogy nekem már egyfajta meditációs tevékenységgé vált az esti legózás. Persze van, amikor az agyamra megy, ha hisztizik, akkor örömmel adom át a probléma megoldását az anyjának, mert nem tudok vele mit kezdeni. Ha rajtam múlna, akkor biztos megengednék neki mindent, csak ne visítson. Úgyhogy azt nem mondanám, hogy egyenlő a munkamegosztás, inkább úgy fogalmaznék, hogy megosztjuk a feladatokat úgy, hogy azért a könnyebbekkel kell nekem megküzdenem, a többi a feleségem dolga. De az olyan dolgok, mint a pelenkázás vagy etetés, játszóterezés, altatás, tehát az ilyen mindennapos feladatok nem okoznak nekem sem gondot, örömmel részt veszek benne, hiszen az én gyerekem is.

Krisztián az az apa, aki nem akar kimaradni a gyereke életéből, és szeretné, ha minél több közös élményük lenne.

Az apák többsége ma már így áll a gyermekéhez, ami azt jelenti, hogy átalakult az apakép, új sztereotípiák vannak születőben, ez pedig határozottan örömteli fejlődés.

Az apukákban megfogalmazódott az igény, hogy részt vegyenek a gyerekek nevelésében, ami felvetette azt a kérdést, hogy hogyan tudnának minél jobban jelen lenni az életükben a sok munka, rohanás és időszűke mellett. Erre adunk néhány tippet, hogy könnyebben menjen az apáknak a kapcsolódás a gyerekeikkel.

Jó időbeosztás az egyik kulcs

Ahhoz, hogy este apa már csak a gyermekére tudjon fókuszálni, az kell, hogy jól ossza be az idejét napközben, így munka után már tényleg csak a családdal tud lenni. A gyerekek is sokkal befogadóbbak, ha érzik, hogy az apjuk esze nem valahol máshol jár, hanem azt az időt csak nekik szánja. Ezt hívják minőségi időnek, amire minden gyereknek szüksége lenne mindkét szülőjével, hogy érezze, szeretik és törődnek vele.

Az öltöny és komolyság maradjon a munkahelyen

Bármilyen komoly férfiember is legyen az apuka, ha napközben ezer embert irányít is, otthon játszótárssá kell vedlenie az öltönyéből, ha közel akar kerülni a gyerekeihez. A főnökösködést érdemes a lakáson kívül hagyni, és játszani, énekelni, táncolni, no meg rengeteget olvasni a gyerekekkel. Mivel általában apa van kevesebbet otthon, ezért a gyerekek szemében ezek a hétköznapinak tűnő tevékenységek óriási jelentőséggel bírnak. Nem számít, hogy apának botfüle és falába van, nem művészi teljesítményt várnak tőle a gyerekei, csak egy jó mókázást.

Csak semmi erőfitogtatás

Néha a gyerekek úgy reagálnak a törődésre, hogy elkezdik feszegetni a szülő határait, megnézik, mennyi türelme van. Ez előjöhet, ha apa épp változtat és jobban odafigyel a gyerekre, ilyenkor pedig könnyen beleeshet abba a hibába, hogy a szigor eszközeihez nyúl, hogy megmutassa, ki az úr a házban. Pedig erre nincs szükség, nem hatalmi harcot kell folytatni, hanem apának tudnia kell: szülőként az a feladata, hogy megmutassa a gyermekének, mi a helyes és mi a helytelen viselkedés. Nem kell kakasnak lenni a szemétdombon, csak egyszerűen szülőként kell reagálni a gyermek rosszalkodásaira.

Hagyjuk a telefont

Amikor Krisztiánnal beszélgettem az apaságról, kiemelte, hogy mennyire nehéz távol tartani magát a telefonjától. Mert az bizony csipog, és mi van, ha fontos, esetleg pont munkából keresik, és persze érzi magán ő is azt a sürgető késztetést, hogy meg kell néznie ötpercenként, mi történik a nagyvilágban, nehogy lemaradjon valamiről.

Nem egyedi Krisztián esete, minden második szülőnek – legyen anya vagy apa – problémát okoz a mai korra jellemző folyamatos online jelenlét. Sehogy máshogy nem tudjuk megoldani ezt a helyzetet, csak úgy, ha eldöntjük, hogy abban az időben, amit kijelöltünk a gyerekkel közös időnek, nem veszünk tudomást a telefonunkról, sőt akár ki is kapcsoljuk. Ha apa szeretne a gyerekhez közelebb kerülni, akkor biztosan nem az a jó út, hogy folyton a telefonját nyomkodja, miközben a gyerekére kellene figyelnie.

Nyitottság a gyerek előtt

A kapcsolatépítés sikerében nagy szerepet játszik, hogy mennyire vagyunk nyitottak a másikkal. Így van ez a felnőtteknél és a gyerekeknél is. Ha az apa célja az, hogy jobban megismerjék egymást a gyerekével, akkor kezdeményeznie kell, meg kell osztania vele mindazt, amit szeret és nem szeret. Mutassa meg, milyen zenéket hallgatott kamaszkorában, vagy hogy miért szereti a focit, nagyjából mindegy, miért lelkesedik, azt ossza meg a gyermekkel. Ezzel enged betekintést abba, hogy mi formálta őt olyan felnőtté, amilyenné vált.

Közben pedig hagyja, hogy a gyerek is megmutassa neki, mit szeret, és ha Peppa malacosat akar játszani, akkor menjen bele a játékba. Mert a gyermek ezen keresztül vonhatja be apát a saját kis varázslatos világába, apa pedig a gyermeki fantázia felé mutatott érdeklődésével rengeteget tehet azért, hogy kiépüljön köztük egy erős, megingathatatlan kötelék.

Megosztás Facebookon