“A gyerekem megdobált kakival” – Szülők vallanak a gyereknevelés gusztustalan oldaláról

A Parents magazin kérdezte meg az olvasóit, hogy milyen sztorik vannak a tarsolyukban a gyerekek kakis, hányós, testnedvekkel teli viszontagságairól. A válaszcunamiból alig győzték kiválogatni a legütősebbeket, amelyek a leginkább megmutatják az gyereknevelés nem annyira szép, vagy legalábbis nem annyira kakimentes arcát.

“Egyszer az egyik gyerekem rohant be a fürdőbe, egy kicsit később hallottam, hogy sír: »Én megpróbáltam, apa, tényleg megpróbáltam, de nem sikerült.« Kiderült, hogy hasmenése volt, és nem ért el vele a vécéig, olyan lett a nadrágja, a padló, a vécé, és még a mosdóba is került a kakiból.” – Joseph Kulha

“Amikor a nagy fiam 2 éves volt, nem volt hajlandó belekakilni a vécébe, csak az asztal alatt elbújva kakilt a bilibe. Általában szólt, ha kész volt, de az egyik nap elfelejtette, és onnan vettem észre, hogy termelt a bilibe, hogy a hat hónapos testvére mászott oda hozzám, és azt hittem, csokis a szája. Nem értettem, mert nem adhatott neki senki csokit, hamar leesett, hogy a biliből megkóstolta a bátyja kakiját. Ez volt életem legborzasztóbb pillanata anyaként (egészen addig, míg a nagynéném házában 10 hónaposan bele nem evett a macskaalomba).” – Katie Mandy

“Amikor a 3 évesem megfázik, és sokat köhög éjszaka, néha a köhögéstől hányni kezd. Ez történt nemrég, amikor hajnalban beterítette az ágyát, gondoltam, nem nagy dolog, áthozom az én ágyamba, miután megmosdattam, az ágyát meg majd rendbe teszem később. Fél óra múlva elkezdett köhögni mellettem, és az én ágyamat is lehányta. Próbáltál már megtisztítani egy hányással beborított gyereket és elemlámpával cserélni ágyneműt? Nem túl vicces dolog.” – Andrea Phillips

“Amikor a lányom kétéves volt, belekakilt a fürdőkádba. Tudta, hogy a kaki nem való a vízbe, úgyhogy még mielőtt ki tudtam volna hirtelen kapni a kádból, megfogta a kakit, és hozzám vágta.” – Amanda Johnson

“Amikor a szobatisztaság volt nálunk terítéken, meztelenül rohangált a kétévesem, bejött a konyhába, és odakakilt a kőre. Egy percig csak állt, nézte a termékét, majd sírva elrohant. Sokáig félt utána a saját kakijától.” – Theresa Ernestine