“Senki, de senki nem fog megfulladni miattam” – A nő, akinek neve újszülötteket ment meg

Az Apgar-tesztet mindenki ismeri, aki valaha szült vagy hallott már babákról. Tudjuk, hogy minden újszülöttet kétszer nézik végig az Apgar-szempontok alapján, egyszer egy perccel, majd 5 perccel születés után. Öt objektívnak tekinthető szempontot vizsgálnak, a bőrszínt, a pulzust, a reflexeket, az izomtónust és a légzést. Mindegyik tényezőre 0-2 pontot lehet kapni, az eredmény 7 felett jónak, 3 alatt nagyon alacsonynak számít. Gyakran előfordul egyébként, hogy a második teszt az elsőnél sokkal jobb eredményt mutat.

Valójában már nem is vesszük észre, hogy ilyenkor Virginia Apgar szemével nézzük a babákat, aki nagyon sokat tett a mai értelemben vett szülészet kialakulásáért.

Még az ő korában sem tudta mindenki, hogy a teszt mögött egy valódi személy áll, annak ellenére, hogy Virginia Apgar az orvostudomány számos szegmensét megújította, így a szülészeti aneszteziológiát is, és sokat foglalkozott a születési rendellenességekkel. Segítségével megalapították az első aneszteziológiai osztályt a Columbia Egyetemen, és ő lett az első női professzor ugyanitt.

Virginia Apgart tanítványai és kollégái gátlástalan humoráról ismerték, és arról, hogy bármiről tudott beszélni anélkül, hogy zavarba jött volna. Mivel a gerince sajátos görbületet kapott a farokcsont tájékán, könnyebben meg tudta mutatni az orvostanhallgatóknak, hogyan adjanak be gerinc környéki érzéstelenítést.

Mindig hordott magával újjáélesztéshez szükséges eszközöket, többek között egy zsebkést és egy műanyag tubust, amit a légcsőbe lehet illeszteni és levegővel ellátni a tüdőt.

“Senki, de senki nem fog megfulladni miattam” – közölte többször is.

Az 50-es évek végén, miután Apgar már ismertté vált az aneszteziológiában tett lépéseiért és az Apgar-teszt megalkotásáért, figyelmét a születési rendellenességek megelőzésére fordította. Csatlakozott ahhoz a szervezethez, amely később a gyermekparalízis elleni védőoltást dolgozta ki (March of Dimes). Mint a szervezet vezetője, egy kutatásban kimutatta, hogy különböző tényezők, mint a fertőző betegségek, sugárfertőzés, droghasználat, vegyszermérgezés születési rendellenességhez vezetnek. Ez számunkra már egyértelmű, de akkoriban még korántsem volt az.

Az orvostudományon kívül kertész volt, horgász, és repülni tanult, és kiválóan hegedült. Megtanult vonós hangszereket is készíteni, a hegedűn kívül csellót és brácsát. Mindez tolvajláshoz is vezette. 1957-ben ugyanis egy zenész barátja észrevette, hogy a Columbia-Presbyterian Medical Center (Columbiai Presbiteriánus Orvosi Központ) egyik telefonfülkéjének juharfa polca kiváló hátrésze lenne egy hegedűnek. Ketten elhatározták, hogy éjjel kicserélik a polcot egy ugyanolyanra, amit alkalmas időben be is szereztek. Sajnos az új polcrész túl hosszú volt, ezért rövidíteni kellett. Míg a barátja elment a mosdóba, hogy lefűrészelje, Apgar az ajtót őrizte. Végül a leemelt polc Apgar brácsájának háta lett, később pedig azon négy, általa kézileg készített hangszer egyike, amelyen gyerekorvosok játszottak 1994-ben, az Apgarról készített postabélyeg megjelenésének megünneplésekor. A hangszereket később a Columbia Egyetemnek adományozták, ahonnan ma is ki lehet kölcsönözni. Virginia Apgar 65 évesen halt meg 1974-ben, de a neve fennmaradt, és ma is él minden alkalommal, amikor az általa bevezetett életmentő tesztelést végrehajtják egy újabb újszülöttön.

Olvass többet az újszülöttekről:

• 10 jel, amiből biztosra veheted, hogy újszülött érkezett a házhoz
• 7 váratlan hely, ahol elhagyott újszülöttet találtak
• Ezért van olyan jó illatuk az újszülötteknek a tudomány szerint