Baba

Anyák őszintén: “Abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint egy szuperhős”

Mi mind ledobjuk néha a láncot, ha gyereknevelésről van szó. Hajlamosak vagyunk állandóan kritizálni magunkat, és túl szigorúak vagyunk a saját anyaságunkkal szemben. Épp ezért kérte meg a Parents magazin az olvasóit, hogy meséljék el, mikor érezték magukat fantasztikusan jó anyának.

“A fiam a földön üldögélt – épp csak megtanult felülni –, mi, felnőttek körülötte beszélgettünk, de nem igazán figyelt oda rá senki. Ekkor hirtelen hátradőlt, én pedig egy pillanat alatt el tudtam kapni a fejét a lábammal, hogy ne csapódjon a földhöz. Amióta anya lettem, a reflexeim olyanok, mint a Pókemberé!” – Janeen Boyle.

“Egy családi összejövetelen, amikor a lányom 2,5 éves volt, a szoba tömve volt rokonokkal, és mindenki azt kérdezgette tőle, hogy mit szeretne karácsonyra. Teljes komolysággal így válaszolt: »Nem akarok ajándékot kapni, csak szeretetet.« Mérhetetlenül büszke voltam rá és magamra” – Jereann Zann

Anyák őszintén: “Abban a pillanatban úgy érzetem magam, mint egy szuperhős

“Minden anya tudja, akinek már volt dolga pelenkáról épp leszokó gyerekkel, hogy ha ki kell menni a vécére, akkor azonnal rohanás van. Egyszer a hároméves lányommal épp a parkban játszottunk, amikor kiszúrtam egy ismerősömet, aki teljesen pánikban volt, mert a fiának kakilni kellett. Nem volt a közelben nyilvános vécé, és a gyerek kétlépésnyire volt attól, hogy bekakiljon. Odarohantam a kocsimhoz, kirántottam a csomagtartóból a lányom bilijét, és épp idejében odaértem, hogy a kisfiú bele tudja végezni a dolgát a park közepén. Abban a pillanatban úgy érzetem magam, mint egy szuperhős” – Aimee Cooper.

“Pár hónapja a férjemmel és két fiunkkal vacsorázni mentünk egy étterembe. Elég késő volt már, úgyhogy mindenki ideges volt az éhségtől. Igyekeztem minél gyorsabban beterelni a fiúkat az étterembe, az előtérben vettem észre, hogy a hatéves fiam nincs mellettünk. Hátranéztem és láttam, hogy megállt tartani az ajtót egy idős házaspárnak. A házaspár később odajött hozzánk, hogy megdicsérjék, milyen udvarias fiunk van, és hogy öröm ilyen kedves fiatalemberrel találkozni. Dagadt a mellem a büszkeségtől” – Katie Leahy.

“A nagylányom még csak hároméves volt, amikor egy nagy kerti partira voltunk hivatalosak. Minden gyerek összevissza rohangált, a szülők pedig annak rendje-módja szerint borozgattak. Este fél 8 körül a többi gyereknek még esze ágában sem volt lefeküdni aludni, csak az én kislányom jött oda hozzám, és azt mondta: »Anya, mehetünk aludni.« A körülöttem lévő felnőttek teljesen elolvadtak tőle” – Mitra Sorrells.

Olvass többet az anyaságról:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top