A Dionne ötös ikrek szomorú története: babakoruktól egy üvegkalitkába zárva éltek

Elzire Dionne azt hitte, csupán ikreket vár. Bár volt pár furcsaság a terhessége során, semmi sem utalt arra, hogy kettőnél több gyermekkel várandós. Aztán a kiírt időpont előtt két hónappal beindult a szülés és öt baba jött a világra.

Az 1934-ben született kanadai ötös ikrek voltak a feljegyzések szerint az első olyan ötös ikrek, akik életben maradtak a szülés után. Anette, Émilie, Yvonne, Cécile és Marie épp csak akkora volt újszülöttként, hogy elfértek egy felnőtt tenyerében.

Otthon születtek, és otthoni körülmények között igyekeztek életben tartani őket: nyitott sütőajtónál egy kosárban melegítették, folyamatosan figyelték, és vizezett kukoricasziruppal etették a babákat.

Ahogy elterjedt a hírük az újságcikkek révén, már anyatejet is kaptak, először a szomszédos falvakból majd már az egész kontinensről érkeztek a felajánlások számukra.

Egyrészt a nagy nyilvánosság jót tett a családnak, az emberek számára pedig az ötös ikrek világszerte az életerő és öröm jelképévé váltak, másrészt viszont az emberi kíváncsiság miatt hamar olyan helyzetbe kerültek a lányok, amit később az anyjuk csak cirkuszként emlegetett.

Csupán négy hónaposak voltak, amikor a kanadai kormány, a gyerekek biztonságára és jóllétére hivatkozva, elvette a szülőktől az ötös ikreket, amivel a lányok sorsa rosszra fordult.

Fotó: Toronto Star/Getty Images

Ugyanis ahogy átvették fölöttük a gyámságot, ráébredtek, milyen turisztikai és anyagi lehetőség rejlik az ikrekben. Bár első körben csupán két évre szóló gyámságot szereztek meg az ikrek fölött, végül kilenc évig tartott a megpróbáltatás számukra. A kormány első lépése az volt, hogy a szülők házával szemben felhúztak egy házat, ide költöztették a gyerekeket, akiket egy csapat nővér és egy Dr. Dafoe nevű orvos felügyelt a nap 24 órájában.

A házat rendőrök őrizték, és szögesdrótot húztak köré, aminek nemcsak az volt a célja, hogy kívül tartsák a kíváncsiskodókat, hanem az is, hogy bent tartsák a lányokat.

Míg biztonságban tartották, addig ki is zsákmányolták az ikreket. A napi rutin része volt, hogy a nővérek kivitték a lányokat a teraszra, és így mutogatták őket a ház előtt összegyűlt tömegnek. Később már be is engedték a látogatókat a házba, ahol egy olyan trükkös üvegfal mögött nézhették az ikreket játék közben, amin keresztül a lányok csak árnyékokat láttak, míg őket tisztán láthatták kívülről. Hároméves korukra naponta nagyjából 3000 árnyék haladt el a gyerekek üvegkalitkája előtt. 1943-ra, azaz

a lányok 9 éves korára pedig már 3 millió turista fordult meg a Quintlandként emlegetett komplexumban, ezzel Kanada legnagyobb turisztikai látványosságává váltak, többen látogatták őket, mint a Niagara-vízesést.

Ahogy a később kiadott önéletrajzi könyvükben az ikrek írták:

“Ez egy karnevál volt a semmi közepén.”

Quintland (Fotó: Bettmann/Getty Images)

Ez a karnevál pedig 9 év alatt 500 millió dollár bevételt hozott a kanadai kormánynak, ami épp elég volt arra, hogy megmentse Ontariót a csődtől a “nagy depresszió”, a nagy gazdasági világválság idején.

Az ikrek apukája is igyekezett anyagi hasznot húzni a gyerekekből, a háza előtt nyitott egy kis szuvenírboltot, ahol a lányairól készült képekkel díszített ajándéktárgyakat árult.

Az ikreket közben folyamatosan vizsgálták, teszteket és kísérleteket végeztek rajtuk. Az egyik iker, Cécile később azt írta erről, hogy előbb tanulta meg az orvos szót, mint azt, hogy anya. Nemcsak az orvosok, hanem Hollywood is lecsapott az ikrekre, 1936 és 1939 között (2-5 éves korukig) három filmben szerepeltették őket, mindegyikben feldolgozták születésük történetét. Annyira elbűvölték a nagyközönséget, hogy csak úgy virágzott a velük kapcsolatos, képeikkel eladható tárgyak kereskedelme.

Fotó: Bettmann/Getty Images

Amíg ez az őrület zajlott a gyerekek körül, a szüleikkel alig találkoztak, hiszen a gyerekeket nem engedték ki az intézményből, a szülőket pedig nem engedték be hozzájuk.

Nem ismerték egymást. Évekig tartott, mire a szülők vissza tudták perelni a gyámságot a kormánytól, úgyhogy végül csak 1943-ban kapták meg a gyerekeiket. De ettől kezdve csak még rosszabbra fordultak a dolgok. Az ikrek beszámolói szerint a szüleikkel közös otthonuk a legszomorúbb otthon volt.

A We Were Five könyvben leírták, hogy azért volt borzalmas a családi életük, mert egyrészt a gyerekek eddigre már az elszigeteltség miatt bizalmatlanná és keserűvé váltak, másrészt a szülők úgy viselkedtek velük, mintha a legnagyobb hiba lett volna, hogy őket világra hozták, és az ikreket hibáztatták, amiért megszülettek. De a legsötétebb titokra csupán évtizedekkel később derült fény.

1995-ben, az egyik iker megírta a The Dionne Quintplets: Family Secrets című könyvében, hogy a hazaköltözésük után az apjuk szexuálisan zaklatta őket.

Az ikrek és édesapjuk: Cecile, Marie, Annette, Emilie és Yvonne (Fotó: Bettmann/Getty Images)

Az apa autós kirándulásra vitt mindig egy lányt magával, ezeken a kirándulásokon molesztálta őket sorban. Amikor szóltak erről az iskolai káplánnak, az arra utasította őket, hogy szeressék továbbra is a szüleiket, és vegyenek fel vastag kabátot ezekre a kirándulásokra.

Évtizedekig nem mondták el ezután senkinek a titkukat. A pokolból végül 18 évesen elmenekültek, onnantól kezdve alig álltak szóba a szüleikkel. Két évvel később, alig húszévesen az egyik iker, Émilie agyvérzésben meghalt, majd 16 évvel rá Marie követte, aki egy vérrög miatt hunyt el.

A 90-es évekre Annette és Cécile elvált asszonyként úgy döntöttek, hogy összeköltöznek harmadik, még életben maradt testvérükkel, Yvonne-nal Montreálban. Annak ellenére, hogy a létezésükkel több száz millió dollárt kerestek a kormánynak, az ikrek csupán egy 1,8 milliós letétet kaptak, amit 9 éves koruktól kezdve a szülők megtizedeltek és misztikus módon elvesztették. Így a három nővér összesen nagyjából 525 dollárból (kb. 144.000 forint) élt havonta.

A lányok biciklizni tanulnak (Fotó: Bettmann/Getty Images)

Az ikrek 50 évvel az üvegkalitkába zárás után kártérítési pert indítottak a kormány ellen.

Ebben a perben a kormány 4200 dollár (kb. 1millió forint) havi juttatást ajánlott fel nekik egyezségként, ám ezt a nővérek visszautasították. A közvélemény az ő oldalukon állt, a közfelháborodás miatt végül a kormány kénytelen volt kifizetni nekik egyben 2,8 millió dollár (kb. 770millió forint) kártérítést az elvesztett gyerekkorukért.

Úgy tűnhet, hogy ez hatalmas összeg, mégis csak csepp a tengerben ahhoz az 500 milliós tételhez képest, amit a gyerekeken kerestek. Ahhoz képest pedig, hogy milyen pszichés károkat okoztak, szinte aprópénz. Mára már csak Cécile és Annette van életben, amiről önkéntelenül is az jut eszünkbe, hogy mennyire más életük lett volna, ha az anyjuk csak egy ikerpárnak adott volna életet.

Olvass többet ikerpárokról:

• “Van, hogy a fürdőszobába zárkózva zokogok” – őszintén vallott megpróbáltatásairól az ötös ikreket nevelő anyuka
• Percre pontosan ugyanakkor szültek az egypetéjű ikrek
• Bemutatjuk az osztályt, ahol 29 gyerek közül 12-nek van ikertestvére