Baba

Mennyivel könnyebb volt a 80-as években anyának lenni!

Ez most nem egy olyan "régen minden jobb volt" felkiáltás, hanem valóban könnyebb lehetett anyának lenni a 70–80-as években. Legalábbis jóval kevesebb döntési helyzetbe kényszerültek akkor az anyák, mint manapság.

Egy anyuka, Bunmi Laditan fogalmazta meg frappánsan azt, ami kimondatlanul ott lebeg a legtöbb anya gondolataiban, hogy mennyivel egyszerűbb volt régen az élet a gyerekekkel. Laditan Facebook-posztját már 65 ezren megosztották, ami azt mutatja, hogy általános túlterheltség jellemző az anyukákra a mai modern időkben. Aztán lehet, hogy harminc év múlva egy újabb Facebook- – vagy akármi is lesz majd akkor a menő – posztban azt fejtegeti majd egy anya, hogy mennyivel könnyebb volt az élet 2016-ban. Mindenesetre a mostani közvéleményt jól leírta Laditan ebben az írásban:

Modern anyának lenni borzalmas. Odaadnám a bal térdkalácsomat azért, hogy a 70-es vagy 80-as években lehessek anya, amikor akkor voltál jó anya, ha eszedbe jutott letekerni az autóban az ablakot, ha rágyújtottál.

De nem a cigizés miatt vágyom a régi időkre. Tudjátok mit csináltam ma reggel? Vitamint vásároltam. 45 percem ment el arra, hogy összehasonlítottam a gyerekvitaminokat, elolvastam az információkat és még vásárolói véleményeket is felkutattam róluk a neten. Olyanokat, amelyeknek semmiféle tudományos hátterük sincs, tehát nyilván nem kellene hinnem nekik.

Nekem csupán két jó melltartó jutott, de kész vagyok több mint 100 dollárt (kb. 27 000 forintot) elkölteni a gyerekek vitaminjaira, probiotikumokra (amik leginkább szépen csomagolt kokainnak tűnnek, és valószínűleg semmit sem érnek, de ha nem veszed meg, tuti meghal minden gyereked) és táplálékkiegészítőkre.

Tudjátok én milyen vitamint szedtem gyerekkoromban? Semilyet. A napsütés volt a vitaminom.

Időnként, egy évben egyszer maximum, az anyukám adott egy Flinstones vitamint, ami úgy nézett ki, mintha vesekő lenne, de csak pár napig kellett szednünk, amíg el nem vesztette az érdeklődését az egészségünk iránt.

Valaki azt mondta, hogy a gyerekeimnek halolajra van szüksége, ami 60 dollárba (kb. 16 000 forintba) kerül. Gyerekként akkor kerültem a legközelebb a halolajhoz, amikor halrudacskát ettem. A halolaj, úgy tűnik, hogy fontos az agynak, de én eléggé biztos vagyok benne, hogy az agy olyan, mint a vagina, öntisztító, és nincs szüksége külön szappanra.

Ugyanott vettem eddig a gyerekeim vitaminjait, ahol a nagybevásárlást is tartom, de nemrég hallottam, hogy a Disney Pixar Cars gumimaci vitaminja tele van cukorral, amitől ADHD-s lesz a gyerek, úgyhogy most kereshetek újat helyette.

A modern anyaságban semmi sem egyszerű, és ez rettenetesen frusztráló.

Láttam, hogy néznek rám más szülők, amikor a fiamnak dobozos narancslét adok. Ez csak narancslé, nem Red Bull vagy vodka, úgyhogy nyugodjatok már meg! Gyerekként Tampicon éltem. Az a szegény emberek narancsléje. Ételjegyért adták, három színben létezett (kormányzati-adomány-sajt narancssárga, elkezdem-eladni-a-véremet piros, és nem-bírok-ennyi-gyereket-eltartani kék). A szüleim megvették ezt a gyümölcsmentes narancslét az ételjegyeikkel, és a mentális problémáimat leszámítva, jól vagyok.

Most pedig arra készülök, hogy egy áramszámlányi összeget kiadjak vitaminokra, mert 2016-ban nem igazán szereted a gyerekeidet, ha nem vagy paranoiás a fizikai állapotukkal kapcsolatban, és nem vagy hajlandó vagyonokat költeni mindenmentes fogkrémekre, amiknek sznob íze van.

Ha kellenék, itt leszek a számítógépem előtt, a keserűség könnyeit ontva magamból és keresem a legjobb ftalátmentes habfürdőt. Azt sem tudom, mi az a ftalát.”

Olvass többet az anyaságról:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top