2016. Július 29.

“5 ok, amiért örülök, hogy fiatalon szültem”

Anyáink korában még az volt a normális, ha valaki a húszas évei elején szült, mára azonban egyre inkább kitolódik a gyerekvállalás. Vannak előnyei annak is, ha 30 fölött válik az ember anyává, most viszont Danielle arról mesél, hogy miért örül annak, hogy 24 éves korára már két gyermeke született.

K.G.

“Míg a barátnőim még csak mostanában mennek férjhez és szülnek gyerekeket, addig nekem már két gyerekem a tinédzseréveit tapossa, a legnagyobb pedig már elmúlt húsz. Belül maximum 25 évesnek érzem magam ennek ellenére, csak nagyon fiatalon születtek a gyerekeim. A férjemmel 16 éves koromban jöttem össze, és mire 24 éves lettem, már két gyermekünk született. A harmadik gyermekem 29 éves koromban jött világra.

Sok ítélkezéssel kellett szembenéznem a környezet részéről, a legrosszabbak azok az emberek voltak, akik szerint a férjemmel együtt őrültek vagyunk, amiért úgy vállaltunk gyereket, hogy még mi magunk sem nőttünk fel. De mindezek ellenére örülök neki, hogy így döntöttünk. Nem azt mondom, hogy mindenki kövesse az én példámat, csak elmesélem, nekem miért volt jó, hogy ilyen fiatalon születtek a gyerekeim.

1. Rengeteg energiám volt

A második gyerekem születésekor költöztünk új házba, négy nappal a szülés előtt. Egészen addig, míg el nem folyt a magzatvizem, lelkesen pakoltam, dekoráltam és takarítottam. Kimeríthetetlen energiáim voltak. A harmadikkal vajúdás közben fejeztem be a szakdolgozatomat, és pár héttel a szülés után diplomáztam. Optimista voltam, és semmi sem tántoríthatott el a céljaimtól.

2. Nem volt még Google, hogy ijesztgessem magam

Sokkal kevesebb negatív történet és ijesztő statisztika jutott el hozzám a terhességem alatt. Mindig aggódós voltam, úgyhogy sokkal jobb volt így, hogy nem tudtam egy mozdulattal rákeresni a Google-ban minden apró fájdalomra, nyilallásra, és nem láttam egy szülésvideót sem.

3. Türelmesebb voltam

Még abban az időben szültem, amikor nem voltak okostelefonok és a közösségi oldalak sem terjedtek el ennyire. Ezért aztán rengeteg hideg, esős napot töltöttem otthon a fülfájós vagy fogzástól sírós gyerekeimmel úgy, hogy bambultam velük a gyerekműsorokat. Az akkori türelmem ma már elképesztő számomra is.

4. Ugyanazokat a zenéket szeretjük a gyerekeimmel

Mivel nincs nagy generációs szakadék közöttünk, ezért nagyjából ugyanazokat a zenéket hallgatjuk. Így nem érzem magam őskövületnek, amikor velük vagyok. Megmutatták a kedvenc zenéiket, ahogy én is az enyémeket, és mind nyitott fülekre találtunk a másikban.

5. Sokkal több szabadságom van most, mint a kortársaimnak

Mindegyik gyerekem elég nagy már ahhoz, hogy a saját dolgaikat intézzék, mindegy nekik, hogy otthon vagyok vagy sem. Alig emlékszem már azokra a napokra, amikor nem aludhattam éjjel és alig jutottam el zuhanyozni, vagy egyáltalán nem volt esélyem sem egy jó könyvet elolvasni. Akkor azt hittem, hogy sosem ér véget a folyamatos ügyelet a gyerekeim mellett, de most kinyílt a világ, és a lehetőségeim végtelenek.”