Apa egy napja: “A kétéves fiam csupa őrültséget művelt egész nap”

Valamikor az én legkisebb gyermekemre tökéletesen jellemző volt a “nyugodt baba” jelző, de mostanra mindez már a múlté. Charlie kétéves lett, ami azt jelenti, hogy egy kicsit megőrült. Íme 6 őrültség, amit hétfőn követett el.

Reggel 6:32, otthon: Charlie belenyúl a pisimbe

Alig vagyunk ébren. Vagyis inkább csak én vagyok alig ébren, mert Charlie már pár órája nagyon is felébredt. Nem akarom, hogy felébressze a nővérét és a bátyját, ezért csendben kiviszem magammal a fürdőszobába. Mostanában úgyis az a program, hogy felkeltsük az érdeklődését a vécébe pisilés iránt, úgyhogy szólok neki hogy “Nézd, Charlie, láthatod, hogy pisil apa a vécébe, így kell neked is csinálni. Mint a nagyok!”  Rám mosolyog, gondolom magamban, hogy nála cukibb gyerek nincs is, ma biztos csodás napunk lesz együtt.

Majd felcsillan a szeme, és mint egy vízesésbe, beletartja a kezét a pisi sugarába. Ez pedig azt jelenti, hogy minden, de minden tiszta pisi lesz körülöttünk. Felkiáltok, hogy “Charlie, ne!”, és még nem is tudom, hogy ezt a mondatot majd megismétlem 75.332.673-szor aznap. Feltakarítok. Alig húsz perce ébredtem, és már kimerültem.

Reggel 7:04, otthon: Charlie rám néz, mosolyog, és tökön vág

Reggelit készítek a három gyereknek, ami olyan érzés, mintha az egész kínai hadsereget kellene ellátnom, végeláthatatlan feladat. Iszom egy korty kávét, és megjelenik előttem a reklámokban kávézó apukák képe, ami ennél messzebb nem is állhatna tőlem. Mindegy, álmodozni csak szabad. Ahogy megfordulok, észreveszem, hogy Charlie szorosan mögöttem áll, felnéz rám a nagy kék szemeivel és rózsás pofijával. “Hello, haver” – mondom, mire lendíti a kezét, és tökön vág. Nem ez az első alkalom, egy ideje szerinte ez nagyon vicces. Sikítok, ami elijeszti szerencsére, messze szalad tőlem. Nem csoda, hogy nem szeretnék több gyereket. Most már fizikailag sem lehetséges, hogy legyen még egy.

Délután 16:12, a tónál: Charlie homokot szór a saját szemébe

Elautóztunk a tóhoz: a három gyerek, a bátyám és én. Azt hiszem a homok dolog elkerülhetetlen, mivel nagyjából 500 tonna van belőle körülöttünk a csodálatos júliusi napfényben fürdő strandon. Talán 9 perce vagyunk itt, amikor Charlie felvesz egy maréknyi nedves homokot. Majd egy határozott mozdulattal szemen dobja magát vele. Az egészet lassított felvételként nézem. Eléggé horrorisztikus élmény belelátni a saját ivadékom elméjébe ezen a cselekedetén keresztül.

Charlie úgy sikít, mintha kínoznák. Odaszaladok, hogy segítsek neki, felveszem, de eddigre már jól beledörgölte a szemébe a homokot. Ez csak természetes kétéves korban. Elég sok időbe telik, mire meg tudom nyugtatni, de végül csak kisírja a szeméből az összes homokot. Én viszont egy kisebb idegösszeomláson esem át addig.

Délután 17:01, a tónál: Charie pofonvág egy kakis pelenkával

Még mindig a strandon. Észreveszem, hogy Charlie pelenkája lóg, belenézek és ott figyel benne a szokásos, ötórás, hatalmas adag kaki. Magamhoz veszem a felszerelést, és elmegyek Charlie-val messze az emberiség többi részétől. Nagy erőkkel harcol ellenem. Vissza akar menni a tóba. Sikít. Kapálózik. Harapni akar. Leteszem a fűbe, hogy megtöröljem a fenekét. Charlie üvölt. A káosz körülöttünk egyre nő. Hirtelen elkapja a bal karomat, a másik kezével eléri a kakis pelenkát, amit egy óvatlan pillanatban túl közel tettem félre. Kérlek, könyörülj rajtam, fiam. Túl késő. Meglendíti a mérgező anyagokkal telített pelenkát és egyenesen az arcomba hajítja. Ez. Nem. Volt. Szép.

Este 17:24, otthon: Charlie egy kis vacsorát töm a fülébe

Fáradt vagyok. Éhes vagyok. Szeretném, ha lefeküdnének aludni most azonnal. De még épp vacsorázzák azt a fantasztikus mikrós csirkét, amit készítettem nekik. Eszem pár szem mandulát, hogy ne ájuljak el. Ránézek Charlie-ra, aki a jobb fülét ütögeti a tenyerével. Valami azt súgja nekem, hogy ez megint a “jajj, ne” események egyike lesz. És igen, a füle tele van péppé gyurmázott csirkével. Ahogy próbálta kiszedni belőle, egyre beljebb tömködte. Szeretem a fiamat, aranyos, jó szívű és szép gyerek, de ebben a pillanatban a világ összes fájdalma látszik rajta. Felkapok egy csipeszt és némi papírtörlőt, amitől kicsit sem lesz boldogabb. De már nem érdekel, csirke van a gyerekem fejében.

Túl vagyok a napon. Letettem Charlie üvöltős kis fenekét is aludni. Három perc alatt elalszik. Kitör a világbéke.

Olvass többet a gyerekekről:

• A világ egy kétéves gyerek szemével – videó
• Ilyen lenne a The Walking Dead pici gyerekekkel
• Az internet haragja zúdult egy apára, mert játék konyhát készített a kétéves gyerekének